A tökéletes sógor [befejezett]

Tizenegyedik

Miután Mei elment, a konyhába vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót, és Jun-ra néztem, aki még mindig a sütimet zabálva ült az étkező asztalnál.

Igyekeztem mérgesen nézni rá, de nem igazán ment, annyira aranyosan evett.

Rendeztem a vonásaimat, és köhintettem egyet, mire észrevett végre.

-Jun, beszélnünk kell.-szólaltam meg egy pár pillanatig tartó szemezés után.

-Jó, de előbb had egyem meg a sütit.-tömt a szájába mégegyet, én meg egy türelmetlen sóhaj után elvettem tőle a tálcát, és letettem a konyhapultra. Leültem mellé.

-Megeheted miután megbeszéltük ezt, oké?-ajánlottam fel neki a maradék sütit is, mire azonnal mosoly jelent meg arcán.

-Mondhatod.-bólintott egyet.

-öm... Nem sikerült szakítanom Mei-vel...

-Nemár...pedig azt hittem, hogy el akarsz menni ünnepelni valahová.-szomorodott el egyből, mire összeszorult a szívem.

Nem akarom őt boldogtalannak látni.

De nem is használhatom ki őt, meg amúgy is, nekem feleségem lesz.

-Abba kell ezt hagynunk.-tértem a tárgyra. Talán kevésbé lesz neki fájdalmas, ha kimondom minél hamarabb.

-MI? MINGHAO, TE MOST SZAKÍTASZ VELEM?!??-csapott az asztalra.

-Nem is járunk.-néztem rá értetlenül.

-Neked ennyit ér a kapcsolatunk? Én szeretlek téged!-szólt mostmár kicsit halkabban, s láttam rajta, hogy komolyan gondolja a szavait, de azért viccel közben.

-Junhui, nálad jobban sosem szerettem senkit, de ez nem helyes, nekem pár hét múl---kezdtem magyarázni, de közbevágott.

-Ne mondd azt, hogy őt választod helyettem.-nézett a szemeimbe teljesen lesokkolva. Mostmár tényleg láttam rajta, hogy kezd megkomolyodni.

-Nem te vagy a menyasszonyom.-érveltem, de nem hatotta meg ez sem.

-De engem szeretsz.-vágott vissza.

-Jogos, de nem veled fogok összeházasodni.-nyújtottam ki rá a nyelvemet, mire elnevette magát.

-Aranyos vagy.-hajolt közelebb hozzám, s szenvedélyesen nézett a szemeimbe.

-Te meg szexi.-suttogtam olyan halkan, hogy szinte alig hallhatta meg.

-Adj egy puszit, MingMing~-húzta perverz mosolyra ajkait, mire eleget téve a kérésének, az arcához hajoltam. Ő pedig elfordította a fejét, és a következő pillanatban már azt éreztem, hogy a konyhapulton fekszem, Junhui pedig az ajkaimat falja.

Elleneznem kellet volna, de egyszerűen nem tudtam.

Szeretem őt, hiába járok mással jegyben, a szívem csakis érte dobog.

-Jun neh csináld...-próbáltam eltolni magamtól, de ez elég nehéz volt, hiszen rajtam feküdt.

Figyelmen kívül hagyta a kérésemet, s a nyakamat kezdte el puszilgatni.

-Jun, kérlek fejezd be.-szedtem össze magam, s kinyögtem ezt a mondatot.

Nem szabad, hogy ennyire közel maradjunk egymáshoz, nem viselkedhetek úgy vele, mintha a párom lenne, mert nem az.

-Jó. De kérlek, maradjunk barátok.-nézett rám kiskutyszemekkel, extra aranyosan.

Na jó, ennek ki tud ellenállni?