Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.

Miért hoztál ide? #1

Előszőr is! Az ezutàni a részekben  a mellékszereplők  szemszögéből  is  lesznek  apró részek részek mivel volt egy jó ötletem plusz szeretnék másokról  is írni. Másrészről  pedig szerettem  volna egy kicsit jobban megismertetni  a szereplőket  mert ez hosszú  történetnek  ígérkezik 

Narely's  POV  

Lesokkolva  néztem  a barátnőmet. Mégis mi a fene ütött  belé??! Na jó utánuk  kell mennem. Ez tény.Ha Cameronon  múlik  képes  lenne.... brrrr rossz belegondolni.Tehát egy terv kell amivel ki tudunk  vágódni az oszinál, aztán pedig előkerítem  őket. Na jó.....ez kínos  lesz... és mielőtt  meggondoltam  volna magam kivágtam  a terem ajtót és gyakorlatilag  a földig  hajolva,kezdtem  neki a "darabomnak"

-AHHHH  tanárúúr!! Annnyira  fáj  a hasaaaam!!

-Öhmmm.....ki szeretnél  menni az iskolaorvoshoz?? Egyébként  hol van Chelsie?? Vele mentél  ki..

-Igen , hát tudja  Chelsie  éppen  az anyukám  kocsijában  ül és engem várnak.

-Tessék?? Mit keres itt az anyukád??

- Pont erről  akartam  magával  beszélni....tudjaaa  azèrt  fáj  a hasam mert éppen  olyan napjaim  vannak és hát...

-Nem.-közölte. -Tudom ,hogy csak lógni  akartok nem ez lenne az első  eset, ès a reggel tudtommal  semmi bajod nem volt. -nekem pedig itt lett elegem  a hülyeségeiből.

-Nézze!Maga nem tudja  milyen  amikor gyakorlatilag egy hétig  vér  folyik onnan lentről, ilyenkor pedig nagyon nagggyon  hisztériás  vagyok úgyhogy  kérem. Hadd. Pakoljam. Össze. Azt. A. Szerencsétlen. Táskát. És menjek nőgyógyászhoz!!!

Na. Ez megtette  a hatását. A tanárúr  csak sokkolva bólintott én pedig gyorsan  összeszedtem  a cuccokat  és már ott sem voltam.

Végreee!! Ez kínos  volt....Na mindeggggy. Tehát  hol is vannak?? Indultam  el a folyosón  de ekkor egy számomra  kedves  hang megállított, és akkor úgy döntöttem  megbízok  Habcsókban, hogy nem csinál  hülyeséget, és a srác kezét  megfogva  indultam  el a másik  irányba...

Chelsie's  POV

Teljesen  lesokkoltam. Cameron.....??  Szótlanul  gyalogoltunk a kihalt  utcákon, de nem volt kínos. Én teljesen  a gondolataimba  merültem, ő pedig.....nos gondolom  próbálta  megfejteni  azokat. Ahhoz  képest, hogy teljesen  spontán  jött  a lógás  gondolata, úgy tűnt pontosan  tudta  merre  tartunk.

Na jò kezdek kicsit megilyedni. A város  egy olyan  részén  voltunk,ami már úgymond  kihalt. A régi magas tömbházakat ugyan  nekifogtak megépíteni, de soha nem fejezték  be. Az ablakok  ki voltak törve, és az egész  hely olyan érzést  kelltett  az emberben, mintha  egy horrorfilm  főszereplője  volna.

-Cameron.....miért  hoztál  ide??-kérdeztem  a hangomban  egy cseppnyi  félelemmel.

