BORN TO BE YOURS - kygo ✓

48

- Annyira sajnálom - suttogta, és a szájához húzva a kezemet megpuszilta a kézfejemet.

- Már semmi baj - mosolyodtam el halványan, és, hogy ne kezdjen el bizonytalankodni, odahajoltam hozzá, és ajkaimat az övére tapasztottam.

Kyrre a hajamba túrva azonnal viszonozta a csókot, én pedig hamarosan arcára simítva a kezemet szakadtam el tőle.

- De most már tényleg menni kell - mondtam halkan. Kyrre fájdalmas arcot vágott.

- Na, én meg az ilyen beszólásaidról akarok majd egyszer beszélni veled - sóhajtotta, de én csak vigyorogva nyomtam egy utolsó puszit a szájára, és kibújva a takaró alól az ágy végében levő köntösömért mentem.

Mintha csak megéreztem volna; megfordultam, és a még mindig fekvő Kyrre szemei engem fürkésztek.

- Most mi az? - kérdeztem.

- Csak...elgondolkodtam azon, hogy minden reggel erre kelek - jelentette ki, tekintetét az enyémbe mélyesztve, miközben összekötöttem a derekamon levő selyem szalagot.

Zavartan mosolyogva, lesütött szemekkel ingattam a fejem, és nem is válaszolva indultam el kifelé. Kyrre is követett.

A konyhába érve már mindenkit ott találtam - a látottak alapján egy valószínűleg totál felesleges eszmecsere közben.

- Hogyne, mert én azt csak és kizárólag maximum hangerőn nézem esténként, tudva, hogy mások is vannak itt - forgatta a szemét Sandro, majd röhögve ment a konyhapulthoz, hogy csináljon magának egy kávét.

- Jó reggelt...? - köszöntem kissé furcsán, amire jöttek is a válaszok.

- Hali - intett mosolyogva Madison, kezében egy darab vaníliás sütit tartva, majd az asztalon pihenő telefonjáért nyúlt, ami pityegett egyet.

Justin ahogy észrevett minket, szinte rögtön letámadott a kérdésével:

- Ti akcióztatok az éjjel? - nézett rám.

- Bárcsak, haver, bárcsak - sóhajtotta Kyrre, de amint meglátta a Hogy mondtad? féle arckifejezésemet, elfojtott vigyorral ült le mellém. - De miért?

- Ti nem hallottátok? Az igen - nézett ránk elismerően Sandro.

Mylessal Justinnal együtt felröhögött, mire csak a szememet forgattam.

- Mondom, az alattunk levők érezték jól magukat - közölte Madison. - De Istenem, ez annyira hülye, hogy odáig bonyolította, Sandro a barátnőjével videó hívás közben..

- Jó, oké, hagyjuk - vágtam a szavába feltett kézzel, összeszorítva a szemeimet, jelezve, nem vagyok kíváncsi a mondat végére, majd végül felnevettem.

- Most miért, nem lehet? - vont vállat Justin vigyorogva.

- Jesso, ne böszmülj már - szólalt meg Myles a fejét fogva. - Inkább arról kellene beszélni, hogy a mai nap miként fog lemenni úgy, hogy ne legyen semmi gáz.

...

Reggeli után hagytam, hogy Kyrre menjen először a szobánkhoz tartozó fürdőbe, ugyanis mi Madssel úgy döntöttünk, hogy majd csak délután, a nyitásra megyünk oda, szóval bőven volt időm.

Miután beágyaztam - továbbra is Kyrre egyik pólójában és egy shortban voltam -, arra készültem, hogy a kint hagyott telefonomért megyek, és írok anyának, de a fiú pont ekkor lépett ki a fürdőből.

- Komolyan, miért kell az esetek többségében úgy öltöznöd, mint aki temetésre készül? - néztem végig a tetőtől talpig feketét viselő Kyrre-en.

- Ugyan, Baba, ne csináld. Tudom, hogy tetszem - mosolyodott el magabiztosan, és hozzám lépve magához húzott. Megtartva a kellő távolságot a mellkasának támasztottam a kezeim, és felnéztem rá. - De ha gondolod, vetkőzhetünk is...

- Kyrre! - sipítottam.

- Jól van na - röhögte el magát, majd közelebb vonva magához megpuszilta a homlokomat. - Biztos, hogy nem jöttök?- kérdezte.

- Aha. Amúgy is van dolgom - mondtam.

- Mégpedig...?

- Be kellene már festenem a hajam, mert borzalmasan lenőtt. Direkt vettem a múltkor fe..

- Várj, várj, várj - szakított félbe Kyrre. - Mi van? Ugye marad ilyen színű?

- Igen, de miért? - nevettem el magam.

- Huh, akkor jó. - Rendesen láttam rajta, hogy megkönnyebbült. - És...nem tudom. Csak...Az első pillanattól fogva így szoktalak meg - magyarázta, közben pedig egy rakoncátlan jégszőke tincsemet kezdte az ujjával csavargatni.

- Miért, ha például barna lenne? Amúgy is az az eredeti hajszínem - gondolkodtam el. - Úgy már nem is kellenék? - húztam szándékosan az agyát.

- Te nő, ne forgasd ki a szavaimat. Nem ezt mondtam - sóhajtotta Kyrre. - Arra utaltam, hogy tetszik. Nagyon. Olyan...egyedivé tesz - folytatta.

- Én néha kicsit már furának gondolom. Most, hogy mondtad, lehet következőre újra barna kellene. De azt nem én csinálnám. Így is szerintem egy trutymófürdő lesz a mosdóban - röhögtem.

- Nem fura. Határozottan dögös - közölte Kyrre.

- Oké, elég lesz - nevettem hitetlenül, enyhén zavarban.

- Na, miért? - mosolygott Kyrre magabiztosan, szándékosan közelebb hajolva hozzám.

- Hagyjál már! - temettem az arcom a tenyerembe. Mint aki továbbra sem hall, Kyrre úgy vont ölelésébe, és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Jól van na, ne durcizz már - motyogta, és bár nem láttam, tudtam, hogy mosolyog.

- Ezért miután hazamentünk nekem kell adnod a Born To Be Wild-os pulcsidat - dünnyögtem be a mellkasába, megemlítve a felsőt, amit néhány hete kapott.

- Azt ki is kell érdemelni - válaszolta Kyrre, beszállva a hülyülésbe. Felnéztem rá. - De a te esetedben el tudok rajta gondolkodni - folytatta.

- Gonosz vagy - fojtottam el a nevetésem.

- Hallottam már párszor - vont vállat lazán, aztán mégis hagytam neki, hogy az arcomra simítva a kezét megcsókoljon.

_____

hi babies !! ♡
te jó ég, úgy eltűntem jskskskksks
deee most itt vagyok (ez most aztán értelmes volt...😂🤦🏽‍♀️👏🏼), és mint mindig, most is elmondom, én tényleg igyekszem, de kb. nulla szabadidőm van a hétvégéken kívül, de most stranger things maratont tartottam és vááá imádom 😍
deeee azért remélem, hogy nektek meg a rész tetszett 😬😬😬

all the love, Aida ♡