Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.

Kibaszottul beléd estem...

Apával visszamentünk a szobámba, s míg én az ágyon foglaltam helyet, ő velem szemben sétált fel-alá, elég... gondterhelt pofával.

-Chelsie... -szólalt meg végül- tudod, hogy számomra mindig te leszel a legszebb, igaz?

-Ahha- néztem rá furán. Mégis miről beszél?!

-Úgyhogy remélem nem fog ez az önbecsülésedre menni, de... nézd, ez nekem is nehéz, viszont...

-Apa. Mondjad mit szeretnél.

-Szóval... biztos vagy benne, hogy ez a Cameron gyerek, hogy is mondjam... teljes mértékben a lányokat szereti??

-Mivan???!!!

-Az anyám szerelmére, tudtam, hogy az önbecsülésedre fog menni! Ajj, nem kellett volna mondjak semmit, mármint elég lett volna ha csak csendben becsalom egy garázsba és...

-Apa, semmi nem ment az önbecsülésemre! Egyszerűen csak... Jézusom! Hogy gondolhatod, hogy Cameron meleg? Néztél már rá? A fél női társadalom könnyezne ha ez igaz volna. -"Velem az élen"-tettem magamban hozza.

-Kincsem, pont ez az, hogy ránéztem! Pont olyan, mint a meleg bárokban a sztriptízes csávók, akiknek a felsőtestét bekenik pálmaolajjal és azokkal az erotikus mozdulatokkal ringatják magukat a...

- ...

-Khöm... szóval én ezeket egy... egy filmből láttam, ahol... szóval krimi volt és... és egy veled egyidős lányt elvittek ide! Pontosan! Ezért kell nagyon vigyázz kislányom, én meg csakis a te biztonságod érdekében jártam ilyen tanító jellegű... akarom mondani néztem ilyen tanító jellegű sorozatot. 

-Apa. Az előbb még filmről volt szó.

-Oh igen, tudod vetíteni is szoktak a srácok mö...

Azt hiszem, a mai napon a kínos helyzetektől megóvó angyalom elment nyaralni. Vagy egy meleg bárba, ki tudja. Mindenesetre apám a legerőltetettebb vicsorral bámult rám, miközben az izzadság folydogált lefele a homlokáról lassú, nagyon lassssssú cseppekben és nekem az agyamban csak azt a tipikus tücsök ciripelés visszhangzott folyamatosan. Köszönöm szépen agy, az egy dolog, hogy a kontangás szögeket nem jegyezted meg, de ez már árulás a sokadik fokon.

-Kopp-koppp- Jézus, mondd, hogy nem -Oh, hát itt vannak! Már kezdtem aggódni, olyan rég eltűntek. Mr Big, úgy hallottam csengett a telefonja. -Vajon a mosolya is olyan mint a sztriptíz táncosoké? Remek, apám meg a zsenialitása megfertőzött.

-Valóban? Biztos munkaügyben hívtak. Chelsie, nekem most mennem kell, majd még beszélünk, jó? Öröm volt megismerni téged Cameron-fogott vele kezet apám- Sziasztok!

És már le is lécelt. Mint mindig. Ilyenkor örülök, hogy nincsenek együtt a szüleim, hah, ha egész nap kéne hallgassam az agymenéseit...

-Apád is imád engem.- csüccsent le mellém ő egoistasága.

-Hmm. Talán túlságosan is.

-Ezt meg hogy érted?-bámult rám, valami szörnyen értelmes tekintettel

-Cameron. Te szoktál néhanapján, hogy is mondjam... Táncolni?

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezután a napok folyamatosan csak teltek, én meg kezdtem úgy érezni, hogy Cameronnal a kapcsolatom egyre csak mélyül. Habár sosem mondtuk ki azt a bizonyos szót, nem is volt szükséges. Tudtuk, hogy számíthatunk egymásra, szinte mindig együtt voltunk és azóta sem csinált semmi olyasmit amivel kiboríthatta volna a bilit. A szó szoros értelmében véve, ha valaki olyan mint én és egy házban lakik a két húgával. Haha, kis taknyosok.