-Majd meglátod.-mondta  és pedig csak  arra  tudtam  gondolni,hogy most komolyan  meg fog erőszakolni. Cam hirtelen  megfogta  a csuklómat, és futva húzott maga után be egyenesen  az épületbe. Nekem ekkor már tényleg  kezdtek  rossz gondolataim  támadni,  s ahogy egy ősrégi  lépcsősorra  lépve, indultunk  el  a magasabb  emeletekre  ez a gondolat  csak erősödött   bennem.  Végül  nem álltunk  meg sehol,amíg  nem érkeztünk  meg egy létrához. Ott aztán  ő felmászaott,kinyított  egy ajtót, majd a kezét  nyújtva  felém invitált  engem is. Egy kicsit elgondolkoztam. Ha most felmegyek  és meggyilkol  vagy valami?? Na jó.ezt eltúlzom. Nem ismerem  olyan rég  de biztos , hogy nem tenne  ilyesmit. Ezek alapján  megragadtam  a kezét,mire ő mindenféle  erőfeszítés  nélkül  húzott  fel maga mellé. Ott aztán elmosolyodott és elállt  előlem,hogy szétnézzek. Hát  mit ne mondjak...ez gyönyörű!Egy tetőn  voltunk. Mindig azt hittem,hogy ez egy unalmas, lepukkant  város, de ez!!A  kilátás  gyönyörű  volt! Az ősz  miatt a levelek  már  lehulltak,és ilyen magasról  lehetett  látni  az avart ,  ami többezer  színben  pompázott, a távolból  pedig a várost  is lehetett  látni. Mosolyogva  lépdeltem  ki a tető  szélére  és ültem  le, lelógatva  a lábaimat. Pár pillanat  múlva  Cameron  is helyet  foglalt  mellettem,èn  pedig elszégyelltem  magam amiért  ilyen rossz gondolataim  voltak róla. Pirulva  dobtam  a mélybe  a követ,amit futás közben  kaptam  fel,hogy esetleg ha úgy  alkulna....Cameron furcsa tekintettel  nézett  rám és megkérdezte  

-Öhm...megkérdezhetem  miért  volt nálad  a bazi  nagy kődarab??

-Hát  öhmmm  tudod én  azt hittem,hogy tudod...

Tovább  nézett  egyre furcsábban, mire pipacsvörös  arcomat  lehajtottam  ès elmondtam

-Azt  hittem,hogy meg fogsz gyilkolni,vagy legalább erőszkolni...

Pár  másodpercig  csend volt, én  pedig  fèlve  néztem  fel rá,azt gondolva , hogy most teljesen  megharagudott,ehelyett  akkora  irgalmatlan  röhögésben  tört  ki,hogy még hátra  is dőlt  és ott folytatta  tovább. Eleinte  még  pirulva,de mosolyogva néztem, aztán mikor kicsit  csillpodott ,  rámnézett és újra  rákezdett. Ekkor már  kissè  kellemetlenül  éreztem  magam, ùgyhogy  megcsaptam  a vállát  amolyan "elég  volt" fejjel, mire ő a nevetèst  visszafolytva  mondta  el a "meggyőző" érveit  

-Most  komolyan......Ha leakarnálak  fektetni  igazán  nem kéne  megerőszkolnom, simán  benne lennél. És amúgy is....mit akartál  volna  azzal  a kővel  csinálni  pontosan?? -röhögött  fel, nekem meg mondanom  sem kell égett  az arcom.

-Mi  az,hogy simán  benne lennék??!!! Minek  nèzel  te engem???!

-Tudod  vegyük  csak  aWC-ben  törtènteket....

-Elég!-szégyelltem  el magam, mire ő nem hagyta  volna  ki a hatalmas  vigyorgását. Már  egy ideje  ott ültünk  nézve  a tájat  de aztán ő halkan  megkèrdezte:

-Akarsz  mesélni  róla??

Erre  én csak sóhajtottam  egyett  és belekezdtem  a végtelennek  tűnő  storyba...

Sajnálom  a nem túl  jó részt, ígérem,hogy 24  órán  belül  hozzom  a 2. Felét  ennek  a résznek. MÁR  OLVASTAM 100-An!!!!!😻😻💩🙊🙉🙈💓💓🎂🎂🎁 köszönöm!!úristen!!! Én cs tényleg  nagyon köszönöm!!!