ɴᴇᴠᴇʀ ʙᴇ ᴀʟᴏɴᴇ I. ✔️

XVIII

Tegnap este Aaliyah végül nálam aludt, mert mikor haza értünk, a házunk kongott az ürességtől. Nem mondom, hogy nem volt jó, hisz végre sikerült kettesben is eltölteni egy kis időt, amit mondjuk az első számú legjobb barátnőmmel sem ártana már nyélbe ütni. De nyugtával a napot, még rengeteg időnk van az egyetemig. Vagyis mondhatni.
– Mit kérsz? Kekszet vagy chipset? – fordultam a TV-t állítgató lány felé, felvont szemöldökkel.
– Chipset légyszi.
Egy gyors biccentést követően már indultam is a nasit tároló szekrény irányába, majd elővettem két tálat és feltankoltam négy zacskó chipssel. Ha az arcunk ettől nem lesz egy pattanás-mező, akkor semmitől.
– Tessék. Találtál valamit?
– Ehem – vette el tőlem az egyik tálat, benne két zacskóval. – Akarunk sírni ugye?
Csendben bólintottam, várva mégis melyik ezerszer megnézett filmet akarja rám tukmálni. Megint. – Akkor nézzük a Hosszú Utazást. Shawn nézte még mielőtt összejöttetek volna, és duzzadt szemekkel jött be hozzám, hogy közölje, megszerez magának. Biztos nem olyan rossz film, ha ilyen meghatározást tudott hozni, rögtön utána.
Aaliyah szavai megmelengették szívemet, az arcomról pedig ne is beszéljünk. Bizonyára pirosabb volt a kelleténél. Mint mostanában mindig, ha Shawn-ról van szó. Na, meg ha én is részese vagyok a sztorinak.
Miután mindketten kizörögtük magunkat a chipses zacskókkal, Aaliyah elindította a filmet és nagyra nyílt szemekkel figyeltük a TV-ben jelenlevő szereplők minden egyes cselekvését.
– Istenem, ez a valaha látott legszebb szerelemről szóló film! – fújta ki az orrát immáron vagy huszadszorra Aaliyah, hat perccel a film vége után.
Én nem voltam ki ennyire. Jó, kit akarok áltatni, kétszer olyan rosszul érintett a nagy szerelemről szóló történet, hisz az enyém konkrétan a világunk másik felén lesz egy teljes hétig. Vagy akár tovább is. Többször megfordult a fejemben a film közben, hogy írok neki pár sort, vagy csupán annyit hogy szeretem, de végül nem tettem. Nem akartam ennyire levertnek és kétségbeesettnek tűnni, csak mert elment egy hétre. Sőt, ha jobban belegondolok, tőlem ez a viselkedés egyáltalán nem fogadható el. Két éven keresztül kikerültem, ahogy csak lehetett, erre most egyetlen hét miatt sírok? Azt hiszem szétesek. Már ami az érzelmi világomat illeti.
– Az – válaszoltam elfojtott hangon.
Aztán megfogtam a telefonomat, és készítettem egy képet a film címéről, a lábaink előtt heverő zsebkendő-tengerről és végül magunkról is. Förtelmes látványt nyújtottunk, de úgy éreztem megérdemel egy 'soha többet ne nézz érzelgős filmet, mert hála neked, mindketten így végezzük' szöveget, végül pedig így nyomtam a küldés ikonra. Szinte azonnal jött is a válasz, vagyis egy nagyon boldogan vigyorgó emoji. Rögtön utána pedig egy sírva nevető fejet is kaptam.
– Szeretnék egy cowboyt – pötyögtem be sebesen, összeszűkült szemekkel. Kinevet? Hah, most nevessen.
– Mégis minek? Van egy zenészed, nem elég az neked?
– De elég. Bár azt hiszem jobban örülnék ha hasonlítanál Chris Eastwood-ra. Álompasi🥰
Aztán pár percen keresztül semmi reakciót nem kaptam, leszámítva persze azt, hogy látta – elolvasta az üzenetet.
Már éppen újságoltam volna a Shawn-nal történő csevejünket – amit ő mellesleg még mindig egy repülőgépből formál – Aaliyah-nak, mikor szembesültem a ténnyel, hogy a nálam fiatalabb lány már nagyban húzta mellettem a lóbőrt. Nyomtam egy gyors puszit homlokára, majd testére terítettem a pokrócot és felmentem a szobámba. Egy nagy sóhajt kiengedve magamból felugrottam az ágyamra, a következő pillanatban pedig megcsörrent a telefonom.
Shawn videóhívást indított.
