Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~

Te kit választanál?-S2 01.

1982.szeptember

~Stella szemszöge~
-Bill?-suttogtam magam előtt, miután becsuktam a szekrényem ajtaját.
Hunyorogva próbáltam kiszűrni az arcát a tömegben. Ő az. De mit keres itt?
A lábaim magától elindultak. Egyre gyorsabban közeledtem a fiú felé. Futottam. Olyan szélsebesen kerülgettem az embereket a folyosón, hogy valakibe belebotlottam. Egy hatalmasat hátraestem, és miután felültem, a fejemet fogva próbáltam felfogni hogy mégis hol vagyok..
-Mi ez a hely?!
-Stella?!-hallottam egy ismerős hangot.
-KI VAN OTT?!-ordítottam.
-Segíts..

A hang irányba eredtem. A terep valamiért ismerős nekem.
A fészek.. de miért vagyok itt?
A kupac mögött egy fekete árnyat pillantottam meg.. a sárgán izzó szempár engem figyelt.
Integetni kezdett.
Ez nem a valóság.... legyőztük..
Közeledett.
-SEGÍTSÉG!!!-sikoltottam.. de senki sem hallott meg..

-STELLA??!
-HAHÓ??! JÓL VAGY?-rázogatottak meg.
-Bill..?-kérdeztem rá.
-I-itt vagyok. S-semmi baj..-ölelt szorosan magához.-M-mi történt? Miért vagy izzadt?
-MI FOLYIK ITT? MINDENKI MENJEN ÓRÁRA!!-terelte el a tömeget az igazgató.
-Minden rendben?-térdelt le mellénk.
Nem biztosan, de bólogattam.
Egy erőt adó mosolyt dobott felém, majd a kopogós cipőjében távozott.

-Mit keresel itt?-tértem a lényegre.
-Visszajöttünk.. Mindannyian.-közölte dadogás nélkül.
-És ezt nekem mikor akartátok elmondani!?-akadtam ki.
-Most.-közeledett felém Stan, Ben, Rich és Ed, mögöttük egy számomra ismeretlen lány..

Egy apró mosoly ült ki a számra, mikor megláttam őket. De egyből el is tűnt az a jó kedv, amikor ez az ismeretlen lány Bill-hez sétált, majd leguggolt mellé, és fél karral átkarolta. Hirtelen düh uralkodott el rajtam.
Akartam egy két gyönyörű szót szólni, de inkább idegesen elsiettem a helyszínről.
Mindenki bután nézett utánam, de nem érdekelt.
Elmentem az iskola legeldugottabb részére, és csak sírtam. Hogy miért is? Valójában én sem tudom.

Lépteket hallottam. Körülnéztem, majd csak egy léc darabkát találtam. Az árnyékot a falon félve, mégis kíváncsian néztem, ám amikor megláttam hogy ki is ő, egy hatalmas kő esett le a szívemről.
-Ben...-sóhajtottam.
-Mit akarsz azzal?-utalt a kezemben elhelyezkedő fegyverre, mire én letettem a földre.
A fiú nem szólt semmit, csak leült a velem szemben levő székre.
-Beverly?-törtem meg a csendet.
-Azthittem te tudod, hogy hol van..-ijedt meg.
-Nincs itt?-kerekedtek ki a szemeim. -Hát ez baromi jó lesz, az egyetlen barátnőm itt hagy, helyette kapok egy másikat, aki még elvesz előlem egy olyan embert is akit szeretek...-halkultam el a végére.
-Gyere ide.-tárta ki hatalmasra a kezeit.
-Köszönöm.-suttogtam a fiú karjaiban.

~Léna szemszöge~
-Ez meg mi volt?-kérdeztem a fiúktól.
-Egyértelmű. Stella féltékeny.-válaszolt Eddie.
-Látod bazdmeg! Ezért nem kellett volna ide jönnöd! Máris valakit tönkretettél! Jobb lenne ha most elhúznál a faszba.-mutatott az ajtó felé Richie.
-Nem megyek el. Utána megyek.-indultam a lány irányba, amikor Ben megállított.
-Majd én. Ne ronts a helyzeten.-majd eltűnt a fiú.

Ránéztem Billre, aki csak szomorúan inkább a földet tanulmányozta.
A könnyeim lassan folytak az arcomon.
Csalódottan elhagytam az épületet.

~Richie szemszöge~
-Na és most mit csinálunk?
Bill a határa kapta a hátizsákját, és Léna után szaladt.
-Szerinted kit választ?-kérdezte tőlem Eds, miután a hatalmas ajtó bezáródott a fiú után.
-Remélem Stellát.-néztem a lányra, aki épp most tért vissza Bennel a folyosóra.
-Hol van?-kérdezte tőlünk rekedt, mégis lenéző hangnemmel Stella.
-Elment.-válaszoltuk egyszerre.
-Bill?-nézett körül.
Eddiere, majd Benre néztem, majd szerencsére mindenki vette az adást.
-Órán van.-nyögte ki Eds.
-Órán?
-Igen.
-Melyik terembe?-indult el, mire mi elálltuk az útját.
-Nem tudjuk.. őhmm.. szerintem most menj haza, jót tenne egy kis pihenés.-lökte ki az iskolából Eddie.
Zavartan utána mosolyogtunk, és integettünk, mire a lány értetlen fejet vágva elindult a haza vezető úton.

