BORN TO BE YOURS - kygo ✓

52

ö t v e n k e t t e d i k f e j e z e t

Barna hajú lányok

Szerintem mondanom sem kell, hogy a két nappal ezelőtti szülinapozás viszonylag hamar megalapozta a tegnapi hangulatot. Itt most nem arra gondolok, hogy mindenki totál K.O.-ra itta magát (igen, most Justin és Kyrre sem, ami valljuk be, nem kicsit meglepő), és attól voltunk eléggé fáradtak. Igazából minden apró, jelentéktelen dologról beszélgettünk meg hülyültünk Mads-ék nappalijában vagy hajnali négyig, amikor is Isabella volt az első, aki kijelentette, ő nem bírja tovább. Nélküle nem lett már volna ugyanaz semmi, szóval mindannyian elkezdtünk lassan beszállingózni a vendégszobákba.

Tegnap délelőtt ő és Oscar leléptek, mivel ez utóbbinak tárgyalása volt, Isabella pedig elmondása szerint nem akart utána még minket terhelni azzal, hogy vigyük haza, szóval ezért ment el Mads menedzserével.

Apropó, Madison.

És Justin.

A fiú már-már igazságtalanul aranyos meglepetése után őszintén, nem nagyon láttam őket beszélgetni, de azt hiszem, nem is kellett, ugyanis más is árulkodott arról, végre megtörtént az, amire kb. szeptember óta várt Justin.

És tudom, hogy titokban Madison is.

Az este folyamán valahogy mindig egymás közelébe kerültek, a kanapén egymás mellett ültek, és láttam, hogy időnként egymás kezével babrálnak. Justin néha közelebb húzta magához, hogy megpuszilja, ami amúgy kicseszettül aranyos volt. Hiába látta mindenki őket, annak alapján, hogy senki nem tett rá megjegyzést, azt hiszem, a többiek is azt gondolták, előbb beszéljék meg ketten.

De utána meg szét lesznek szekálva, hihi.

...

Reggel, mikor Justin házának vendégszobájában felébredtem, Kyrre még javában aludt - legalábbis azt hittem.

Oldalra fordulva az egyik párnára hajtottam a fejem, és csak figyeltem őt. A homlokába lógó világosbarna, kócos tincseit, hosszú pilláit, már-már igazságtalanul ívelt, rózsaszínes ajkait, melyek a következő pillanatban elnyíltak egymástól.

- Miért nézel? - kérdezte Kyrre rekedtes hangon, és láttam, hogy elfojtja a mosolyát is.

- Csak bámullak - feleltem egyszerűen, ártatlanul elmosolyodva.

- Ijesztő - suttogta még mindig csukott szemmel.

- Romantikus - vágtam rá kapásból vigyorogva, szándékosan bosszantva, mire végre kinyitotta jégkék szemeit, és egy pillanatra szörnyülködést tettetve nézett rám, majd újra elfordult, és egy halk nyöszörgés közben kikapta a feje alól a párnát, hogy az arcára nyomja.

- Jaj, ne már! - nevettem el magam, és hasra fordulva közelebb hajoltam hozzá, hogy levegyem onnan. Kyrre karjai azonnal a derekam köré fonódtak, én pedig egyik kezemet az arcára simítottam, miközben mosolyogva hagytam, hogy megcsókoljon. Egyik keze lassan siklott felfelé az oldalamon, hogy aztán egy jégszőke tincset simítson ki az arcomból, és maga alá fordítson.

Kyrre csókjai lassan megtalálták a nyakamat is, mire akármennyire is nem akartam, de közbeszóltam.

- Ne már, ezt itt nagyon nem kellene - mondtam, miközben próbáltam nem túl elutasítóan elhúzódni tőle.