Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~

Nagy tapsot a gyilkosnak!-Part 21.

Bocsánat a sok szemszög-váltás miatt😅

Augusztus.

~Henry szemszöge~
Reggel az ablakon beszűrődő napfény égette ki a szemem. Victor és Belch a földön feküdtek két matracon. Lassan már többet vannak itt, mint a saját lakásukban. Mindenesetre felültem az ágy szélére, kihúztam a kis éjjeli szekrény egyik fiókját, és kivettem belőle egy gyönyörűséget. A kezemben tartani egy ilyen szépséget a legjobb érzés a világon. Apám pisztolya. És ahogyan a napban csillog... a legszebb látvány. Alig várom hogy haszálhassam.
-Szépen átrendezted már megint a lakást.-nyitott be apám a szobámba. Hirtelen a fegyvert a lábam alá csúsztattam, vagyis inkább ráültem. -Megmondtam, hogy itt többé nincs házibuli.-célzott az estére. Igazából nem volt semmi. Ez a két nyomorék jött át, meg pár ismeretlen. Pár? Dehogy... vagy negyvenen voltunk a házban, ebből 35-öt nem is ismertem. Ettől függetlenül mégjobb volt a buli.-Mit rejtegetsz?-kérdezte sejtelmes hangon. Lebuktam..
-Semmit.
-Ne hazudj.-emelte fel a hangját. Tudtam jól, hogy mi következik. De nem adhatom magam fel. Szükségem van erre a pisztolyra.
-Nincs nálam semmi...
-AZTMONDTAM NE HAZUDJ!-ordította le a fejem. Szép lassan kivettem a lábam alól a fegyvert. Felé nyújtottam. Csak úgy forrt a dühtől. Szó szerint kikapta a kezemből.
-Apa én vissza akartam adni, csak...
-Csak mi? Vissza akartad adni. DE NEM TETTED! Ez lopásnak számít, és tudod hogy jár az, aki lop?! TUDOD?
-Börtönbe kerülhet..
-Látod, tudod te ezt. Csak azt nem értem, hogy akkor miért teszed azt amit nem kéne.-ezzel becsapta maga mögött az ajtót. A tervemnek lőttek.
Utálom őt. Mindig is terrorban tartott. Ennek egyszer, s mindenkorra véget kéne vetnem.

-Ez mi a fasz volt, haver? Az apád már megint kitört a hitéből?!-dörmögött a párnába Belch.
-Fiúk, szedjétek össze magatokat. Megyünk.-vettem fel a földről egy táskát és pakolni kezdtem. Hogy mit és miért? Magam sem tudom.
-Mégis hova?-ásítozott Victor
-Bárhova csak el innen.-húztam be a cipzárt, majd a hátamra csaptam.
-Mindjárt, csak elkészülünk.
-Mit kell készülődni? Megmosod a faszod azt jössz! Vagy én mossam meg?-tettem ki a kezem értetlenkedés képpen.
Felvettek valami ruhát, amit fogalmam sincs hogy honnan szedtek.-Úristen, sminkelni nem akartok?-forgattam meg a szemeim, mivel csigalassúsággal öltözködtek.-Kint megvárlak titeket.-majd nagy léptekkel a teraszra sétáltam. Rágyújtottam. Ahogy szívtam be a nikotint, valamit felfedeztem a fák között. Mintha egy léggömb szállna felém. Ledobtam a cigit a földre és el tapostam.
A piros lufi ideért. Az zsinór aljára egy doboz volt kötve. Nincs se szülinapom tudtommal. Apám nem hiszem, hogy csak úgy ajándékozna nekem valamit. Azoknak az idiótáknak meg pénzük sincs. Levettem az "ajándék" tetejét. Egy kés. Pontosan ugyan úgy nézett ki, mint amit elhagytam a kövér lúzer vagdosása után.
-Na mehetünk Henry?-lépett mellém Huggins. Ránézett a kezemre, amit a zsebem mellett tartottam.-Mi van a zsebedben?
-Semmi közöd hozzá.-köpködtem neki oda a szavakat. -Mindjárt indulhatunk, csak bent hagytam valamit, addig üljetek be a kocsiba.
Azthiszem ez lesz a legmegfelelőbb pillanat.
Benéztem azon a kis ablakon, ahonnan tökéletesen lehet látni. Halkan beléptem a lakásba. Valami hülye műsort nézett a tévében. Alszik. Könnyen sebezhető.
A kés elejét a nyakához tartottam. Majd megtettem. Megtettem azt, amit már régen meg kellett volna. Kiengedtem a pengét. Gyönyörűen belemélyedt a nyakába.

"Szép volt Henry! Nagy tapsot a gyilkosnak!"

Felébredt. Rám nézett. Dühös volt. Én pedig csak azért is tágítottam a vágást. A spriccelő vér nagyrésze beteritette az arcom.

"Ezaz Henry! Tedd a napot mégszebbé! Gyilkoljál! Gyilkoljál! Gyilkoljál!"

Mikor már úgy gondoltam, elég vért vesztett, befejeztem.
Megöltem az apám.

~Richie szemszöge~
Eddie...
Nem lehet. Elvitte. Nem nem nem.. csak találjam meg azt a kikúrt bohócot, és esküszöm.... ha valami baja lesz az én Spagettimnek..
-Hé Rich j-jól vagy?-tette a kezét a vállamra Bill.
-Persze.-hazudtam. Nem mondhatom el neki.
-Biztos? N-n-nem úgy látom, m-mintha m-minden re-rendben lenne..
-Csak aggódók értük.-zártam le.-Na megyünk a..-majd a szám elé tettem a kezem, nehogy hányjak, már magától a szótól is.-könyvtárba?
Bill csak bólintott, majd elindultunk.

