Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.

Vigyázz rám, kérlek!!

Levegőt kapkodva, vágytól elsötétült tekintettel mondta egyenesen a szemembe nézve ezt a fontos mondatot

-Hercegnőm....én akarlak.

Chelsie's pov

Percek alatt egy vendégszobában találtam magunkat. Cameron teljesen belepaszírozott a matracba ,én pedig a karjaimat szorosan a nyaka köré kulcsoltam, miközben lábaimmal a derekát is szorítottam.

-Hercegnőh....megőrjítesz!!- vallota be Cam levegőért kapkodva, majd egy percet sem habozott, azonnal elkezdte csókokkal behinteni a nyakam.Néha megszívva a bőrőm haladt egyre lefelé, majd amikor a kulcscsontomnál tartott végignyalt rajta én pedig meg sem próbáltam visszafogni a hangomat erőteljesen nyögtem az intenzitástól. Ugyanakkor kezdett kicsit elegem lenni a lassú tempóból így megemeltem a csipőmet ,hozzányomva magam nemesebbik részéhez ami már belőle váltott ki egy férfias morgást. Ruhám cipzárjával ugyan elküzdött egy darabig de végül csak ő győzőtt és hevesen húzta át a fejemen az anyagot. Ekkor én már félmesztelenűl feküdtem előtte és ő úgydöntött ennél jobb alkalom nem is nyílhat arra, hogy nyugodtan megbámuljon fehérnemübe, így feljebb emelkedett és vad tekintettel futatta végig íriszeit testemen. Ekkor mintha felismerés hulláma söpört volna végig agyán jobban eltávolodott tőlem.

-Hercegnő, mondd mennyit ittál??

Nem értettem a kérdését. Mégis milyen kérdés ez?! Ha jól emlékszem valaminek épp a kellős közepén tartottunk!!

-Csak egy picit-mutattam az ujjaimmal is a mennyiséget-Jéé!! De aranyos szó!! Picikeee!-csodálkoztam el eme "aranyos" szavon.
Cameron vesződve váltogatta a tekintetét a szemeim és melleim között, de végül egy mély sóhaj keretében lehunyta a szemeit és megadóan megrázta a fejét.
-Gyere-kelt fel rólam és nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon
-Mivan?? Mégis mit csinálsz?! Gyere viszaaaaa-nyafogtam neki és próbáltam vissza húzni magamra
-Chelsie...ne kínozz tovább jó? Gyere szépen öltözz fel és megyünk.
-Nem!! Amit elkezdtél azt fejezd is be!Már pedig ezt határozottan elkezdted!-mutattam végig magamon utalva arra, hogy félmesztelen vagyok. Cameron hatalmasat nyelt és a szemeit határozottan az ablakon tartotta, hogy még véletlenül se kelljen rám nézzen. Én pedig ekkor biztos voltam benne, hogy nyert ügyem van, úgyhogy folytattam.
-Ráadásul-másztam oda közvetlenül elé-tudom, hogy te is akarod...-suttogtam a fülébe a legerotikusabb hangomon miközben kezemet rásimítom a merevedésére -Ne ellenkezz Cameron...- teste határozottan megremegett és már igazán a határán volt de aztán
-Elég!! Chelsie fejezd be! Te most szépen felöltözöl-kezdett el hátrálni előlem - én pedig addig elfordulok, utána meg szépen elmegyünk
-Jó!-durcáztam be egypillanat alatt. Nem hiszem el, hogy nem vált be!! Aishhh - de van egy feltételem!
-Mondjad. Ha szótfogadsz ameddig ki nem józanodsz megcsinálom.
-Szeretnék lovagolni.-közöltem a vágyam. Cameron lefagyott, meredten nézett a szemembe egy pár másodpercig és kifakadt.
-Na jó én ezt nem hiszem el!! Chelsie ez komoly??! Ezt komolyan kimondtad?!
-Mégis mit vártál??Ezek után az a minimum, hogy lovacskázva viszel le!
-Lovacskázva viszlek le??!-hüledezett Cameron
-Mit nem értesz? Unok járni,úgyhogy szépen leviszel a hátadon. Ez olyan nagy kérés???-néztem rá hitetlenkedve.
-Te....ez....Na jó elég, öltözz és megyünk! -fordult el Cameron egy picit mérgesen. Hihi. Pici.😆

Bridget pov
-Újra!!Visszavágót  kérek  ez lesz az utolsó!!-követelte  Ryan. Már az 5. játszmát  játszottunk  ebből  kettőt  èn nyertem ,kettőt  pedig  ő.
-Jesszus, ti  még mindig  jàtszodtok?!-jött  oda hozzánk  Nora - Na ebből  elég  igyatok  valamit, de ez már unalmas.
-Jó.De attól  még én  nyertem.-követelte  magához  az utolsó  szót  Ryan.
-Na még mit nem!-mentem  utána  a konyhába, hogy ott folytassuk  a cstánkat, csak most èppen  szóban.

