A csapat darabokra hullott-Part 11.

726 52 16
                                    


~Stanley szemszöge~
-Hé skacok nem megyünk le a bányatóhoz?-tettem fel a kérdést a többieknek. Június vége van, és még mindig nem csináltunk semmit. Most is Billék szobájában gubbasztunk.
-Még mindig ott van a csatorna, N-nem?-kérdezi Bill.
-De.
-Tényleg mi van Stellával?
-Sz-szerintem otthon van. Hívjuk őt is.
-És Beverlyt is.-nézett szúrós szemekkel Ben Billre.
-Őt is.
Tegnap óta Ben és Bill nem jönnek ki jól. Történhetett valami azon a bizonyos tegnapi napon, ami miatt össze kaptak.

Össze szedtük a bringáinkat, majd Beverlyék fele vettük az irányt.
Csengettünk, majd egy fura férfi nyitott ajtót.
-Kik vagytok?-mordult fel.
-B-B-Beverlyhez jöttünk.
-Na ide figyelj kölyök, megmondom én neked, hogy az én lányomat kerüljé...-majd a fickó hanyatt esett a földön.
-Beverly?-furcsálkodik Ben. Majd az ajtóhoz vezettük a tekintetüket, ahol a lány állt egy serpenyővel a kezében. Húha.
-Szép ütés.
-Mi a szent szar? Ez szép ütés?Majdnem megölted az apádat te szuka! Hát normális vagy?-akadt ki Ed
-Ez volt az igazi terv.-majd megfordult és letette a "fegyvert".  Egy háti táskát kapott a vállára, majd elindultunk. Az apját meg otthagytuk az ajtó előtt ki feküdve. Ne kérdezz semmit..

-Egyébként hova megyünk?-törte meg a csendet.
-A bányatóhoz.
-Már megint? Nem unjátok?
Hevesen megráztuk a fejünket, mivel ez majdnem a 2. Otthonunk. Egyébként is hova mennénk? Ebben a hülye városban nem sok minden van. Nyáron itt az ember meghal az unalomban. Bár ha olyan barátaid vannak, mint nekem, akkor jó sorsod van. (Vagyis kétlem hogy találsz jobbakat tőlük.)

Éles kanyart vettünk, majd a híres Clark ház előtt teremtünk.
Bekopogtunk az ajtón, de senki sem nyitott ajtót. Talán nincs itthon. Eddie az ablakához sétált, és be kukucskált.
-Srácok. Ezt nézzétek.
Érdeklődően a fiú mellé siettünk.
-Mi történhetett vele?
-Meghalt?
-Úr isten dehogy te idióta! Lélegzik nem látod?
-Ja csak nem pislog, nem reagál semmire. Olyan mint aki megőrült.
-Segítenünk kell neki.-majd Beverly egy rúgás segítségével kiütötte az ablakot. Stella erre sem ébredt fel, csak nézett maga elé.

Nagynehezen bemásztunk a konyha ablakon, majd a lányhoz mentünk. A szeme fel volt fordulva. Rémisztő látvány az tuti.
-Valaki! Hozzon egy pohár vizet!-kiáltottam, majd az asztalnál ülő lány arcát gyengéden pofozgatni kezdtem, hátha felébred.

Bill odaadta a vizet, majd arcon locsoltam vele a lányt.
Stella egy nagy levegőt vett, és olyan volt mint aki megijed. Szemei lassan visszaálltak a helyére. Lihegni kezdett, majd vagy húszszor körbenézett rajtunk. Úgy tűnt mintha nem ismert fel volna minket.
-Stella! Jól vagy?-kérdezi Eddie.

A lány csak tágult szemekkel nézett a kérdezőjére, majd lehunyta a szemét, és próbált le nyugodni.
-Tudod kik vagyunk? Emlékszel ránk?-bombáztam a kérdésekkel.
Erősen bólogatott. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről. Tehát nem amnéziás.
-Pánikroham.-segített ki minket Beverly.-A szekrényben van egy doboz gyógyszer, hozd ide.-utasította Eddiet.

A fiú egy szem pirulával és egy pohár vízzel tért vissza.-Ez volt az utolsó.-utalt a gyógyszerre. A lány bevette, majd a vízzel lekísérte.
-Üljetek le.-kért meg minket, majd az asztalnál helyetfoglaltunk. Én ültem Stella jobb, Bill a bal oldalára, Eddie szembe vele. Rich mellett Bev ült a kanapén , mivel már nem volt több hely az asztalnál, de így is közel voltak hozzánk.-Láttam valamit. Láttam Elizabethet.

