Mindenki fél valamitől.. ~befejezett~

Megmentjük őket..-Part 22.

~Stanley szemszöge~
-Stanley!-hallottam egy hangot a hátam mögül.-Gyere Stanley!
-Ki.. ki van ott?-kérdeztem a hang irányába. Senki... lehet csak képzelődtem. De mikor visszafordultam a többiek sehol..-Srácok? Hol vagytok?-hirtelen egy üres helyen találtam magam. Körülnéztem a lámpámmal. Vagyis csak forgolódtam ide-oda, mivel nem mertem innen elmenni. Innen-onnan hallottam apró zajokat, minek hallatán szivem kihagyott egy ütemet. Miért jöttem én ide...?
Egy éles cipőkopogás csapta meg a fülem.-Ki az...? Bill..?-küszködtem a sírásommal, mikor apám festményéről ugyan az a nő futott bele a képembe a hatalmas fogaival.

~Bill szemszöge~
-Mike b-biztos jól v-vagy?-kérdeztem a fiútól.
-Igen, igen, jól vagyok köszönöm.-fújta ki a levegőjét nagyot sóhatjva.-Stan? Hol van Stanley?-nézett a hátunk mögé.
-Stan? Stan!-kíáltotta Rich.-Stanley!-csatlakoztunk mind, és keresni kezdtük a fiút.-STANLEY! MERRE VAGY, VÁLASZOLJ!-formált tölcsért a kezéből, és úgy kiabált Ben.
-Hé nézzétek! Egy ajtó.
-Mit keresne itt?
-Ja, minek jönne ide?
-L-lehet nem ö-ö-önszántából. Tu-tu-tudjátok mire k-képes nem?-utaltam a bohócra
-Igaza van. Na nyissuk ki.-feszegette a zárat Mike.-Ez bukta, nem nyílik.
-Jézusom Mike, nem lehetsz ekkora szerencsétlen. Húzd, ne told, te balfasz.
-Tényleg? Még jó, hogy húztam izomagy. Előbb gondolkozz, aztán beszélj.-szólt vissza Mike.
-Gyertek már!-lépett be a nyitott ajtón Ben.
-Hogy...?-néztünk értetlenkedve mindannyian.

-Itt a l-l-lámpája!-vettem fel a földről. Ahogyan a fény megvilágította a teret, megpillantottuk Stant. Az a nő, akit múltkor láttam, mikor Stellához mentem. Ugyan ez a lény "ette" Stan fejét.
-Miafaszom mi a szar az??-pánikolt be Rich.
A nő ránk mosolygott, majd előkelő járással eltűnt, de a bohóc képében visszanézett még ránk.
-A kurva elétbe.
-STANLEY!-ugrottunk rá az említett személyre, ki érintésünkre őrült módon csapkodni kezdett, síkitani és ordítani.
-Mért hagytatok itt?
-Nem hagytunk itt Stan.
-De itt hagytatok. El sem kellett volna jönnöm. Nem is vagytok a barátaim. Cserben hagytatok.-sírta el.
Csak sírt és sírt. Nagy sokk hatása alatt lehetett. Stanley mindig is gyengébb volt nálunk. Nem, nem akarom őt bántani, de ez az igazság és szerintem ezt ő is tudja magáról. Talán ő legjobban a félelemtől fél, nem is ettől a lénytől. Mindenesetre átöleltük a fiút, és csak nyugtatgattuk.

~Richie szemszöge~
-Eddie.. -jutott eszembe-Gyertek már, így soha nem tudjuk megmenteni Eddiet.
-Nyugodj már meg Richie. Egyébként is, nem csak Ed tűnt el.
-Akkor van egy ötletem. Váljunk szét.
Bill és Stanley elmegy megkeresni Stellát. Ben elmegy Mike-kal megkeresni Beverlyt.
Én pedig egyedül megkeresem Eddiet.
Mindenki azt a személyt menti meg, aki számít neki valamit. És tudjátok mit? Nekem Ed sokat jelent. Szeretem őt, és nem akarom elveszíteni.. abba belepusztulnék..-na baszki.. gratulálok Richard.-Vagyis.. csak barátként. Nekem ő olyan mint egy testvér.. mint egy kis.. tesó.. (?)-ebből már nem jövök ki jól.
-Rich, szerintem az is meglepő lenne, ha élve kijutnánk együtt. Szóval szerintem nem a legokosabb szétválni.-jelentette ki Ben.
-Hova lett Bill?-szakított félbe Stan.
-Neee ez most komoly?
-BILL! HOL VAGY?
-Kezdődik...-jelentettem ki unottan.

~Bill szemszöge~
-Várj meg! Ne szaladj el!-futottam a sárga esőkabátos kisfiú után.
Mi ez a hely?
Minden tiszta sár, mocsok és mindenhol kacatok vannak szét dobálva. És ezek a kacatok egy nagy kupacból származnak, ami tényleg nagy. És felettük az.. az eltűntek.
-Stella..
Egyből oda futottam az említett személyhez. Ugráltam, nyújtózkodtam, avagy bármit csináltam, hogy elérjem a lányt, de sikertelenül. Túl magasan van. Ahogyan a mellette levő Beverlyt és Eddiet sem értem el.
-V-v-visszajövök érted Stella... vagyis é-é-értetek.

-Georgie?-pillantottam meg a fiút. Ugyan abban a ruhában volt, mint mikor utoljára láttam. Azon az októberi napon. Egyik kezében azt a hajót szorongatta, amit én hajtogattam neki.
-Miért csak most jöttél?
-Mert eddig sehol sem találtalak.
-Aztmondta visszaadja a hajót.
-Gyorsan ment?
-Futva sem értem utol.

~Richie-írói szemszög~
-Látjátok...? az eltűntek..-nézett fel a szemüveges a magasba.-Eddie..-szaladt oda a fiúhoz.-Hé Eddie!Hallasz engem?-ugrándozott fel, ám nem érte el. Túl magasan volt.
-Rich gyere..
-Nem hagyhatjuk itt!-pityeredett el.
-Mindjárt vissza jövünk érte.. megmentjük. De előbb meg kell keresni Billt.-vigasztalta meg Mike.
-Már meg is találtuk.-mutatott Stan a fiúra.

~Bill szemszöge~
-Vigyél haza Billy...! Hiányzol.. és anyu meg apu is..
-Én szeretném legjobban, hogy haza gyere.. Hogy anyuval, és apuval újra együtt legyünk..
-Szeretlek Billy!
-Én is téged.

-De te nem Georgie vagy.-majd megfogtam a Miketól elkobzott szögbelövőt és nemes egyszerűséggel fejbe lőttem a kisöcsémet. Bele kell törődnöm.

Na heyyo, itt az új rész.
Ez egy kicsit rövid lett, bocsi, de van benne Reddie *-*

És nagyon szépen köszönöm a 2k, igen jól látod, 2k olvasót😭😭❤️❤️

Jó lebegést!🤡🎈