A tökéletes sógor [befejezett]

Harmadik

Mi ez a hangos csörgés?

A szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban.

Már világos volt, s a nap besütött a szobámba.

Kezembe vettem a telómat, s láttam, hogy Mei hív.

Fogadtam a hívást.

-Jó reggelt Minghao!-hallottam meg aranyos hangját, mire rögtön elmosolyodtam.

-Neked is.-szóltam bele a telefonba kicsit álmoskás hangon.

-Most keltél?-kérdezte, s hallatszott, hogy mosolyog.

-Igen.-válaszoltam.

-Ma el kéne mennünk pár helyre az esküvő miatt. Fél tizenegyre megyünk az esküvőszervezőhöz.-jelentette ki.

Oké, szólhatott volna tegnap, de mindegy.

-Jó, akkor nekiállok készülődni. Szia Mei.-köszöntem el, majd kinyomtam a hívást.

Próbáltam gyorsan végezni a reggeli rutinomat, mert nem sok időm volt rá.

Reggelit se ettem, mert közben írt a leendő feleségem, hogy idejön kocsival, együtt megyünk oda.

Őszintén én annyira nem várom az esküvő szervezési részét.

A sok telefonhívás, órákig beszélgetés a szervezőkkel...

Kinek van kedve ehez?

Én inkább az esküvő napját várom.

De ahoz szükségesek az előkészületek is, szóval muszáj ezeket kibírnom.

Persze a nők ezt élvezik, hogy kiválaszthassák a színeket, a díszítést meg az ilyeneket.

Meghallottam a csengőm hangját, ami azt jelenti, hogy ideért.

Remélem hamar lerendezzük ezt, és nem kell órákig ott ülni.

-Szia Mei!-nyitottam ki az ajtót, majd magamhoz is öleltem az előttem álló lányt.

-Szia.-suttogta, miközben a karjait a nyakam köré fonta.

-Mehetünk?-tolt el picit magától, én erre pedig bólintottam.

Legyünk túl rajta minél előbb.

Beültünk a kocsiba, az út nagyrésze azzal telt, hogy Mei magyarázta, hogy eddig mik az elképzelései.

Szeretem meg minden, de most nagyon untam a beszélgetést.

Ezzel engem nem nagyon lehet lekötni.

Miután kiszálltunk a kocsiból, az ujjait az enyémekre kulcsoltam, s így mentünk be az irodaházba.

Köszönés után helyet foglaltunk a szervezővel szemben.

Mindketten bemutatkoztunk, és ő elkezdte mesélni, hogy miben tudnak segíteni nekünk.

-Mindent vállalunk a díszítéssel kapcsolatban, ahogyan az ételekkel is. Az esküvő templomi része után minden a dolgunk.-magyarázta, de én csak annyit hallottam, hogy blah, blah, blah...

Miért unatkozom ennyire?

-Oh, és a lakodalmat is önök szervezik?-kérdezte lelkesen Mei.

Milyen szép virág van az egyik polcon.

-Persze. A zenét, a piákat mindent.-mosolyodott el a velem szembe ülő pont akkor, amikor rá néztem.

Inkább folytattam a mögötte lévő polc tanulmányozását.