Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~

Üdv a vesztesek klubbjában, köcsög!-Part 24.

~Mike szemszöge~
-Mégis mit?-kérdeztem vissza.
-Ott. A szekrények.-mutatott feléjük.
Szemeim tágra nyíltak.. nem tudtam hinni.
-Most megőrültünk, Ben?-lihegtem az ijedtségtől.
-Az lehet. De nézzük meg, mi van ott.
Bólintottam, és lassan közeledni kezdtünk. Az ajtó egyre jobban nyílt ki.

-Bemenjünk?-törtem meg a csendet, mert már elég régóta csak állunk és nézünk.
-Nem tartom a legjobb ötletnek..
-De akkor mégis merre tovább? Ez az egy út van.
-Igazad van.
Ben előre ment, én pedig követtem. Sokszor hátrapillantott, ellenőrizte, hogy élek-e még.
-Milyen hosszú ez az alagút?-kérdeztem a fiútól.-Egyáltalán hol vagyunk?
-Fogalmam sincs. De nagyon ismerős.
-Ben.. nézd!-szóltam a fiúnak, amikor elértünk az út végére.
-Beverly!

~Bill szemszöge~
-Stan..-zokogtam.
-Nemár Bill.. komolyan?-állt előttem Rich..-Nem látod, hogy csak megjátssza magát?! Jó színész vagy Uris, de ez nem a legjobb idő arra, hogy eljátszuk a hattyú kibaszott halálát.-akadt ki a fiú.
-R-R-Richie... ez m-m-most n-nem alkalmas..-néztem fel rá.
-De Stanley NEM HALT MEG!-guggolt le mellém.-Gyere Uris, megyünk, majd utána meghalhatsz, de Eddie vár ránk.-mondta, majd a csuklójára mutogatott, mintha az időt nézné.
Megfogta Stan kezét, majd felhúzta a földről.
-M-Minden o-oké, Stanley?-öleltem át az összetört fiút.
Bólogatott, de ez nem tűnt túl őszintének.
-Persze..-szipogott.
-Szorít az időnk, srácok..

Rich kinyitotta az ajtót, majd értetlenkedve be is csapta.
-M-m-mivan?
-Hol-a-faszban-vagyunk?-hangsúlyozta.
-M-mivan a-az ajtó mögött, Rich?
-Egy alagút.

~Ben szemszöge~
-Tarts bakot, Mike, gyorsan!-parancsoltam.-Mike?-néztem a fiúra, aki csak állt, és nézett.-Nem hallo.. óh.. értem.
-Neharagudj Ben, de nem bír.. [ez csúnya volt]
-Tudom-tudom, megszoktam.-mondtam beletörődően.-Na mire vársz?-kérdeztem türelmetlenül, és vártam hogy a fiú belelépjen a tenyerembe.
Szépen lassan lehúztuk a lányt a talajra. De nem mozdult. Csak volt.
-Miért nem csinál semmit?!-rángattam meg a vállát.-Mi történt vele, Mike?!-zokogtam.
-Meghalt, Ben..
-Nem halt meg...-majd olyat tettem, amit eddig nem mertem. Megcsókoltam.
Ez a pillanatot soha sem felejtem el. Ez lesz életem legszebb emléke. Igaz, hogy nem egy ilyen helyen képzeltem el, és bíztam benne, hogy Bev a tudatánál lesz, de ezektől csak különlegesebb az első csókom.
-Ben..?-szólalt meg.
-Beverly!-öleltem át.
-Hajad akár a január tüze.
-Szívemet perzselő lángok.
-Te írtad..-mosolyodott el.
-Igen.-piroltum el egy kicsit.
-Mike!-karolta át félvállról őt is.-Jó újra veletek lenni. Hol vannak a többiek?
-Azt sajnos mi sem tudjuk..-válaszolta Mike.

~Richie szemszöge~
-Fhu már istenem, ki a faszom építette ezt ide?
-Inkább mikor.
-Adom.
-N-n-nézzétek!
-HÉ LÚZEREK MEGJÖTTÜNK!-köszöntem Mikenak és Bennek.-Éééés egy Beverly? Ne szopass..-mosolyogtam rá.
-Minden o-oké Beverly?
-Igen.
-Bev.. tudsz te valamit Stelláról és Eddieről?-kérdezte Ben.
-Eddiet láttam..
-Hol van?-szakítottam félbe.
-Fogalmam sincs.-vallotta be.
-Hát a-a-akkor keressük meg.
-Nem kell. Már megvan.-mutatott Stanley a magasba, ahol a fiú lebegett.-És Stella is. Ő pedig ott van.-fordult át a másik irányba.
-J-j-jó, én elmegyek Stelláért.-jelentette ki Bill.-Stan, jössz?-adta fel a kérdést, mire egy heves bólogatás volt a válasz.
-Én pedig elmegyek Eds-ért.-mondtam, majd megálltam egy röpke pillanatra.-Egyedül.-fordultam hátra az engem követő többiekhez.
-Nem fogod elérni. Túl magasan van.-szólt utánam Ben.
-Jó akkor gyere, de csak Te.-szögeztem le.

~Bill szemszöge~
-Stella.. ébredj fel..-simogattam meg az arcát. [lol, Bill mindenkinek simogatja]
-Ő már nem fog, Bill.
-De fog.-majd ezzel a lendülettel megcsókoltam a lányt. Fura érzés járt át. Ez nem olyan volt, mint egyszer Beverlyvel. Ez sokkal.. sokkal lágyabb. Bev inkább szenvedélyes és heves, Stella pedig gyöngédebb.
-Ez undorító.-fintorgott Stan.
-Kérlek..-kérleltem, mivel még mindig nem reagált. Egymás után folytak le a könnyeim az arcomon. Nem ordítottam. Csak csendben sírtam.
-Bill..?
-Stella..-szökött a magasba a jó kedvem.-A-a-azthittem, hogy...
-De itt vagyok. Köszönöm.-mosolyodott el. Az Istenbe, de hiányzott ez a mosoly.-Bev és Eddie? Láttam őket.. hol vannak? Bill! Hol vannak?-pánikolt be.-Láttam őket is.. ők is lebegtek Bill.. Lebegtek.. és nem tudtam őket megmenteni.-zokogott.
-Nyugi shhhh...-csitítgattam.-Eds még nincs köztünk... Bev már jól van..