-Huhhh..-adtuk ki egyszerre a feszültséget.
-Kedves Bill faszom Denbrough, te most kurvára sokkal tartozol nekem ezért..

~Stella szemszöge~
-Megjöttem!-mondtam "lelkesedve" miután betoppantam a lakásba.
-Hát te?-kérdezte anyukám a konyhából. A szüleim egy hetet itthon lesznek, nekik később kezdődik a munka.
-Rosszul éreztem magam, és inkább hazajöttem.-füllentettem. Anya a homlokomhoz tette a kezét, majd csak ennyit szólt.
-Menj fel a szobádba, viszek fel egy kis meleg teát.-mosolygott.
Felmentek a lépcsőn, és elfeküdtem az ágyamon. Kisvártatva egy nagy tálcával tért be anyukám az ajtón.
Letette, majd behajtva maga után az ajtót lebaktatott a lépcsőn.
Felültem az ágyon, majd a szekrényemen levő Billel készült közös képünket néztem. Ez a kedvencem. Itt, ezen a helyen voltam szerintem a legboldogabb. Soha nem felejtem el.
Kezembe vettem, majd nemes egyszerűséggel ketté téptem. Most már remélem elfelejtem..

~Bill szemszöge~
-J-jónapot.
-Ki vagy?-kérdezte nem túl kedvesen Mr. Tozier
-Lénát k-k-keresem. De egyébként m-már ta-ta-találkoztunk..-halkultam el a végére. Gondolkodott, majd morcosan beengedett a lakásba.
-Emelet, jobbra, 1. ajtó.-tájékoztatott, miután észrevette, hogy csak állok, és semmi hasznosat sem csinálok.

-Mit akarsz?-hallottam egy szipogó hangot az ajtó túloldalán.
-B-Bill vagyok.
-Gyere be.
Lassacskán benyitottam. Szép, igazi lányos szoba tárult a szemem elé.

-Miért jöttél?-kérdezte
-Igazából n-nemtudom...-vallottam be.
-Akkor kérlek menj el. Tudtommal barátnőd van.-kelt fel az ágyáról.
-Ő nem a barátnőm.-szögeztem le.
-Akkor mégis ki neked? Testvér? Rokon?
-Nem.. cs-csak egy barát..-mondtam miközben a szívem mélyén tudtam, hogy nem így van.
-Miért hazudsz?-hangja csalódott és dühös.
-Nem hazudok..
-Látom Bill. Látom, ahogy ránézel. Kérlek menj el.
-De..
-Tudom, hogy szereted, Bill.. Utoljára mondom, hagyd el a házat.
-Nem szeretem őt..
-Menj el!-kiabált már sírva.-MOST!

Szégyelltem magam. Legszívesebben most becsomagolnám az összes cuccomat, és a világ végére mennék. Hazudtam. Szeretem Stellát. Mindennél jobban..

~Richie szemszöge~
-Menjünk innen.-léptem volna ki az ajtón, de egy ismerős alak hátrahúzott, amitől nagyot estem.
-Hova-hova?-nézett rám Hockstetter.
-Közöd?!-nyúltam a földön heverő szemüvegem után, de nemes egyszerűséggel rátaposott.
-Jaj, bocsi, véletlen volt.-mondta lányos hangon, majd egy óriásit nevetett.
-Hát ez kurva jó, faszt se látok. A rohadt életbe..

-Gyere Richie.
-Nem tudom ki vagy, mert lófaszt se látok, de menj szépen és szopd le apádat.-mutattam be a hang irányába.
-Játszunk felelsz vagy merszet!-suttogta egy fekete alak a fülembe.
-Mi a szar...-hátráltam, de már eltűnt.
-Felelsz, vagy mersz?-tette fel a kérdést.
-Nem játszok ilyen hülye játékot, az biztos.-majd a kilincset lenyomva távozni készültem, de az nem engedelmeskedett.
Hiába húztam, toltam az ajtót. Semmi.
-Akkor merek.
-FELELJ!-parancsolt rám
-Mondom merek, basszameg!

-Mit mersz, Rich?-kérdezte tőlem Eddie.-Hol a szemüveged?
-Hockstetter..
-A rohadék!
-Hé srácok! Menjünk!-szólt azthiszem Ben.

Mégis mi volt ez..?

na hali uwuuuu itt az első réész
Igazából nem vagyok rá büszke, mert nem a legjobb, de ez van😂

Szoooval úgy volt hogy új könyvbe kezdem, de inkább nem. Ugyhogy a döntésem arra esett, hogy új könyvet kezdek, mégpedig üzeneteknek és egyperceseknek. Mit szóltok hozzá?

Ha neked elnyerte a tetszésedet ez a tartalmas rész, írj kommentbe egy "🤡" emojit.

Jó lebegést!🤡🎈