35. - Könnyek

2.1K 187 125
                                    

Csak ültem az ágyamon, és egy dolgon járt az eszem, Katsukin. Vele akartam lenni és bocsánatot akartam kérni. Azt akartam, hogy ne haragudjon rám, és minden a legnagyobb rendben lehessen, ahogy Kirishimaval is. Szerettem volna, ha újra legjobb barátok legyenek, és újra meglegyen a társaságunk.
  Ahogy elmerengtek a gondolataim, csak a csengő erős hangjára eszméltem fel. Egyből rájöttem, hogy vörös hajú barátom az. Vagyis...Őrá gondoltam először. Egyből összeszedtem magam, majd lesétáltam az ajtó elé. Nagy levegőt vettem, majd ezt követően a kilincsre helyeztem a kezemet. Lassan nyomtam le, majd nyitottam ki az ajtót. Velem szembe a vörös hajú fiú állt. Mélyen vette a levegőt, és a térdén támaszkodott meg. Lefelé nézett, ám amikor az ajtót kinyílott, egyből felkapta rám a tekintetét.

  - Szia - nézett rám, nagy vörös szemeivel.

Rám, arra a lányra, akinek könnyektől csillogott a szeme, a lelke szilánkosra törött, valamint próbált épp megfelelőképpen válaszolni azokra a kérdésekre, melyek a fejében voltak.

  - Szia - suttogtam ki magamból a szavakat, majd mély levegőt vettem, és elálltam az ajtóból.

Kirishima kapott az alkalmon, majd belépett a házba. Ezt követően, jómagam becsuktam az ajtót.

  - Még jó, hogy nem voltam olyan messze - fújta ki a levegőt, majd felém fordult - Ne sírj, jó?

  - Hiányzik - nyögtem ki keservesen, miközben megtöröltem a szememet.

  - Tudom, elhiszem. De csak kell neki egy picike idő, és minden rendben lesz. Szeret téged, nem fog örökké haragudni - beszélt hozzám kedves hangon.

  - És ha igen? Ha haragudni fog? És nem akar velem beszélni? És szakítani fog velem? - soroltam fel azokat a dolgokat, melytől igenis féltem. 

  - Miért vagy buta? - küldött felém egy apró mosolyt.

  - Hagyjál már - vettem aprón a levegőt.

  - Mit szeretnél csinálni? - kezdte elterelni a témát.

  - Tanulnom kell. Jövő héten vizsgázok, és még semmire se készültem szinte. Viszont készülni akarok, mert nem akarom elvesztegetni az egyetemi éveimet.

  - Készülni is fogsz. Segítek neked, jó?

  - Úgy volt, hogy ő segít...

  - Hé, most próbáld meg elterelni a gondolataidat. Jó, [Név]? - mosolygott rám édesen - Itt leszek, segítek neked tanulni, hogy egy nagyon jó tesztet írj jövő héten! - mutatott egy oké jelet a kezével.

  - Jó - bólintottam egy aprót. 

  - Na hozd le a könyveket, addig én csinálok neked kakaót! - simogatta meg a fejemet, majd belépett a konyhába.

Kirishima már otthonosan mozgott a házban, hiszen számtalanszor volt már nálunk.
  Felsiette a szobámba, majd elővettem azokat a tankönyveket, amikből tanulni kellett. Szükségem volt könyvekre, így habár horribilis áron, de meg kellett vennem őket. Nem volt elég az órai jegyzet. A tolltartómat is magamhoz vettem, valamint pár jegyzetemet. Ezt követően lesiettem a nappaliba, ahol már ott volt a gőzölgő kakaó az asztalon. A bögre mellé helyeztem a tanulós cuccaimat, majd helyet foglaltam a kanapén.

  - Kirishima? - néztem körbe, ugyanis a fiú nem volt ott sehol.

  - Bocsi, bocsi! - jött sietősen a nappaliba - Csak el kellett mennem mosdóba - ült le mellém sietve. 

  - Milyen témában kell tanulni? Utolsó nagy vizsgád lesz?

  - Igen - bólintottam rá.

  - Na nézzük - vette a kezébe a könyveket - Nem mondom azt, hogy tudok is segíteni teljesen, ugyanis nem értek a joghoz, de a csak összehozunk valamit.

Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|Where stories live. Discover now