Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

41. - Csalódtam

Az agyam pörgött folyamatosan, és jelenleg nem tudtam elraktározni az információkat. Mindössze annyi maradt meg bennem, hogy Kirishimat behoztam a kórházba, és az orvosok átvették tőlem, hogy megvizsgálják az állapotát. Addig én kint ültem a váróteremben és ujjaimat morzsolva próbáltam meg magamba fojtani az émelygő érzést. A barátom megütötte a legjobb barátomat. Katsuki megütötte Kirishimat. Bakugo Katsuki megütötte Kirishima Eijirout. Mindössze azért, mert bevallotta, hogy szerelmes belém. Én értem, hogy Katsuki nem szereti, ha más fiúkkal beszélek, vagy tartózkodok, és erre allergiás. Elnézem, tényleg. De az, hogy ezért megüti azt az embert, aki mindig mellette volt, és még jelenetet is csinál, mindenféle érzelem nélkül, sok volt. Nagyon sok.  Nem így képzeltem el azt az időt, amikor Katsuki újra itt lesz. Egyáltalán nem. Most minden rosszabb, mint akkor. Sokkal rosszabb. És képtelen vagyok belegondolni, hogy meddig bírom ezt. De úgy érzem, nem sokáig.

  - Ezt a receptet váltsd ki a patikában, és jövő héten gyere vissza, kérlek - egy kedves hang hallatszott a folyosó végérő, mire hamar rájöttem, hogy az egyik nővér beszélt.

  - Rendben, és köszönöm - ez a hang már nagyon ismerős volt. Tudtam, hogy ki az. 

Csak csendben ültem továbbra is a váróteremben, míg valaki meg nem állt előttem.

  - Minden oké? - kérdezte a vörös hajú fiú aggódva.

Tekintetem felvezettem az előttem álló személyre, majd ezt követően pislogtam párat. Kirishima egy kedves mosollyal ajándékozott meg, mellyel próbálta éreztetni, hogy minden rendben lesz. 

  - Mit mondott az orvos? - kérdeztem egyből tőle.

  - Hogy kicsit bedagadt az orrom, de nem tört el, szóval ne aggódj. Kaptam rá egy receptet, - mutatta felém a kicsi lapot - szóval majd beváltom és jobb lesz. 

  - Sajnálom - lábadt könnybe a szemem hiszen úgy éreztem, hogy ez az én hibám.

  - Mit sajnálsz? - pislogott rám értetlenül.

  - Miattam csinálta azt Katsuki. Miattam bántott - szorítottam a kezemet a mellkasomhoz, hiszen a szívem majdnem meghasadt.

  - [Név] - ejtette ki a nevemet gyengéden. Ezt követően leguggolt elém, majd kezeit a térdemre helyezte, és simogatni kezdte a testrészemet - Nem a te hibád. Te nem tehetsz semmiről sem. Nem te irányítod az érzéseimet, szóval nem a te hibád - beszélt hozzám kedvesen.

  - Miattam nem vagytok jóban - töröltem meg a szememet - Sajnálom, hogy lefeküdtem veled. Sajnálom, hogy játszottam veled. Sajnálom, sajnálom... - szóltam egyre keservesebben. 

  - [Név] - szólt rám immáron erősebben - Nem a te hibád, szóval ezt most fejezd be. Megtörtént, és ennyi. Felejtsük el, hiszen ez a múlt része, és jelenleg a jelenben élünk. Nem számít már és változtatni se tudunk rajta.

  - Igaz is - kezdtem el rendesen venni a levegőt.

  - Hm?

  - Múltkor...Min veszekedtetek Katsukival? Amikor nálam voltál? - kérdeztem kíváncsian, hiszen régóta akartam már ezt tudni.

Kirishima aprót nyelt, majd ezt követően oldalra nézett. Nem nézett a szemembe.

  - Kérlek - szóltam halkan - Amúgy is rémes a helyzet, legalább ezt beszéljük meg...

  - Elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok beléd, és hogy mennyire jó volt aznap éjjel. Úgy minden - sóhajtott gondterhelten, majd felém nézett - Elmondtam, hogy mennyire boldog voltam, amikor veled lehettem egy estét. A legboldogabb.

  - Értem - néztem magam elé búskomoran.

  - Jaj, ezért nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy nem tudsz rá miként reagálni. Sajnálom, hogy összezavartalak. Megigyunk egy teát? Vagy valamit? Vegyek neked sütit?

  - Édes vagy, tényleg. De pont, hogy nekem kéne neked venni sütit, mivel visszautasítottalak.

  - És? - szeppent meg.

  - Mi az, hogy és? - néztem bele vörös szemeibe.

  - Én erre számítottam. Erre a válaszra, semmi másra. Tudtam, hogy ezt fogod mondani, mert tudom, hogy szereted Bakugot. És ezért is fáj annyira, amit tesz. Igaz? - kérdezte aggódva.

  - Igen - bólintottam egy aprót - Én nem bírom már ezt, Kirishima. Túl sok ez nekem - remegtek meg ajkaim.

  - Jaj ne, kérlek, ne sírj! Kérjek neked nyalókát a recepción? Vagy mit tegyek? - esett hirtelen kétségbe. 

Képtelen voltam mást csinálni, csak remegő vállal sírni. Semmi mást. Egyszerűn annyira kikészültem jelenleg, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni.

  - [Név] - suttogta Kirishima, majd rezegni kezdett a telefonja. Egyből elővette, majd csalódottan nézett a képernyőre.

  - Mi az? - kérdeztem nehezen.

  - Bakugo. Kilépett a közös Chatből...

Itt volt vége mindennek. Tudtam. És a legrosszabb az volt, hogy Katsukiban csalódtam a legjobban...