Ha most lebukunk....

4.1K 164 1
                                    

Nem fogok hazudni. Megilyedtem. Nagyon is. Jeremy (ìgy hívták  a srácot) látszólag  nem akarta elengedni  Camet  sőt , inkább  csak mégjobban  megszorította. A kavarodást  kezdték  a vendégek  is észrevenni, mire az üzletvezető  is kijött
-Jeremy  állj!! Mit képzelsz  magadról??! Vendégekkel  kötözködsz?! Intézzétek  el máshol, ha bajotok  van egymással! -parancsolt  rá  az alkalmazottjára, mire Cam és a srác  egymásra  néztek, bólintottak  ès elindultak  kifelé.
Lesokkolva  néztem  utánnuk, de aztán  kapcsoltam és utánnuk  futottam. Úgy látszik  úgy döntöttek  a "máshol" alatt az utcát értik, az "intézzétek  el" alatt pedig minden  bizonnyal  a verekedést. Amint  kiértek, nem húzták  az időt vagyis inkább  Jeremy  nem mert egyből  behúzott  egyett  Camnek, aki hátraesett  de csak vigyorogva  bámulta  a srácot
-Ennyi telik  tőled? Ahhoz kèpest  mekkora  volt a pofád, ez szánalmas.-közölte, majd felállt  és ő adott  egy jobb egyenest  a srácnak, aki az ütés  erejétől  megtántorodott, és felszakadt  a szája, amiből  azonnal  elkezdett  csöpögni  a vér. Ezután  már nem igazán  lehetett  nyomon  követni az  eseményeket, csak annyit láttam ,hogy hol Cam  ül  Jeremy  derekán  és díszíti  az arcát, hol pedig fordítva. Egyszer csak 2 férfi  kiszállt, az autóból  odajöttek, majd szétszedték  őket. Én egyből odafutottam  Cameronhoz  és felmértem,hogy mennyire sérült  meg. Nem azt mondom, hogy profi  vagyok elsősegélyben, de azért  annyit bárki megtudott  volna mondani, hogy elég  ramatyul  festett. A haja összevissza  állt, a szája  2 helyen is fel  volt repedve, a szeme alatt meg szép  kis monokli  kapott helyet. Ezen felül  mèg ki tudja, hány  sérülése  van,mivel ugye nem néztem még  meg alaposan. Megköszöntem a férfinak a segítséget, majd óvatosan  Cam derekát  átkarolva  állítottam  talpra. Közben  megnéztem,hogy az
"ellenfél" milyen sérüléseket  szenvedett  és hát...ő se végezte  jobban Cameronnál. Nem is akartam  tovább  foglalkozni  vele inkább  csak azon gondolkoztam most mihez  fogok kezdeni. Nem is volt kérdés, hogy hozzánk  viszem a baj inkább  azzal volt, hogy hogy fogom bevinni  a házba. A bejárati  ajtóról  szó sincs mert akkor mindenki  felfigyelne  rá, anyumhoz  meg nem vihetem  oda, hogy "szia anyu! Ő itt Cameron, le akart fektetni, amúgy  el is mentünk  a mosdóba  de aztán  inkább  ellógtam  vele a suliból, és szétverték  most meg ápolni  kéne." Úgyhogy.....van egy tervem de az haláli  őrültség. Tudni illik  nálunk elkezdtek  építeni  egy teraszt  a konyhából  a hátsókert  felé, de soha nem fejezték  be. Igazából  az ajtó megvan, csak maga a terasz  hiányzik, úgyhogy  arra gondoltam ott fogunk besurranni. Az út nem volt hosszú, csak 10 perc, mégis mikor Cam  a vállamra  támaszkodott  egész  végig  megváltás  volt amikor megláttam  a házat.Gyorsan  kinyitottam  a kaput,majd konkrétan  elhurcoltam  a hátsókertig. Mivel ugye nem igazán  tudott  járni  ezért  egyből tudtam, hogy hasbaverték, azonban  a fájdalmas  sziszegésekből, és nyögésekből  kiindulva nem csak simán  hasbaverték, de lehet valamelyik  bordájával  is lett valam. Mikor odaértünk  az ajtó  alá  leüllt  én meg megmutattam,hogy is kéne  felmászni. Előszőr  odatoltam  a kukát  majd arra fölállva  kapaszkodtam  meg a keretbe  és húztam  fel magam. Ezt az ajtót  nem szoktuk  bezárni  mert fölösleges, úgyhogy  simán  beléptem és kihajoltam , hogy Cameront  is fölhúzzam  aki már a kukán  állt, mikor egy hang megállított 
-Öhm... Chelsie mégis  mit csinálsz??-kérdezte  anyum furcs  tekintettel, bennem meg megállt  az ütő. Nos...hogyha  improvizálni  kell az nekem nagyon nem megy úgyhogy mondtam ami eszembe  jutott.
-Hát  tudod-ragadtam meg az első dolgot ami a kezembe  került, ez pedig egy váza  volt.-Csak  kicserélem  a vizet  a virágoknak.-öntöttem  ki a teraszajtón  a váza  teljes  tartalmát, mire tisztán  lehetett  hallani  ahogy Cameron  felkiállt  mint meglepettségében, mint abban,hogy a víz iszonyat  hideg volt.Anyukám  elkerekedett  szemekkel  bámult  rám de mielőtt  bármit is szólt  volna az égiek  megsegítettek  mert a húgaim  megjöttek  a suliból  és anyum  elment megkérdezni  milyen volt az első  nap, inkább  ràmhagyva  a dolgot. A nevetésem  visszafolytva fordultam  meg és néztem  eg  Cameront, aki mint egy elázott  kölyökkutya  állt ott a terasz  alatt.
-Tudod mikor azt mondtad lefogod  kezelni  a sebeimet  egy kicsit  más  megoldás  volt a fejemben.
-Pssssztt!!!-pisszegtem  le majd gyorsan  fölhúztam  és betoltam  a fürdőbe  mielőtt  megint valaki gyanút  fogna  és jól hallhatóan  becsaptam  az ajtót. Sóhajtva  dőltem  neki majd vettem egy mély  lélegztetet  és hátrafordultam, hogy rendbeszedjem  minden bajom okozóját.Cameron a tükör  előtt  állva nézte  a monoklit  a szeme  alatt. Felálltam  és leülltettem  a kád  szèlére  majd egy elsősegély  dobozt  elővéve  fogtam neki lefertőtleníteni  az arcát. Cam a szemeit  összeszorítva  tűrte, majd odaértem  az ajkaihoz...Óvatosan helyeztem  rá  a vattát  az ajkakra  amik nem is olyan rég  még az enyéimet  csókolták. Cameron végig  a szemembe  nézett majd mikor végeztem rátette  a tenyerét  az arcomra  és centiről  centire  csökkentette  a köztünk  lévő  távolságot  amíg.....

Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.Where stories live. Discover now