ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

🎅🏻Santas special chapter🎅🏻

Halihóó!
Ez a rész teljesen eltér a sztori jelenlegi állapotától, ez csak és kizárólag egy lehetséges mikulás nap, Brooklyn és Shawn életében.🥰😊

Reggel egyedül ébredtem az ágyamban. Nyűgösen rúgtam le magamról a takarót, amikor ténylegesen realizálódott bennem, hogy Shawn nem ért haza Mikulás-napra. Londonban van, valamilyen fotózáson, aztán meg a hamarosan megjelenő albuma miatt lesz még pár interjúja is. De már ott van egy teljes hete. Nem akarom elhinni, hogy nem lett volna képes megoldani a mai napon való visszatérést. Amit nem mellesleg meg is ígért.
A köntösömet magam köré tekerve siettem le a konyhába, ahol anya már a tegnap délután megsütött kekszeket ragasztgatta össze lekvárral és nutellával.
– Jó reggelt! – mosolygott rám boldogan, de mikor meglátott, lassan lefagyott a mosoly az arcáról. – Minden rendben?
– Jó reggelt anyu – nyomtam puszit arcára, aztán levettem a kedvenc bögrémet. Nagy volumenű, ergo sokkal több kávé fér bele. – Shawn még mindig Londonban van. Mikulás napján. Pedig annyira szerettem volna, ha ezt a napot végre együtt tölthetnénk! Ráadásul meg is ígérte..
Anya már éppen szólásra nyitotta a száját, de ekkor hatalmas erővel csapódott ki a bejárati ajtónk és bezúgott rajta Aaliyah, rögtön utána, vagy inkább rá pedig Phoebe borult. A papír zacskókba pakolt dolgok egytől egyig a földön landoltak, mind más-más irányba csúszva a földön.
– Mondd, hogy a likőrök jól vannak! – sütötte le a szemeit Phoebe, Shawn húgának hátán elterülve. Aaliyah vihogva szorította kezeit szemeire, ebből pedig arra következtettem, hogy tőlem várják a választ.
– Semmi baja a likőröknek. De pár tojás odaveszett – pakoltam vissza a zacskóba a széthullott tartalmat, majd becipeltem őket a konyha pultra. Anya éppen levett két másik bögrét a polcról és az illatokból ítélve, rumos forró csokoládét öntött beléjük. – Mhmm, ilyet én is kérek.
– Reggeliztél már? – vonta fel szemöldökeit megrovó pillantásokat lövellve felém.
Elhúztam a számat, aztán megpillantottam a bevásárló szatyorból kikukkantó bagettet és letörtem belőle egy darabot. Boldog mosollyal a képemen nyújtottam felé a bögrémet, ő pedig csak sóhajtva kiöntött nekem is egy adagot.
– Csajszi! Hol a fenében van a közös ruhánk? – csapta kezeit csípőjére Phoebe, összehúzott szemekkel méregetve engem.
– Öö.. A szekrényemben?
– Szerencséd. De miért nincs rajtad? Tudod milyen nap van? Mikulás nap. Érted, Mi-ku-lás!
– Tudom – bólintottam, belekortyolva a csodálatos ízű italba. – De elment tőle a kedvem.
Fél órával később a Phoebeal közösen megvásárolt karácsonyi szerelésünkben lépdeltem le a lépcsőn, mikor valahol a felénél egy ideges beszélgetés – vagy inkább veszekedés – csapta meg a füleimet.
– Az mondta elment tőle a kedve! A Mikulástól! Meg az egész naptól! Mégis miféle szadista koala vagy te, hogy képes vagy elvenni a kedvét a miki napi ünnepségünktől??
– Na jó, lányok, azért na. Aaliyah te különben is, hogy beszélsz? – ez Shawn. A szívem a hangja hallatára azonnal gyorsabban és erősebben kezdett dobogni. – És nem vagyok szadista. Esetleg ti vagytok hülyék, de én...
– Ne tereld a témát és remélem tudod, amint vissza jössz, ezért garantáltan képen foglak verni.
– Nem terelem. Vagyis de, mert azt tudom, hogy ki vagyok hangosítva, csak az nem biztos, hogy ő is ott van-e. Mert ezt jobb lenne, ha nem hallaná. Nem szabad megtudnia – változott meg a hangja hirtelen egy csapásra, nekem meg összement a gyomrom. Vagy az összes belső szervem, nem tudom.
– Jó, várj, itt a fülhallgatóm – matatott Aaliyah a mellette álló kézi táskájában, majd győzedelmes morgással egyenesedett fel.
– Grizli medve van a házban?
– Te paraszt – nevette el magát hangosan, a vonal túlsó végéről beszélő személy húga.
Innentől pedig elképzelésem sincs, hogy miről szólt a társalgásuk további része, mert a lányok csak hümmögtek, Shawn hangja pedig bele bújt a fehér zsinórba. Argh.
– Jól van, értjük. Oké. Mondom oké. Mendes, annyira pofán foglak verni ezekért a megjegyzésekért, hogy a fogorvosodnak idő előtt kell elkészítenie a tökéletes protkódat! – dühöngött Phoebe, kiszabta a füléből a stöpszlit, majd megindult a lépcső felé. Ahol én ültem és minden egyes szavukat hallgattam. Így hát teljes pánikba esve álltam fel és indultam meg lefele, viszonylag normális mozgással. – Épp hozzád indultam!
Élénk és az engem nagyon hirtelen érintő hangjától ugrottam egyet és azt hiszem a nyakamat is megrántottam. Au.
– Nem találtam a ruhát, aztán kiderült hogy mindvégig a közös emlékes dobozban tároltam – nevettem fel, előtte egy nagyot nyelve, ezzel is igyekezve féken tartani az idegességemet. – Gyere, csináljuk likőrös kekszet.
Egy gyors pillantást vetettem rá, majd már el is léptem mellette, mindenféle további magyarázat nélkül. Csak remélni tudom, hogy nem fog átlátni rajtam, meg a viselkedésemen.