A tökéletes sógor [befejezett]

Tizenkettedik

-Ti meg mit csináltok itt?-hallottuk meg Mei hangját, mire mindketten a bokor mellé néztünk. A leendő feleségem csípőretett kézzel állt előttünk, és kíváncsi szemekkel méregetett minket. Most abban mi a furcsa, hogy egy bokrocska mögött fekszünk a fűben?

-Mi csak izé...-motyogtam, s az agyam kattogott, hogy megtalálja a legjobb kifogást, de Jun megelőzött.

-Minghao elejtette a telefonját és azt keressük.-mentett ki a helyzetből Junhui, aztná úgy tett, mintha nagyon keresné a telómat.

-De ott van a zsebében.-nézett ránk értetlenül Mei.

Ó, geci.

-Jaaaj, megtaláltam!-csináltam úgy, mintha nem hallottam volna a menyasszonyom kijelentését, és meglepődve kivettem a farzsebemből a telómat.

Hallottam, ahogyan Mei sóhajt, aztán a lépteit is. Egyre közelebb jött, és nagyon ijesztően nézett rám. Megállt előttem, kicsit lehajolt, aztán egy olyan dolgot tett velem, amit még soha. A tenyere hangosan az arcomon csattant. Meglepetten néztem rá, tátott szájjal.

Semmit nem mondott, csak megfordult, és elment.

Teljesen lesokkolva néztem Jun-ra, aki sóhajtott egyet, aztán megsimította az arcomat.

-Mi az?-kérdeztem, miközben visszadőltünk a fűre.

-Csak aranyos vagy, MingMing.-fordította a fejét felém, s egy ideig csak egymás szemeibe bámultunk, egymás mellett fekve. Összekulcsolta az ujjainkat, mire halványon elmosolyodtam.

Egy puszit nyomott az arcomra, aztán újra az ég felé nézett, majd én is így tettem.

Ott feküdtünk a fűben, a bokor mögött, ami szerencsénkre takarta a kilátást a menyasszonyom elől, aki valószínűleg már el is ment. Remélem, vissza se jön többet.

Hiába pofozott fel az imént a jegyesem, Jun-nal úgy éreztem magam, mint egy boldog pár egyik tagja, akik végtlenül szeretik egymást.

Ez tulajdonképpen igaz is, csak egyetlen egy akadályunk van.

Mei. Akihez hozzá fogok menni pár hét múlva, pedig semmi kedvem hozzá.

Jun-t szeretem, de nem tehetem meg Mei-vel, hogy a bátyját választom helyette.

(...)

-Minghao! Ébresztő, mennünk kell!-hallottam meg Mei hangját, mire a párnámba temettem az arcomat, és próbáltam tovább aludni.

Nincs kedvem felkelni, pláne elmenni az esküvő szervezőhöz.

Egy pár percig könyörgött nekem a párom, de hiába, én fel nem kelek. Végül bevetette a varázsszót, még hozzá azt, hogy csinál nekem reggelit. Na, erre már szupergyosasággal kezdtem el öltözni, majd bevonultam a fürdőbe. Miközben mentem a konyha felé, gyors csináltam egy képet, amit el is küldtem Jun-nak.

Minghao