A tökéletes sógor [befejezett]

Tizenhetedik

Egy egész hónap telt el azóta, hogy
Jun-nal megint szakítottam. Ennél unalmasabb és szomorúbb négy hetem még életemben nem volt. Mostmár muszáj volt elkísérnem Mei-t az esküvő szervezési dolgokra, ahol annyira szétuntam az agyamat mindig, hogy már kezdtem úgy érezni, mintha iskolában lennék. Jun-nal nagyon ritkán találkoztam, nem is aludt nálam az utóbbi időben, nem is nagyon keresett. Szerintem feladta, elfogadta, hogy hiába szeretem őt, a húga mellett fogok maradni. Szóval Jun eléggé elzárkózott, meg ő ugye eleve nem nagyon támogatta az esküvőt, még az előtt sem, hogy belém szeretett volna. Abban segített, hogy eljött velem kiválasztani az ötönyömet, de amúgy nem foglalkozott velünk. Kicsit bánt, hogy ennyire eltávolodtunk, de ennek meg kellett történnie.

Ma van az esküvő napja. Össze fogom kötni az életemet egy olyan lánnyal, akit már hetek óta nem szeretek úgy, mint régen. Nem vagyok normális.

-Minghao! Gyere, kész az ebéd!-hallottam meg a konyhából Mei hangját, mire elindultam oda.

Ide költözött hozzám egy hete, miután bejelentette a családnak, hogy terhes. Rajtunk és Jun-on kívül mindenki úgy tudja, hogy akit a menyasszonyom a szíve alatt hordoz, az én gyerekem. Talán még a kicsi igazi apja tudja, ha Mei elmondta neki, de mindenki más nem is sejti, hogy milyen gondok vannak a kapcsolatunkba már most. Ja meg azt senki sem tudja, hogy én meg Junhui milyen viszonyban voltunk jó hosszú időn keresztül...

Miután együtt megebédeltünk, a párom lefeküdt egy kicsit pihenni, direkt korábban ettünk, hogy legyen ideje erre is.

A terhessége miatt nagyon fáradékony mostanában, és sokkal többet eszik. Három napja felpróbálta az esküvői ruháját, de nem ment rá, ezért kellett rendelni nagyobb méretet, asszem Mei anyukája rendezte ezt el.

Egy órakor megérkeztek a házamba Mei szülei és még sokan mások: sminkes, fodrász, szakács, esküvő szervező, stb.

A menyasszonyomnak a nappalit rendezték be: hoztak sminktükröt, asztalt, paravánt, teljesen tele pakolták a házamat tíz perc alatt, engem meg beküldtek a konyhába, hogy várjak ott, mert a szervező beszélni akar velem.

-Ó Minghao! Nagyon sürgősen kell beszélnem veled.-hadarta, aztán leült az étkező asztalhoz.-Voltam a lakodalom helyszínén, és a díszlet valami rémes! Valaki megváltoztatta a kéréseinket pár napja!-fogta a fejét, mire én próbáltam szomorúnak tűnni, pedig amúgy magasról leszartam a díszletet.

-Ó, milyen szörnyűség! De hát hogy történhetett ilyen? Annyira csak nem lehet szörnyű.-dramatizáltam kicsit túl a színészkedést.

-De, nagyon az. Nézd meg a saját szemeddel.-mondta, aztán elővette a telefonját, s egy képet mutatott. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek fel hangosan! A terem tele volt micimackó és malacka plüssökkel, szinte mindenhol: az asztalon, a széken, a földön.. A falon volt egy óriási kép, amin Harry Potter arca díszelgett, és az volt a felirat a kép fölött, hogy "Boldog szülinapot Kevin!". Nem tudom, hogy ezt hogyan hozták össze, de szerintem nagyon vicces.

Befogtam a számat az egyik kezemmel, mert a röhögőgörcs kerülgetett, s próbáltam úgy tenni, mintha ezt azért csinálnám, mert nagyon meglepődtem.

-Sz..szörnyű.-motyogtam amikor végre összeszedtem magamat, s eltette a telefont a szervező.-De most mennem kell készülődni. Mikor hozzák a ruhám?-kérdeztem tőle.

-Már úton vannak, nemrég telefonáltam oda.

-Akkor jó.

Visszamentem a szobámba, becsuktam az ajtót, és elkezdtem hangosan röhögni a lakodalmi helyszín kinézetén. Ezt Jun-nak is látnia kell. Hú, de Mei milyen mérges lesz, ha meglátja...