A tökéletes sógor [befejezett]

Huszadik (+köszönöm)

Ennél romantikusabb vacsoráról még álmodni sem mertem volna, de most megtörtént, ráadásul életem szerelmével. Még mindig tükröződött a napfény a tavon, habár mostmár narancssárgásan. A szellő lágyan fújdogált, s mivel július eleje volt, ekkor kezdett hűvösebbre fordulni az idő, de még így is melegem volt. Az asztalon vázába egy szál vörös rózsa volt, az étel pedig Junhui által készített, többféle hagyományos kínai finomságok voltak. Nagyon jó íze volt mindennek, még a tésztának is, amit elég bonyolult elkészíteni.

-Kérsz bort, édesem?-kérdezte Jun, miközben a mellettünk lévő fa ablakpárkányról levett két boros poharat, majd az asztalra tette.

-Igen, de csak egy kicsit.

Nem akarok most sokat inni, erre az estére emlékeznem kell.

Kitöltötte a bort mindkettőnk számára, majd a sajátját a kezébe vette.

-Koccintsunk a szerelmünkre, MingMing.-emelte felém a poharát.

Elmosolyodva néztem csillogó szemeibe.

-A szerelmünkre.-érintettem a poharom az övéhez, majd kiittam annak a tartalmát. Igazán fincsi volt ez a bor.

-Minghao, ugye hoztál fürdőgatyát?-tette fel a kérdését Jun, erre én kicsit lesápadtam. Na akkor azt hagytam otthon...éreztem, hogy valamit elfelejtek.

-Hát izé...-vakargattam a tarkóm. -Esküszöm eszemben volt, de annyira kellett sietnem...

-Akkor még szerencse hogy én kettőt hoztam.-forgatta meg a szemeit a párom. Úgy látszik jól ismer már.

-Ú~ akkor tudunk úszni a tóba?-teljesen megörültem a gondolatra.

-Igen, de előbb egy kérdést szeretnék feltenni neked.-állt fel hirtelen a székről, s mellém lépett, majd a zsebébe nyúlt, kivett belőle valamit, de nem láttam mit.

Értetlenül néztem rá, még sejtésem sem volt, mit fog csinálni. Akkor esett le, hogy mire készül, amikor féltérdre ereszkedett. Azonnal könnyek szöktek a szemeimbe.

-MingMing, te vagy a legcsodálatosabb és legaranyosabb férfi ezen a bolygón. Szeretném ha összekötnénk az életünket, veled szeretnék megöregedni és addig mindent amit csak tudok megadni neked. Minghao, hozzám jössz?-eddigre már folytak a könnyeim, azoktól nem is láttam pontosan, hogy hogyan néz a párom. Bólogatva a nyakába borultam, mire ő azonnal simogatni kezdte a hátam.-Na szívem, most miért sírsz?

Annyira hihetetlen, hogy egy éve a húgával majdnem összeházasodtunk, most pedig Jun megkérte a kezemet. Az ő férje leszek.

-Csak azért, mert a legboldogabb ember vagyok a Földön.-a szemeibe néztem, s adtam egy lágy szájpuszit neki. -És igen, hozzád megyek, Junhui.

Ez után megittunk még egy pohár bort, majd elpakoltunk az asztalról a házban lévő kis konyhába. Végig vigyorogtam, egyszerűen képtelen voltam letörölni a mosolyt az arcomról. Junhui csak kuncogott, amikor észrevette.

Gyorsan átöltöztünk mindketten fürdőnaciba, aztán kézenfogva sétáltunk a homokban a part felé. Már szinte teljesen lement a nap, épphogy megvilágította a víz felszínét, ami aranysárgán csillogott.

-Jun.. El tudtad volna képzelni egy éve, hogy most itt leszünk?-kérdeztem meg, amikor már közel jártunk a tóhoz.

-Igen. Szerinted miért vágtuk tönkre az esküvőt?-nevetett fel Junhui. -Mingyu Mei-vel szeretett volna lenni, én pedig veled. Egyébként, amikor először megláttalak, én azt hittem hogy meleg vagy, és nem értettem hogy mit keresel ott.