Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

24.

-Készen álltok?-hasított a levegőbe Cain hangja. Mindegyikünk bólintott.-Kezdjétek!-állt el az útból, mi meg lassan kettéoszlottunk és körözni kezdtünk. Innentől nem nagyon tudtam, hogy mi folyik Ash és Arthur között.

-Könyörögni fogsz, hogy öljelek meg! Sosem ismertelek el, tudod? Te csak egy kis ribanc vagy, semmi más!-rántott kést, mire követtem a mozdulatát.-Megkínozlak, Amy!-kiabált, majd nekem támadt. Ahogy kivédtem a támadást, rendesen ki kellett támasztanom magam, hogy ne lökjön el azonnal.

-Nem vagyok olyan könnyű préda, mint amilyennek látszok!-mondtam és kigáncsoltam. Ahogy földet ért, ugyanazzal a lendülettel már fordult is, hogy engem is a földre kényszerítsen. Majdnem sikerült is neki, ha nem vagyok ex-táncos, akkor biztosan hátra esek. Így is lehorzsoltam a vállamat, amitől elkezdett fájni a műtétem helye. A vér lassan csordogált le a karomon.

-Az nem egy egyszerű sebhely, igazam van? Az egy műtéti heg.-húzódott gonosz mosolyra Ty szája. Hirtelen csak a sérült bal oldalamat kezdte támadni.

-A kurva életbe...-morogtam, mikor megvágott. A szeme alatt felnyílt a bőröm és a piros folyadék szépen átitatta a szájmaszkom. Vettem egy mély levegőt és azt bent tartva kezdtem el újult erővel támadni. Nem hagyhatom, hogy szapora legyen a légzésem! Attól csak gyorsabban fáradok!

-Mi ez?!-kerekedett el az ellenfelem szeme a mozgásom láttán. Szinte tényleg kígyóként mozogtam. Laputam a talajhoz, miközben futottam és jeges íriszeim szinte villogtak, ahogy hajtott a vérszomj.

-Ez, kérlek szépen, egy kígyó mérge.-suttogtam a fülébe, ahogy mögé kerültem és végigvágtam a karját. Felordított a fájdalomtól.

-Vonat!-hallottam hirtelen Ash hangját. Cainnel egyszerre néztünk rá.-Jön egy szerelvény!

-Lehetetlen! Ez a szakasz le van zárva!-értetlenkedtem még mindig hadakozva.

-Igaza van! Fedezékbe!-ordított Sing. Ekkor befutott a metró és golyózápor zúdult ránk. Ash, Cain és a kínai banda időben bújt el egy oszlop mögé, de engem eltalált egy golyó. Az adrenalin tompította a fájdalmat, de így is éreztem. Ash a mellettem lévő oszlop mögött volt, látta az egészet. Én le voltam dermedve, így neki kellett fedezékbe rángatnia. Rám nézett és morgott egyet. A pisztolya már nála volt, Sing visszadobta neki.

-Maradj itt!-suttogott a fülembe, adott egy puszit a homlokomra, majd beugrott az egyik ajtón át a metróba.

ASH!!!-torkom szakadtából üvöltöttem, de már nem kaptam választ. Így meg fog halni! Nem akarom, hogy itt hagyjon!

-Mikayla!-szaladt oda hozzám az egyik kínai. Felnéztem és Jint láttam magam előtt.-Láttam, hogy meglőttek! Azonnal el kell téged látnunk!-térdelt le mellém, de ellöktem a kezét.

-Ne is álmodj róla! Addig biztos nem, amíg nem tettem sírba Ty-t és Arthurt!-keltem fel a földről. A többiek ijedten néztek rám.

-Amy, ne hülyéskedj! Egy kibaszott lyuk van az oldaladon!-próbált lefogni Cain, de nem hagytam magam és kirohantam az aluljáróból, majd egyenesen Conney Island felé vettem az irányt, ahol az F vonal végállomása van.~

Mikor felkeltem, egyből megpróbáltam felülni, de a törzsembe nyilaló fájdalom nem engedte. Hangosan felnyögtem fájdalmamban, mire rögvest bejött egy nővér. Ahogy meglátta, hogy ébren vagyok, egy pillanatra megdermedt, ezután pedig kiszaladt. Na szép. Pár perc elteltével egy orvossal tért vissza.

-Hihetetlen. Tehát ilyen erős Golzine lánya.-kezdett el vizsgálni.-Tudjam hogy hol van, kisasszony?-kérdezte.

-Gondolom, kórházban.-mondtam. Nem mertem vállat rántani.-De apámból kinézem, hogy valami eldugott helyre vitetett.-morogtam.