BORN TO BE YOURS - kygo ✓

44

n e g y v e n n e g y e d i k f e j e z e t

Sokkal jobban

Az elmúlt hetek annyira gyorsan, pörgősen teltek, hogy körülbelül három nappal harmincegyedike előtt jutott eszembe;

jesszus, vége az évnek.

A többiekkel együtt töltött időnek elmondhatatlanul örültem. Ahogy már említettem is, Madisonnak sajnos egy héttel előbb kellett mennie, erre pedig számítottunk is...Ellentétben azzal, hogy Myles kapott egy hívást Párizsból azzal, hogy Kyrre januári akusztikus fellépését és meet&greet-jét kénytelenek még letudni karácsony előtt, mert jövőre újítások miatt az a pláza vagy júniusig zárva maradt.

Így történt, hogy karácsony előtt négy nappal még Párizsba mentem Kyrre-val, Mylessal és Justinnal.

Nálunk afféle hagyomány már évek óta, hogy Szentestét anyu nővérénél tölti az egész család - igen, az egész családba beletartoznak az unokatesóim is.

Olivia is, akivel Marcus megcsalt.

Az incidens óta nem beszéltem/találkoztam vele, de persze mikor odamentem nem csinálhattam azt, hogy lerohanom és őrült módjára tépni kezdem őt, mondván, mekkora egy ribanc.

De aztán úgy voltam a dologgal, azt sem érdemelné meg...

Így hát azt alkalmaztam, ami ilyenkor a legösszezavaróbb és idegesítőbb tud lenni: csak azért is kedves voltam vele. Amikor pedig a nagymamám felhozta a témát, mi történt velem meg Marcussal...komolyan, az az arckifejezés Olivia fején minden pénzt megért.

Végül csak annyit mondtam, már egy ideje nem mentek köztünk a dolgok, aztán tereltem is a témát Kyrre-re - akivel rá két napra ő, és apa is végre találkozott.

Annak köszönhetően, hogy anyu nővére Osloban lakik, Szenteste ott aludtunk és csak másnap délutánra értünk haza. Huszonötödikén apa legjobb barátja és az ő családja látogatott meg minket.

Na, de visszatérve Kyrre-re...mivel ő is a családjával volt, szinte alig beszéltünk abban a két napban. Őt kissé zavarta, de én próbáltam a tudtára adni, hogy egyáltalán nem baj, hónapok óta egyikünk sem volt nyugiban, szóval neki is ugyanúgy kijárt, hogy a szeretteivel legyen.

Ami eléggé késve sikerült az az volt, hogy totál nem tudtam, mit vegyek neki. Végül aztán Justinnal beszéltem, ő pedig azt mondta, Kyrre egy ideje nézegetett egy Daniel Wellington órát, de nem vette rá magát, hogy megvegye - nem mintha nem engedhette volna meg magának. De ez nekem szinte az utolsó pillanatban pont kapóra jött, és egy kis protekcióval egy nap után ki is hozták.

Kyrre enyhén kiakadt, de ez részletkérdés, mert amúgy örült neki. Aztán végül megegyeztünk, hogy azok után, ő múltkor nem is az öccsével telefonált kint, hanem a nekem - fogalmam sincs honnan - rendelt lila AirPods-ot vette át, nem vitázunk ezen.

A huszonhatodika szokás szerint - legalábbis nálunk - az előző két nap kipihenésével telt, de anyu délután felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha felhívnám Kyrre-t, mondván, milyen régen látta.

Akárhogy próbáltam ellenkezni, sehogy nem jött össze, szóval mint akinek a fogát húzzák, úgy hívtam fel őt - legnagyobb szerencsétlenségemre nem ellenkezett. De aztán végül kiderült, hogy feleslegesen aggódtam. Anya ugye már ismerte, a mamám, aki Osloból velünk jött öt percen belül oda meg vissza volt érte, apa pedig...csak meg kellett említeni a foci témát, és Kyrre-nek nyert ügye volt.