Egymásra néztünk, majd mindenki csak gondolkodott.
Mindenki feszült volt.
-Teljesen igazinak tűnt.-fojtotta vissza a sírását a lány.-De aztán jött
a... jött a bohóc.
-Stella. M-m-mi lenne ha.. ha ezeket cs-csak úgy elfelejtenénd? Mivan ha csak r-r-rossz álmok? V-vagy képzelődsz? Halucinálsz?
-Azért meg nem őrült meg, már bocs Bill.-védte meg a lányt Ben.
-Mi van veletek?
-Ja tényleg, mi történt?
-S-semmi közötök hozzá. Egyébként meg Ben az a-aki durcizik.
-Akkor van is oka miért durcizni.-akadt ki Ed.
-Ez jogos.-álltam az ő oldalára.
-Ha n-nem üti b-b-bele az orrát m-mindenbe, akkor nem lenne oka miért.-utánozta az utolsó szavakat Eddie hangján Bill.
-Ha nem megyek utánatok ki tudja még mit csináltok! Már lehet rég itt futkározna egy kis Beverly vagy egy kis Bill.
-Ti kajak lefeküdtetek?-kíváncsiskodott Richie.
-N-nem.. dehogy.

-Akkor mégis mi a szent lófaszt csináltatok abban a kibebaszott délután abban a retkes házban??!!-üvöltötte le a fejét mindkettőjüknek Stella, aki ezt eddig szó nélkül hallgatta.
-Hogy mit csináltak? Akarod te azt tudni?-húzta Bill idegeit a fiú.
-M-m-meg ne próbáld.-tette fel a mutató ujját a fiú fenyegetően.
-Beverly és Bill azon a kibekúrt délutánon abban a retkes házban..-kezdte a mondadóját Ben, de Billy egy szempillantás alatt orron vágta a fiút. Nem is tudtam hogy Ben beszél csúnyán. Hanschom nem ütött vissza, inkább megfogta a fekete hátizsákját, és távozott.

-Bill... Mi.. történt?-kérdezte lassan Stella.
-Mondtam már s-semmi közöd. Ki vagy te? A-az anyám?-huha. Még soha sem hallottam ilyennek Denbroughot. Én, Rich, és Ed, csak cikázó tekintettel figyeltük a veszekedő párost. De miért érdekli Clarkot ennyire? Jó bevallom engem is érdekel a sztori, de nem annyira, hogy meg is pofozzam Billyt, mert az előbb egy hangos csattanással találta el a lány tenyere a fiú arcát. Bill a fájó testrészéhez kapott, majd felszisszent. A piros folt ott tündökölt a vékony bőrén.

-Ezt azért kaptad mert egy utolsó szarházi vagy.-majd Beverly elé sétált, aki eddig az asztalnál figyelte a történteket.-Te pedig ezt azért kapod mert egy kis cafka vagy.-majd Beverly arcán is csattant egy tenyér. A lány duzzogva vette a lépteket az ajtó felé, majd mielőtt becsapta volna, ennyit mondott:

-Vége a barátságunknak. Cafka.-majd becsapta az ajtót.
-Egyszer minden véget ér.-motyogta maga előtt Stella. Majd egy pohár vízért sétált.
-Szerintem mi megyünk, ugye Spagetti?
-Jaa.-majd Ed és Rich Billt maguk után húzva elmentek. Csak én maradtam.
-Stan.-néztem a pultnál levő lihegő és izzadt lányt.
-Jól vagy Stella?-kérdeztem aggódó tekintettel.
-Nyugi, csak a szokásos.
-Vàrj, hozok gyógyszert.-majd a szekrényhez siettem. Eszembe jutottak Eddie szavai. "Ez volt az utolsó".-Elfogyott.
-Francba! Uristen uristen most mit csinálnak? Stanley? Segíts.. mit csináljak? Most megfogok halni!-esett teljesen kétségbe a lány.
-Hé hé nyugodj meg. Elmegyek a boltba érte jó? Csak feküdj le, és gondolj szép dolgokra.-megfogtam a kezét, majd a kanapéra invitáltam. Lassan le is feküdt, majd becsukta a szemét. Kiléptem az ajtón, majd a legközelebbi boltba siettem.

-Csak ne történjen addig vele semmi rossz.-fohászkodtam. Egy éles hang csapta meg a fülem, majd egy két zörgés. Senkit nem láttam, majd ahogy hátranéztem a nő a festményről Apa dolgozó szobájából futott bele a képembe.

Hey my losers, itt az új rész, csak ez most egy kicsit rövid lett. Próbálom az alap sztorit még egy kicsit húzni, mert akkor már csak egy két rész lenne, és vége. Szóval mindent beleadok, hogy egy szép, kerek, és terjedelmes történetet kapjatok.

Amúgy lecseréltem a borítót .
Hogy tetszik?🙃

Ja és még annyi, hogy szeretnétek képeket a szereplőkről? Ha igen, szívesen hozok😏

U.I.:Amugy kijött a szinkronos előzetes is egyszerűen imádom😍 (főleg azt amikor Georgie mondja, hogy "hazudtál, és meghaltam" ez egyszerűen annyira aaahhhww *-* lehet csak én vagyok egyedül ezzel de nem baj 😂) az előzetest fent megtaláljátok.🙂

Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~Where stories live. Discover now