BORN TO BE YOURS - kygo ✓

14

t i z e n n e g y e d i k f e j e z e t

Tényleg sajnálom

Miután sikerült nagyjából megnyugodnom Justin magamra hagyott (mégis csak a női mosdóban voltunk, khm). Az egyik tükörnél amennyire tudtam lemostam az elkenődött szempillaspirálomat, és jéghideg vizes kezeimet a sírástól felpüffedt arcomra tettem, miközben hosszasan kifújtam a levegőt és lehunytam a szemem.

- Mehetünk? - kérdezte Justin, mikor kimentem a folyosóra. Aprót pólintottam, rá sem nézve, mire ő csak a fejét ingatta, és hozzám lépve átölelte a vállamat, így húzott magához. - De figyelj, ha szeretnéd felőlem még ezer boltba bemehetsz, csak ne légy szomorú, oké? Tök lehangoló vagy - tette hozzá a végére, amire kezdtem elhinni, hogy tényleg aranyos lesz.

- Hülye - nevettem fel halkan, és óvatosan a mellkasára csaptam. - Köszi, de nincs nagyon kedvem. Csak..haza szeretnék menni és pihenni egy kicsit - sóhajtottam.

Ahogy kifelé haladtunk a folyosón az üzletek előtt ide-oda sétáló emberek okozta hangzavar nagyobb lett. Csak remélni tudtam, hogy Marcus és az az ismeretlen lány már nincsenek itt - őszintén megkönnyebbültem, mikor már a mélygarázs felé haladtunk és nem voltak ott.

A hozzánk tartó út csendben telt, a rádió sem volt bekapcsolva. Időközben az eső is cseperegni kezdett, mikor pedig Justin lekanyarodott az utcánkba, már egyenesen szakadt. Pár perc múlva a már ismerős emeletesház előtt állt meg a fekete Rover.

Justin leállította a motort, így pedig hallani lehetett az esőcseppek kopogását a kocsin.

- Biztos megleszel? - fürkészte az arcomat.

- Persze - erőltettem magamra egy mosolyt. - Mégegyszer köszi, hogy elvittél.

- Ugyan - legyintett. - Holnap tízre itt vagyok érted - folytatta, mire kicsit értetlenül néztem rá. - Tudtommal Kyrre-ék ma bontanak szerződést Johannessel, holnap meg..

- Baszki, tényleg! - jutott eszembe, hogy hamarosan hivatalosan is Kyrre fotósa leszek, nem csak egy "beugró". - Ahhoz meg főleg össze kell szednem magam, hogy azt a majmot ne csapjam le - dörzsöltem meg az arcomat fáradtan. Justin csak elvigyorodott.

- Nyugi, majd előtte megfenyegetem, hogy ha nem lesz veled normális, összetöröm ezt a kocsiját - közölte egyszerűen. Elnevettem magam, és hozzá hajolva gyorsan megöleltem.

- Mégegyszer köszi.

- Mondtam már, nincs mit. Ha valami baj van, nyugodtan írj, és fél órán belül itt vagyok - válaszolta, miután elhúzódtam tőle.

A lépcsőház üres volt mikor felmentem, a lépteim visszhangoztak. Időközben előszedtem a kulcsaimat, majd a megfelelőt téve a zárba nyitottam be a lakásunkba.

- Igen, Shanghai-ban kezdünk - hallottam meg a rémisztően ismerős, rekedtes hangot, ami a konyha felől jött. Elkerekedtek a szemeim és sietős léptekkel indultam az említett helyiség felé, ahol anyu társaságában nem mást találtam, mint Kyrre-t.

- Te mi a francot keresel itt?! - akadtam ki totálisan, mire mindketten felém fordultak.

Úgy látszik, az Égiek magasról szartak arra a kérésemre, hogy ma már ne kelljen semmi miatt idegeskednem.

- Mondtam, hogy ez lesz - súgta anyának a fiú, majd a száját elhúzva kelt fel a székről, hogy felém forduljon. A jégkék tekintetek az enyémekbe mélyedtek. - Beszélnünk kell - kezdett bele.

- És ezt nem lehetett volna mondjuk megoldani, hogy rám írsz, vagy valami? Hirtelen rájöttél, mekkora egy bunkó voltál mikor én csak segíteni akartam, vagy mi? - fakadtam ki.