Chelsie's pov
-Kész  vagyooook!! -  utaltam  finoman arra, hogy figyeljen  rám is ne csak a falat  bámulja  olyan  szemérmetlenül .
-Minden  megvan?-fordult  felém - Rendben akkor mehetünk.
-Khmmm... Cameron nem felejtettél  el véletlenül valamit??
-Hahh-sóhajtott csalódottan-reméltem,hogy  elfelejted .  Na  gyere-vett  fel  a  hátára.
-Juhiiiii!Gyía Cameron paci előre!
-Te jó ég , mire vállakoztam...

..........

Már egy ideje úton voltunk mikor feltűnt, hogy nem arra a környékre  tartunk, amerre lakok.
-Cameron...mégis hova viszel??
-Hozzám.-közölte  teljesen nyugodtan
-Ahha...és miért is??-érdeklődtem 
-Azért  Hercegnő-vezette  rám a tekintetét  mert nem fogom hagyni, hogy részegen mászkálj  egyedül  és...-hallgatott  el hirtelen, majd be is harapta  alsó ajkát.
-És...-ösztönöztem  a folytatásra 
-És így jobban tudok rád  vigyázni, ha magam mellett  tartalak.

Ezután  nem igazán  beszéltünk.Én a szavain gondolkoztam ő pedig szerintem azok súlyán. Fejemet  rádöltöttem  az ablaküvegre  és ahogy néztem ki rajta  lassan  elálmosodtam, Cameron szavaira  gondolva.

.....

Erős karok  ölelésére  ébredtem.
-Camie...-nyöszörögtem  és közelebb  bújtam  a biztonságot  nyújtó  mellkashoz
-Itt vagyok Hercegnőm. Aludj nyugodtan.
-Vigyázz rám Camie. Tudom, hogy gyakran nem igazodsz  ki rajtam, de....tudod én nem igazán  engedtem  magam megölelni, vagy akár  hozzám érni mivel...volt valaki aki rossz dolgokat  tett  velem és az, hogy neked  engedek  mindent , sőt én szeretnélek  közel  érezni  magamhoz azt jelenti,hogy bízok  benned. Nem tudom  mi miatt de így érzek és ezért....ne vágj  át  Camie...ne hagyj  magamra, és vigyázz  rám kérlek.Ugye megteszed?? -motyogtam  a vállába esetlen  hangon. Ezért  utálom  magam mikor iszok. Elérzékenyülök.A monológom  végére már be mentünk  a lakásba, amit én nem nagyon érzékeltem  csak azt, hogy Cameron  le akar  tenni  az ágyra.
-Ne!!
-Hercegnő  engedj  el szépen. Ki megyek a kanapéra.
-Camie....nem akarsz velem aludni?..-kèrdeztem  picit  csalódottan.Cameron  egy pár másodpercig  mèg nem mozdult, de végül  csak lefeküdt  mellém, én pedig azonnal  a mellkasára  hajtottam  a fejem.Ettől  eszembe  jutottak  a nemrég  történtek  és úgy döntöttem, még egyszer  azért  megpróbálom.
-Cameron...
-Hm??
-Biztos  nem akarsz most lefeküdni velem??
-Hahh...-sóhajtott  gondterhelten-Nem. Úgyhogy  aludj  mielőtt  meggondolom  magam.
-Pff....-morogtam  de végül  csak lehunytam  a szemem.
Már félálomban  voltam, mikor megkaptam  a választ  a rég feltett  kérdésemre.
-Megteszem, Hercegnőm. Vigyázok  rád. Ígérem.

Ayyoooo  emberek és űrlények  akik idetévedtek!!😉véleményeket  szívesen  várok, remélem  tetszett!!😁