BORN TO BE YOURS - kygo ✓

23

h u s z o n h a r m a d i k f e j e z e t

Itt leszek

Hiába volt még egy óra Kyrre koncertjének kezdéséig, az emberek nagy része most esett át a biztonsági intézkedéseken. Az itt dolgozók nem engedték meg, hogy a hátsó bejáratot használjuk, így kénytelenek voltunk konkrétan áttörni magunkat a hatalmas tömegen (zárójelben megjegyzem, nem volt a legjobb és legkönnyebb). Szorosan haladtam Justin mellett, hogy a szerencsétlem létemre még csak véletlenül se keveredjek el a százötvenhárom centimmel. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, mikor átléptük a kaput és a még bőven üres téren igyekeztünk a backstagebe.

...

Talán negyed óra lehetett a kezdésig - Kyrre kivételével mindenannyian a backstageben beszélgettünk meg Myles tett ki pár MyStoryt.

- Hé, Yasmin - eszméltem fel Sandro hangjára. Totál a gondolataimba voltam merülve az egyik tárolódobozon ülve, így kissé ijedten kaptam a fiú felé a fejem.

- Hm?

- Te nem tudod? - kérdezte.

- Bocsi, elbambultam és nem figyeltem - ismertem be. - Miről van szó?

- Kyrre-ről. Nem tudod, mi baja van? - nézett rám Myles.

- Miért kellene nekem tudnom? - vontam fel a szemöldököm. - Egyébként..nem. De nekem is feltűnt, hogy valami történt vele.

- Most komolyan, ne röhögtess már. A vak is látja, mennyire oda meg vissza vagytok egymásért - közölte Justin úgy, mintha ez annyira nagyon nyilvánvaló lenne.

Tényleg? Ennyire...?

- Ez nem igaz - tagadtam le azonnal, és azon voltam, hogy ne jöjjek zavarba.

- Dehogynem. Jesszus, láttad te, hogy nézett rád mikor tegnap délelőtt a városban voltunk? Legalább ötször - magyarázott tovább Sandro. - Én mondom neked, akkor volt ilyen utoljára a szeme, mikor arról beszélt, hogy ha hazamegyünk eljegyzi Marent.

- De mivel szétmentek, Yasmin lesz az áldozat - röhögte el magát Justin, mire Sandro és Myles csak a fejüket fogták, én meg bemutattam a fiúnak. - Bocs, ezt muszáj volt - tette hozzá.

- Beszélj vele - mondta hirtelen Myles.

- Miért pont én? - vontam fel a szemöldököm, de közben a szívem hevesen vert.

- Mert figyel rád és téged meghallgat - fürkészte az arcomat Sandro.

- Engem ilyenkor pedig előszeretettel taszít el magától - vágtam rá kapásból.

- Yasmin, kérlek - nézett rám Myles és egy fáradt sóhajt hallatott.

- Rendben - adtam meg magam, majd óvatosan leugrottam a tárolóról és egy utolsó pillantást vetettem a fiúkra, aztán elindultam a folyosó felé.

Kyrre öltözőjének ajtaján bekopogtam, majd miután egy halk Gyere! volt a válasz, lenyomtam a kilincset.

A fiú a bent levő kanapén ült, karjaival a térdén támaszkodva. Fejét az érkezésemre felkapta, és mivel a baseball sapkája még az asztalon pihent, a barna tincsek a szemébe lógtak.