BORN TO BE YOURS - kygo ✓

8

n y o l c a d i k f e j e z e t

Napról napra, egyre jobban

A leszállásig tartó idő alatt Justin-nal randomabbnál randomabb dolgokról beszéltünk, például, hogy melyikünknek mi a kedvenc filmje meg a többi. Még én is meglepődtem, milyen hamar megkedveltem őt (természetesen csak barátként!) - amúgy ha belegondolok, tényleg tök szerethető, kedves és megértő srác annak ellenére is, hogy az esetek 90%-ában elhülyül mindent.

Mikor a gép földet ért Bergenben már mindenki ébren volt. Enyhén kómásan pakolásztunk, a kilenc óra időeltolódás mindegyikünk szervezetét megviselte.

De egyébként.. iszonyatosan jó érzés volt itthon lenni majdnem három teljes hét után. A repülőről levezető utolsó 1 lépcsőfokról nagyot szippantva az éjjli, hűvös levegőből léptem le - Las Vegashoz képest az itteni időjárás szeptember végén..Oké, nem volt annyira hideg, de a szél eléggé fújt, szóval reméltem, hogy minél előbb hazajutok.

A telefonomat gyorsan előkaptam, hogy írjak Madison-nak. (Míg itt már szerda hajnal volt, Vegas-ban még tegnap délután négy óra körül járhatott az idő.)

Me
megérkeztünk

Alig telt el 1 perc, már jött is a válasz.

mads 💘💘
MegérkeztÜNK?

Nincs mese, ez a lány túl jól ismer.

Me
majd mesélek - pötyögtem sóhajtva.
vigyázz magadra, szeretlek !! ♡ - tettem hozzá, majd lezártam a telefon képernyőjét és a többiekre koncentráltam.

- Tizenharmadika reggel már itt leszek, ne örülj - vigyorgott Sandro Kyrre-ra, mire mindketten elröhögték magukat és amolyan fiúsan megölelték egymást.

- Mii, te nem maradsz itt? - kérdeztem döbbenten. Most vettem észre, hogy a csomagjai sincsenek nála.

- Nem. Nekem még van egy óra Stockholmba - válaszolta a szőke biccentve a repülőgép felé, megemlítve a szomszédos ország fővárosát. - De ha vállalod a fotós-dolgot, nem most láttál utoljára - kacsintott. Ó, szóval már mindenki tud mindent.

De jó...

Akaratlanul is felnevettem, és kissé esetlenül átöleltem Sandrot.

Miután mindenki elköszönt tőle ő visszament a gépbe, amely öt percen belül ismét megemelkedett, hogy Svédország felé induljon.

- Na jól van, gyerekek, figyelem! - tapsolt kettőt Myles. Justin, Kyrre és én is fáradtan fordultunk felé.

- Ebben az a vicces, hogy itt te vagy a legfiatalabb, és nekünk mondod, hogy "gyerekek" - szekálta Justin.

- Nem hiszem, Jesso - vágott vissza a menedzser, majd felém fordult. - Yas, hány éves is vagy?

- Huszonöt, szóval... - nevettem el magam, mire Justin hangosan röhögni kezdett, ezzel jelezve azt is, hogy a "játszmát" ő nyerte.

- Jó hagyjuk - dünnyögte Myles a szemét forgatva, de mégis elmosolyodott egy kicsit. - Csak azt akartam mondani, hogy a kocsi mindjárt itt van értünk.