~Ben szemszöge~
-Mike. Elvitte Beverlyt és Eddiet.-lihegtem neki, miután kinyitotta az ajtót. Nem szólt semmit, csak elment. Egy jó tíz perc után egy fegyver szerűséggel és a vállán töltényekkel tért vissza.
-Mentsük meg őket.

~Stan szemszöge~
-Hol az utolsó darab?-kérdeztem magamtól. Ezt nagyon utálom. Amikor a kirakó utolsó darabja eltűnik...
-Stanley kérlek nyisd ki az ajtót.-mondta apám, miután kopogtatott valaki az ajtón.
Nagyot sóhajtva felkeltem, és kinyitottam a bejáratot.
-Stan. Velünk kell jönnöd. Elvitte Beverlyt és Eddiet.
-És Stellát is.-szakította félbe Mike-ot Rich.
-Stellát?-kérdezte vissza Ben.
-Nem bazdmeg csak vicceltem. Na húzd ide a beled szépen Stanley.-
Nem akarok. Nem akarom ugyan azt átélni mint a múltkor.
-Nem.-feleltem szűkszavúan.
-N-ne csináld m-már Stan. Velünk k-k-kell jönnöd.
Nagynehezen beadtam a derekam, és így öten útnak indultunk.

~Henry szemszöge~
Mostmár tudom, milyen érzés ez egy sorozatgyilkosnak. Kedvem lenne még több és még több embert kinyírni.
-Jézusom Henry, veled meg mitörtént? Csak nem az apád..
-Apámat hagyjuk, jó?-szálltam be az autóba.-Padlógáz.-adtam ki a parancsot.

-Szóval hova is megyünk?-kérdezte Belch.
-Nézd már! Azok ott nem a vesztesek?
-De!
-Utánuk.-mutattam az irányt.
-De minek jönnek ide? Nem erre van a játszótér.-nevetett Victor.
-Mondjuk azért jöttünk utánuk hogy kiderítsük te balfasz. Állj meg ott.-néztem ki a parkolási helyet.

~Bill szemszöge~
-J-jó akkor mindenki fo-fogjon meg v-v-valami fegyvert.-utasítottam a többieknek. Rich felkapott egy törött üveget, Mike hozott egy szögbelövőt, Ben egy rozsdás láncot kapott a kezébe.
-Stan, nem azért, de kapjál fel valami szart, sietnünk kéne.. elég lesz egy kutya által lehugyozott bot is, csak az ég szerelmére..-könyörgött Richie.
-Nem megyek. Sajnálom de nem megy... félek..
-Figyelj Stan, legyőzzük.-fogta meg bíztatásképpen Mike a fiú vállát.
-Esküszöm Stan.-tettem a kezem a szívemre.
Stan nagynehezen, könnyeit törölgetve belépett velünk együtt a Neibolt utcai romos házba. Vagyis oda, ahol AZ lakik.

~Henry szemszöge~
-Most végük lesz.-néztem a lúzereket.-Jöttök vagy sem?-kérdeztem Belchtől és Victortól, kiknek már az életét megszüntettem. A kis drágaságommal kicsit megkarcoltam a nyakukat. Na jó, nem. Majdnem levágtam a fejüket. Bár lehet még meggondolom. Úgyis elférne egy két dísz a szobámban.-Kár fiúk, így sajnos lemaradtok a buliról.-majd kiszálltam az autóból.

~Mike szemszöge~
-Bill, kezd te.-mondtam a fiúnak, miután leértünk a lépcsőn. Megfogta a kötelet a kút felett, majd lassan kezdett lemászni. Őt követte Stan, Rich és Ben. Én következtem. Én is a kötél után nyúltam, amikor valaki a hátamba vágott egy vasrudat, majd teljes erejével hátra húzott, amitől a földre kerültem.
-Mike! Jól vagy?!-kiáltotta Ben.
-Hehehe!-nevetett le a kút fölött a többiekre Bowers.
-Bowers! Hagyd békén őt!-kiáltott rá Richie. Henry a megfogta a kötelet, majd nemes egyszerűséggel eldobta onnan.
-Látod, nem hallgattatok rám. El kellett volna húznotok. Az öregeid is ezért haltak meg. Még most is sajnálom őket, mikor eszembe jutnak. Kár, hogy nem én nyírtam ki őket.

Rángatóztam ide oda, ám ő nem tudott lefogni. Erőlködött, de én erősebb voltam. Nem hagytam magam.
-Bazdmeg!-fogta össze a kezem, hogy ne mozogjak.
Az elejtett fegyverem után nyúlt. A homlokomhoz tartotta. Már épp beleakarta lőni a fejembe a szöget, amikor szerencsémre elhúztam onnan a fejem. Amíg Henry értetlenkedett, hogy miért nem sikerült a terve, megfogtam egy mellettem levő téglát és homlokon csaptam. Felkeltem, majd nekifutásból belelöktem a mély kútba.
-Mi a fasz..-akadt ki Rich.
-Mike minden oké?-kiáltottak fel.
-Jól vagyok.

Hey, ez a rész kicsit hosszú lett.
Btw eddig kinek hogy tetszik?🤗

*nemtudok ide mást írni xd*
Jó lebegést!🤡🎈