Szeress, hogy veszíts |Bakugo × Reader - Befejezett|

11. - Igazság

  - Katsuki, várj...

Ám hiába szóltam, Katsuki nem volt hajlandó megállt parancsolni magának. Tovább haladt a járdán.

  - Kacchan! - szótlan rá erősebb hangon, ami kicsit rekedt is volt.

Erre már nem hagyta magát. Lendületből megfordult, így szemtől szembe voltam vörös, s egyben könnyes tekintetével.

  - Mi az? - hangja a sírást bizonyította.

Sose láttam még őt ilyen gyengének. Arra akarok gondolni, hogy én váltottam ezt ki belőle, azonban semmire se merek gondolni. Hiszen ez volt az igazság. Miattam volt ilyen, ez pedig rosszul érintett.

  - Folytassuk - mondtam - Folytassuk ezt az egészet.

  - Utálsz... - beszélt maga elé.

  - Nem utállak - jelentettem ki - Nem tudnálak, tudod jól.

  - Biztos? - nézett le rám, vörös íriszével.

  - Biztos - fogtam meg óvatosan a kezét, mire belerezzent az érintésembe.

Egy apró mosolyt küldtem felé, majd felpipiskedtem, s egy pici puszit adtam ajkára.

  - Kaphatok még egyet? - kérdezte halkan, de egyben rekedt hangon.

Egy újabb puszit adtam ajkára, majd újabbat, és újabbat. Amikor az újabb puszit adtam volna neki, ő ezt nem engedte. Erős, és egyben izmos karjai közé vont, majd szoros ölelésbe fogott. Meleg, és erős ölelése kellemesen hatott a lelkemre. Karjaimat nyakába vezettem, majd magamhoz szorítottam őt erősen. Katsuki arcát a nyakamba fúrta, majd egy puszit adott a bőrömre.

  - Aludhatok nálad? A banya nincs itthon, és nem szívesen lennék egyedül... - mormogta halkan az egész mondatot.

  - Aludhatsz. Anya otthon van, és valószínűleg már a bátyám is.

  - Veletek él még? Szerintem tavaly év elején láttam először és utoljára, amikora  többiekkel nálad voltunk - húzódott el, majd kíváncsian nézett rám - Mondtad már neki, hogy kivel vagy együtt?

  -  Nem, mert nem láttam már egy kis ideje, de anya biztos mondta neki. Ma nem dolgozott, a bátyám pedig hajnalban ért haza. Reggel már találkoztam vele.

  - Akkor majd ma megtudja - szólt hamar, majd összekulcsolta a kezét az enyémmel, és elindult feléjük, hogy a cuccát összeszedje.

Az ajtót halkan csuktak be magunk után, hogy a bátyám ne is tudja, hogy hazajöttünk. Szeretném, ha felkészülnénk kicsit lelkileg arra, hogy Katsuki találkozik vele. Az út során elmondtam Katsukinak, hogy miképp viselkedjen vele, de szerintem ez nem volt elég idő. Még ha a fiú felé is mentünk, ezzel kitérőt tettünk, nem nagyon értette meg, hogy mit is csináljon.

  - [Név]! - hallottam meg egy fiú hangot a nappaliból. 

  - Megjöttünk... - szóltam nem túl hangosan, miközben szerettem volna, hogy vége legyen ennek a találkozásnak

  - Megjöttünk? - jelent meg a bátyám, felhúzott szemöldökkel - Oh. Te... - kezdte el méregetni Katsukit - Bakugo? - lepődött meg.

  - Rég találkoztunk már... - vakarta meg a fejét a szőke hajú, majd a kezét Zack felé nyújtotta.

  - Szóval...Anyának igaza volt - rázott kezét vele a bátyám - Sok boldogságot! - küldött felénk egy mosolyt.

  - Szia Zack - öleltem meg szorosan a testvéremet, aki viszonozta az ölelést.