Egy ágyban a padtársammal! Cameron Dallas ff.

Csak egy átlagos reggelnek indult...

6:30. A telefonom  borzalmas  hangjára  keltem. Hát elérkezett  ez a szerencsétlen  nap is. Újabb átkozott  iskolai  év  veszi kezdetét. Sóhajtva  keltem ki a puha ágyamból  és csoszogtam  ki a konyhába  ahol az  anyukám által elkészített reggelmimet találtam. Most mi van? Nem lehet egy 11-esnek előre elkészített kaját enni??Miközben  ezt eszegettem  a 2 húgom  a világért  se hagyta  volna ki az alkalmat  a piszkálásomra , de mielőtt  visszaszóltam  volna (ezzel teljesen  lealázva  őket) a telefonom  jelzett  ,hogy  üzenetem  jött, a barátnőmtől  aki amúgy teljesen  dilis...

-Hahiii  Habcsók!:3 8 előtt  20 perccel  a szokott  helyen, deszkávaaal ;) 

Remek!  Pont  ez kell most nekem mielőtt  befognak  még  egy èvre  a sulipadba.Gyorsan  visszaírtam  egy "okét" meg ,hogy ne késsen,ugyanis  az èn  kedves  barátnőmnek  ha azt  mondod  8 akkor  az neki fél  9 legalább.Visszabattyogtam a szobámba  ahol kiválasztottam  egy szakadt  farmert,meg  bő  hosszújjút  ezeket  gyorsan  magamra  kaptam,aztán  jött  a hajam. Egyszerűen  hátracsatoltam  pár  tincset  ami elől  volt  és  már  kész  is. Gyors  smink  ,fogmosás, majd a táskámat   fölkapva  elkiáltottam magam,hogy "Elmentem! Majd jövök!" és már le is léptem.

Gyorsan odaértem  a megbeszélt  helyre  és hát nem kissé  meglepődtem, mikor megláttam ,hogy Narely (így becézem  a barátnőmet) már ott volt. A járda  szélén  ült  a deszkáján  de ami a legjobban  ledöbbentett  az az volt ,hogy épp  egy kajásdobozból (??) ette  a palacsintát (??!!) Szemöldökömet  felvonva , fèlig  röhögve  léptem  oda hozzá ,mire  felnézett  és teli  szájjal  megkérdezte:

-Habcsóóók!Sziaaaaa! Csokis....kérsz???

Én meg már meg se lepődtem  csak odaléptem  ès elvettem  egyet......szóval  így palacsintázva  ballagtunk  be a suliba. Bementünk a bazinagy  ,már  unalomig  látott  èpültbe  majd pár  embernek  odaköszönve  értünk  oda a "törzshelyünkhöz". Ez igazából  egy ezer  èves  fűtőtestet  takar ahol a közeli  barátokkal  szoktunk  "csövelni".Camilla, Bridget, Norah,Nora,Narely és én. A becses  nevem pedig Chelsie  Big. Nos...a nevem....fura...de már az összes  humoros  viccet  hallotam  róla  és nem. Nem tartom őket  viccesnek.

- Sziasztoook!!!!-köszönt  Narely  miközben  eltette  a táskájába  a kajásdobozt. A többiek  kérdőn  néztek  rá mire èn  meg magyaráztam  a dolgot.

-Palacsinta.-Erre  mindegyiküknek  fölcsillant  a szeme, majd kitört  a balhé. A vita tárgya: lekváros  vs csokis  palacsinta  a jobb.Ez addig húzodott ameddig  becsengettek  mire sóhajtva  elindultunk  a terembe, de én hirtelen  megtorpantam.

-Basszus! Le kell menjek  az 5-be.-sóhajtottam - a húgaimnak  oda  kell adjam  a házkulcsot, és jobb ha  én megyek  le minthogy  ők jöjjenek  fel.

-Elkísérjelek?

-Ne....nem kell. Menjetek  be én gyorsan  megjárom-indultam  el lefele.

Na. Ez is kész. Már mentem is volna vissza amikor hirtelen egy éles, elismerő  füttyszó  hasított  a levegőbe , mire  én kérdő  tekintettel néztem  hátra  ès hát mit ne mondjak.....a levegő  bennemrekedt. Konkrétan egy félisten  nézett  vissza  rám vigyorogva. Barna, kissé  kócos  haja lazán állt szerteszét s ezzel azt a tipikus  "most keltem fel" benyomást  keltve  az emberben. Gesztenyebarna  szemei  kihívoan  néztek  az én íriszembe. Egy laza  farmert  meg egy fehér rövidújju  volt rajta a hideg  időjárás  ellenére  ami látni  engedte a srác kidolgozott  karjait. Sajnos mielőtt  tovább  bámulhattam  volna (elidőzve  az ajkain) megtörte  a varázst  azzal ,  hogy  megszólalt