-Mondd csak...szerettél te már valakit annyira, mint ahogy a mesékben a főhősök szeretik egymást? Annyira,hogy tudd a másikért bármit megadnál, és ő mindennél fontosabb?
Nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét. Nekem ekkor furcsa gondolatom támadt. Mi van ha vele is....Nem. Biztos,hogy nem csak félreértek valamit.Cameron továbbra sem szólalt meg ,így én folytattam a mesélést.
-Én igen.Emlékszem gyerekkoromban mindig a nagy Ő-ről álmodoztam, és volt idő amikor azthittem megtaláltam. 9-edikbe ismertük meg egymást a gólyatáborban. Mindenkit elcsábított első látásra amolyan én bárkit megkaphatok , csak akarnom kell csávó volt. Az,hogy végül, hogy kerültünk közel egymáshoz és jöttünk össze az most nem számít. Nem is szívesen emlékeznék vissza rá. Szerelmes lettem , és naiv fejjel azt hittem ez viszonzott is. 2 évet voltunk együtt, de mondjon bárki bármit elején nem volt olyan. Akkor még kedves volt, és....nem volt durva. (Lool nem rosszra gondolni:) Egy idő után azt vettem észre, hogy elkezdett ùgymondd uralkodni rajtam. Döntéseket hozott helyettem, a hozzám intézett kérdésekre is rávágta a választ, és így tovább. Akkor mèg nem adtam neki nagy figyelmet mert szerettem, és azt hittem csak ez számít. 1 éve és 2 hónapja voltunk együtt mikor először kezet emelt rám. Na nem úgy kell elképzelni, hogy megvert inkább csak mondjuk úgy nem véletlenül volt rajtam hosszújjú 30 fokos melegben, és arcomon se egy kiló smink mert ahhoz volt kedvem. Mondhatsz hülyének, de akkor úgy éreztem segítségre van szüksége, és ahelyett , hogy ott akkor szakítottam volna vele megpróbáltam segíteni rajta. Végül ha hiszed ha nem, nem ezért szakítottunk. Tavaly nyár közepén a barátaival bulit tartottak. Nekem legalább is ezt mondta. Aggódtam, de mivel nem vette fel a telefont, úgy döntöttem átmegyek hozzájuk. Nem volt gond sokszor aludtam már ott meg se gondoltam, hogy esetleg baj lehet belőle. Mikor felmentem az emeletre...maradjunk annyiban, hogy borzalmas emlékeim lettek. Megcsalt, de mint kiderült nem ez volt az 1. alkalom. Végig a 2 év alatt a hátam mögött megcsalt, és mèg képes volt a szemembe hazudni. A történetet ismerik a barátaim is kivéve azt a részt. Nem mertem elmondani, mert például Nataliat ismerve simán feljelenti, és most ,hogy 18 meg is tenné gondolkodás nélkül. Így....megkérlek , hogy te se mondd el senkinek. Elmondtam de kérlek.....ne èlj vissza a bizalmammal-suttogtam az utolsó mondatot. Cameronnak 10 perc kellett mire megemésztette a hallottakat. Azután szó nélkül megölelt. Nem szivesen mondom de nagyon jól esett. Úgy éreztem vège a titoknak elmondtam, és mostmár biztonságban vagyok. Már egy jó ideje ott ültünk amikor megszólalt
-Hercegnő piros az orrod-nézett rám mosolyogva majd felállt és a kezét nyújtotta.-Gyere a végén mèg meghülsz és nem fogsz tudni uralkodni.
Nevetve fogtam meg a kezét ès indultunk el a...hova is?
-Cameron most pontosan hova is megyünk??
-Hozzám.-mondta mire én megtorpantam és ilyedt tekintettel néztem rá. Erre ő elröhögte magát amit még furcsább tekintettel díjaztam.
-Csakh...viccelteeemmmhhhhh mondta ki röhögve mire ismét elvörösödtem és inkább előre mentem
-Naaa Hercegnő most megsértődtél??? Nem teheted ezt velem!! A végèn elterjesztem a parasztoknak , hogy itt hagytál és lázadást indítanak.-mondta halál komoly fejjel belőlem meg kitört a röhögés. Miután jól kiröhögtük magunkat megkérdeztem a 10 pontos kérdést
-És mégis miből gondolod, hogy csak miattad lázadást indítanának?-néztem rá kihívóan mire ő egyből vette a lapot
-Természetesen a sármom miatt mi másért?- vetette be rajtam a "szexy" nézését mire én csak megforgattam a szemem mosolyogva.
-Naaa akkor hova megyünk??
-Kajálni.-jelentette ki, majd meg is magyarázta-Gondolom megéheztél reggel óta de persze nem vendéglő, vagy ilyen. Én szemèly szerint a KFC-re gondoltam.
-Rendbeeen! Siessünk mert èhen halok-mondtam nevetve mire ő mosolyogva méregetett.
-Miaz?? -nèztem végig magamon
-Semmi csak a lányok nem nagyon szoktak rajongani a gyorskajáért.
-Ez hülyesèg.Én mèg nem találkoztam olyannal aki ne szerette volna-gondolkoztam el.
-Hidd el én igen.
Egy örökkévalóságnak tűnt mire odaértünk, de vègül csak sikerült. Őszintén hálás voltam neki amiért nem hozta fel többet a történteket.Vacogva léptem be a meleg helyisègbe, és léptem oda a pulthoz a nyomomban Cammel ès hát hűűű....a pult mögül egy ííírtó szexy srác nézett vissza rám. Ès mosolygott! Egyenesen rám! Wooooow na jóóó. Leadtuk a rendelést és a srác vègig flörtölt velem,és a vègén el is kérte a számom. Erre nagy meglepetésemre Cameron válaszolt
-Nem. -közölte a sràccal halál nyugodtan
-Tessék??!
-Talán baj van a füleddel?? Nem adja oda a számát. Ismételjem el mègegyszer vagy felfogod végre azzal a csökött agyaddal?- kérdezte már már ilyesztően halkan.A srác büszkesège pedig nem engedte meg ,hogy valaki így beszéljen ùgyhogy kihívóan nézett farkasszemet Cammel ès kihajolt a pulton megragadta a polóját ès vèszesen közelről ezt mondta
-Mondd mègegyszer ha mered - Cam erre lerakta a tálcát és lazán a srác szemèbe mondta
-Azt mondtam nem adja oda a számát. Talán félrehallottad?-suttogta vissza
Úristen! Ha most összeverekednek... a legrosszabb pedig,hogy fogalmam sincs kit vernének össze jobban hiszen láthatóan egy súlycsoportban vannak és ebből könnyen lehet ,hogy még Cameron sem távozik sértetlenül...
YOU ARE READING
Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.
Fanfiction"-Valóban?-jött egyre közelebb- A te fejedben meg se fordult milyen lehet amikor megcsókollak? -nyalt végig az Ajkán -Vagy amikor éppen....többet is teszek veled?-ennél a mondatnál már olyan közel volt ,hogy éreztem a mentolos leheleté...