– Szi.. Jézusom! – kaptam kezemet szám elé, mikor megláttam mi folyik ott. A repülőn. Valahol a semmi felett. – Mit művelsz?
– Chris kell? Tessék, most kapsz egy Eastwood gyereket. Andrew már egy bika ülő versenyre is benevezett, ha hazaérek megyünk Texas-ba.
Döbbenten pislogtam a kezemben tartott készülékem képernyőjére, ahol Connor a fotós éppen egy ollóval a kezében hajolt Shawn feje felé.
– Connor, le ne vágd a haját, jézusom! Hallod? Connor Brashier, tedd le azt az ollót! Egyáltalán miért van nálad olló? Fel sem lehet vinni a gépre! – az engem hirtelen ért események következtében fel sem tűnt, hogy Shawn képe, tehát a telefonja éppen remeg.
Most vagy turbulencia van, vagy akárki is fogja a telefont, az nagyon röhög.
– Nyugi, nem viszi – hívta közelebb a kamerást, majd megmarkolta az elkerekedett szemű barátom haját és elkezdte 'vágni' azt.
– CONNOR!! – ordított fel rémülten Shawn, felpattanva az ülésből és kirohant a mosdóba. Legalábbis azt hiszem.
A többi, a gép belsejében lévő férfi egyszerre kezdett abba az igazán jóízű, harsogó nevetésbe, mire én is elkuncogtam magam. Valóban jó és vicces csapata van Shawn-nak, ehhez kétség sem fér.
– Ó, Brooklyn, még mindig itt vagy? – fordította maga felé a kamerát az illető, jelen esetben Josiah.
– Ühüm – bólogattam vigyorogva. – De megyek, nem akarok zavarni. Különben sem nagyon tudom, hogy ez – mutattam magamra és rájuk, de igazából meg a kütyüre. – mennyire engedett. Érezzétek jól maga..
– Nyugi, a repülő üzemmód be van kapcsolva, de van Wi-Fi. Beszélgessünk inkább, gondolom míg a szívszerelmed nem száll le, amúgy sem tudnál aludni – magyarázta Andrew kedvesen, mire értetlenül pislogtam rá.
– Dehogynem tudna – tért vissza köreinkbe Shawn, a fejét rázva. – Nem az az aggódós típus. Nincs igazam, babám?
– De, de nem vagyok a babád.
Unottan és feszülten mocorogtam az ágyban, magam sem értettem miért. Talán azért, mert Shawn-on kívül még mások is a meggyötört és fáradt fejemet bámulták, vagy azért mert Connor egy másik kamerával közelített felém. – Te mit művelsz?
– Felveszem a dokuba, hogy Shawn a barátnőjével cseveg, nyugi, alig lehet kivenni, hogy ki van a képen.
Ezt követően aztán beszélgettünk, mindenféle témáról. De tényleg, kérdeztek a fociról, mert Shawn-nak nem akarták elhinni, hogy valóban ezt sportolom. A jövő hét utáni mérkőzésre meg is hívtam őket. A rokonság már úgy sem lesz itt, bőven lesz helyük az első sorban is a szüleim mellett. Aztán szóba jött a jövőmet érintő rész is, ami sem nekem, sem Shawn-nak nem volt egy kedves téma. Mindketten másfele megyünk majd, én örülnék ha Alabama-ba jönne velem, ő pedig annak, ha én repülném körbe vele a világot. Nos, eddig nagyon úgy néz ki, hogy egyikőnk vágya sem fog teljesülni. Legalábbis nem együtt. De ezt hamarosan ejtettük is, mikor látták rajtunk, hogy elég feszültek vagyunk. Holott erről úgy igazán kettesben még csak nem is beszéltünk. Pedig hamarosan ideje lenne.
– Na jó, én elköszönök, mert holnap tanulnom kell. Valakinek nem ártana megcsinálni az érettségit – mondtam nevetve.
– Jól van, ha leszálltunk írok – emelte fel az asztalról a telefonját Shawn, hogy kialakítson egy kis magánszférát, ami valljuk be, az ő esetében elég nehézkes volt. – Szeretlek.
– Én is szeretlek téged – válaszoltam pirospozsgás arccal, miközben a pillangóim szabályosan megvadultak a hasamban. – Jó éjszakát.
– Szia.
Egy fura mosollyal, vagy inkább grimasszal az arcomon nyomtam a piros ikonra, majd beállítva a rettentően korai időt az ébresztőórán, félre tettem a készüléket és szemeimet lehunyva bekuckoltam magam a helyemre. És végre aludtam.