h a r m i n c k e t t e d i k f e j e z e t
"Baby, I got sick this morning"
Tegnap este le sem zuhanyoztam, csak átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, és úgy ahogy voltam, bedőltem az ágyamba, aztán szerintem két percen belül be is aludtam - úgy voltam a helyzettel, majd (talán) délután egy körül, ha felébredek rendbeteszem magam.
Aha, elhittem.
Még fél nyolc sem volt, mikor az éjjeliszekrényen pihenő telefonom csörgésére felriadtam. Nyöszörögve kaptam a lüktető fejemhez, majd mintha annyira megerőltető lenne - az is volt ilyen állapotban -, a még mindig nem hallgató készülékért nyúltam.
A képernyőről Myles vigyorgott rám.
- Halo? - szóltam bele a hívás fogadása után, és tudtam, hogy illetlen, de egyszerűen nem tudtam elfojtani az ásításomat.
Ráadásul hajnalok hajnalán már váltsak angolra is.
- Hello - hallottam meg a menedzser hangját. - Felébresztettelek? Bocsi - folytatta.
- Nem, dehogy, már fent voltam - mondtam azt, amit ilyenkor általában szokás, de közben meg mindketten tudtuk, hogy ez nem így van. - Miért hívtál? Baj van? - tértem magamhoz fokozatosan, és arra a megerőltető tetthez folyamodtam, hogy felüljek. Szokásomhoz híven megint egy képtelen, totál kitekeredett pózban ébredtem, félig fedő takaróval, és röviden-tömören ez nem éppen volt kényelmes.
- Mondhatni igen.. - jött a válasz. - El tudnál vinni minket a reptérre és visszahozni a kocsit? - kérdezte a menedzser.
- Ööö..Persze, ha muszáj, csak mert..ilyenkor hol van Kyrre? - kérdeztem.
- Na, igen, pont itt a baj..
- Mi történt vele? - ijedtem meg azonnal, és pont nem érdekelt, hogy Myles ezen esetleg hülyülni fog.
- Fogalmam sincs hogyan, de benyelt valami szarságot. Lázasan, meg full taknyosan kelt fel - magyarázta.
Ó, anyám! Valahogy totál el tudom képzelni. Tipikus férfi..mintha az ebolát kapta volna el.
- Aha, értem - mondtam. - Mikor is mentek?
- Kilencre kell ott lennünk. Tudod, két órával indulás előtt..
Egy pillanatra elemeltem a fülemtől a telefont, hogy megnézzem, mennyi az idő. 7:11
- Figyu, fél kilencig összeszedem magam, oké? Arra gyertek ide - adtam meg magam.
- Imádlak, te lány, komolyan! - sóhajtott megkönnyebbülten Myles, mire csak elmosolyodtam.
- Tudom. És én is titeket, szóval ez az egy szerencsétek - közöltem, de aztán mindketten elnevettük magunkat. - Amúgy..lenne még egy utolsó kérdésem.
- Igen?
- Kyrre mi a szarért dobta ki a testőrét? - utaltam arra, hogy ezt az egészet ő is simán elintézhetné.
- Jó kérdés - fújtatott Myles gondterhelten, amiből lejött, hogy néha neki is elege van Kyrre-ből.
Meg tudom érteni. Totálisan.
- Na, mindegy. Akkor..majd később. Sziaa - búcsúzkodtam.
- Szia - köszönt el Myles is, aztán egy halk sípolás jelezte a hívás befejeztét.
Hanyagul a takaróra dobtam a telefont, majd fáradtan megdörzsöltem az arcomat.
- Szedd össze magad - mormogtam a tenyerembe, majd erőt véve magamon, lehúztam a derekamról a takarót, és kikászálódtam az ágyból.
YOU ARE READING
BORN TO BE YOURS - kygo ✓
FanfictionYasmin Solberg, a 25 éves fotós nemrég vetett véget a lassan 4 éve tartó kapcsolatának a barátjával, Marcussal - eléggé elcsépelt módon derült ki, hogy a fiú megcsalta a lányt, nem is egyszer. Viszont Yasmin-nak nincs ideje magába fordulni (bármenny...