Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.

Játékos és a játéka

-Mivan??? Mostmár aztán  elegem van! Mondd el mi a francról  beszélsz ne baszd  tovább  az idegeimet!!-kiáltottam  rá idegesen
-Tudod-röhögte  el magát gúnyosan-szólhatott  volna esetleg, hogy pasija van  mielőtt  megcsókol, csak úgy mondom.

Bridget pov

Nem hittem a fülemnek.Chelsienek...van valakije?? Mégis mióta? És ki?? Azt hittem miután az a görény kihasználta  nem is próbált senkivel  összejönni.

-Ez nem igaz.-ráztam  hevesen a fejem-Chelsienek  nincs senkije!
-Ahha jó.-zárta  le a kissé heves  beszélgetésünket  Cameron.Viszont én nem hagyhattam, hogy egy ilyen kis semmit mondó  mondattal  érjen  véget  a kettejük  története!

-Istenem mennyi hülye  emberrel  vagyok  körülvéve-sóhajtottam  drámaian, majd Cameront  magam előtt lökdösve  indultam vissza az osztályba.

Egyébként  ha nagyon nem akart volna jönni  simán  le tudott volna rázni, szóval  ezzel elárulta  magát...Na meg  az sem jött  rosszul, hogy be volt csengetve  úgyhogy  ígyis  úgyis  vissza kellett  volna menjen és gyanítom, hogy ez is közrejátszott  abban, hogy engedett  az akaratomnak.

Chelsie pov

Becsengettek és már éppen  összeszedtem magam valamennyire  amikor  belépett  ő, minden  bajom okozója  alias  Cameron.

Mondanom sem kell az adrenalin  olyan gyorsan  áradt szét  a testemben  mint a villámcsapás, de mivel a büszkeségem  nem engedte, hogy foglalkozzak  vele csak elfordítottam  a fejem, jelezve, hogy én most meg vagyok sértve.

Nos ez az egész "a büszkeségem  nem engedte, hogy rosszat  csináljak"elmélet  addig tartott  amíg beljebb  nem lépett  a terembe.

A tenyerem  viszketni  kezdett  egy kiadós  pofon  reményében, és hát ki vagyok én, hogy gátat  szabjak  neki?

Így történt, hogy a tenyerem hangosat  csattanva  ért  össze  Cameron  arcával. A pofon osztogatásban  mindig is jó voltam ezért  nem is lepett  meg, hogy  a tenyerem  nyoma  vörössen  ízzott  a fiú  arcán.

-Te...te  megpofoztál??!-nézett  rám kikerekedett  szemekkel  Cameron, és a mondat  végén  hitetlenkedve  felvitte  a hangsúlyt, mintha nem tudná  eldönteni, hogy kérdezze, vagy kijelentse.

-Pff...mégis minek néz ki?! Velem nem fogsz játszadozni  az  egyszer  biztos!!-közöltem  vele kicsit felemelve  a hangom, de szerintem  nem igazán foglalkozott  a mondandómmal  mert éppen az arcát  tapogatta  az egyik  kezével, miközben  hol  rám  majd a tenyerére  nézett  meglepődve.
-Te megpofoztál!! Engem!!-kiálltott  fel  mintha neki csak most esne  le a dolog -Oda  a gyönyörű arcom! Legalábbis  ameddig  el nem múlik  a nyoma, utánna  megint olyan páratlan  lesz mint az előtt-gondolkozott  el egy pillanatra-De  akkor is! Megpofoztál!!
-És megint meg tenném  csak, hogy tudd-néztem  a szemeibe  kihívóan.

A tanárnő pedig ezt a pillanatot  választotta  arra, hogy bejöjjön.Nem mondom tökéletes  időzítés. Ami viszont  felettébb  idegesített  az  az, hogy Cameron  láthatóan  nem szándékozott  elmenni  mellőlem  csak állt  ott és várakozón  nézett  engem. Én meg fura tekintettel  néztem  vissza rá. Nem értettem  mit akart, mert az, hogy én bocsánatot  nem fogok kérni  az is biztos!

Akkor lepődtem  igazán  meg amikor  Cam sóhajtva megemelt  és arrébb  rakott, hogy beférjen  a mellettem  levő  padba. Nem tudtam min akadjak  ki jobban, azon, hogy Cameron  szemmel láthatóan  minden különösebb  erőlködés  nélkül  emelget,vagy azon, hogy elfelejtettem, hogy ez az ember a padtársam. A padtársam!! Cameron kibaszott  Dallas  a padtársam az elkövetkezendő  2 évre! Te jó ég! Lőjjetek  fejbe!

Szerencsére  a 2.napon  még  senki nem tanít  rendesen  csak azok a tanárok  akik elmeháborodottak  úgyhogy viszonylag  könnyen  eltelt  a nap. Ahha, azt hittem. Viszont még volt egy kémia óránk, amit ha sírva  is de ki kellett  bírni.

A kitartáson  példaértékű  volt egészen  addig amíg a tanárnő  úgy nem döntött, hogy megkecsegteti  nekünk  a fantasztikus  humorérzékét.Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtünk  beszélni  az ion  meg elektron  le ad meg  fel vesz meg mit tudom  én ,aztán eljutottunk  az egyesülési  reakciókhoz ès mivel nem igazán figyeltem  úgy döntött, hogy mondd egy értelmes  példát

-....és  pont ezért  ha Chelsie  fut Cameron  után  akkor...
-Na még mit nem! Én aztán nem futok  senki után, fussanak  ők  utánam-közöltem  teljesen  természetesen mire Cameron akárhogy próbálta nem tudta  elrejteni a szája sarkában  megbúvó mosolyt.

Akárhogy  haragudtam  rá, bármit  is gondoltam  róla  ezelőtt  az mind elszállt  amikor mosolyt  csaltam  az arcára  és csak a színtiszta melegség  öntött  el. Olyan érzés kerített  hatalmába, hogy nekem is mosolyognom  kell, de még időben  észbe  kaptam és elnéztem  róla.

Ezek után szerencsére  gyorsan  kicsengettek én meg már pakoltam  a táskámba  a dolgokat ,hogy minél hamarabb szabadulhassak amikor Norah odajött  a padunkhoz 

-Na és te Chels??Jössz??
-Hova??
-Hogyhogy  hova??! Elfelejtetted?? Az év nyitó  buliba, természetesen
Jajj  hát persze. Az èv nyitó  buli. Minden évben  megrendezik  a fél iskola elmegy onnan pedig a szokásos  hangos  zene  és pia. De mégis különbözik  abban, hogy nem az az eltúlzott hanem  egy tényleg  jó   buli, ahol vègleg  elbúcsúzhatsz  a nyártól.
-Ki  nem hagynám!-vigyorogtam  ezerrel
-Remek-viszonozta  a tettemet  Norah.- 8-ra  gyertek.
Jól hallottam?? Gyertek?! Mármint  én és...
-Oké.-mondta  Cameron.Atyaég! Én és Cameron  egy buliban  ahol sok mennyiségű  pia található?? Na ebből  baj lesz már a zsigereimben  érzem....