Phantom (magyarul)

22. fejezet

"Ki adta neked, Ava?" Kérdeztem.

"Harry Styles." Mondta, minden habozás nélkül. Ms. Hansen megrándult gyengén láttam a szeme m sarkából. "Harry Styles adta nekem."

"Nem, ő nem adta neked." Vágtam rá, mielőtt visszatarthattam volna.

"Mit tudsz te?" Beszélt gúnyosan. "Körülbelül egy hónapja költöztél ide!"

A fejemet ráztam, Ms. Hansenre  néztem, hogy elrejtsem az előbbi hibám. Semmi okom, hogy tudjak bármit is Harryről és a emberek elhiggyék nekem. "Nem loptam el. Miért loptam volna el? Azt se tudom hol lakik."

"Könnyű" Mondta Ava. "Tesin elloptad."

"Van valami kézzelfogható bizonyítékod ellene, Ava?" Szólalt fel Ms. Hansen.

"Van egy tanúm." Mondta és ajka elégedett mosolyra húzódott.

"Ki?"

"Estella Richardson."

Estella?

Az egész helyzet nevetséges volt, így nem tudtam mit reagáljak.

Mr.Hansen megnyomta a gombot a telefonján. "Küldjék be Estella Richardsont." Mondta mielőtt engedte volna a gombot.

Mindhárman csendben vártunk, amíg Estella besétált az irodába.

" "délutánt, Miss Richardon," Mondta Ms. Hansen. "Miss Wright azt mondta, hogy te vagy a tanúja arra, hogy Miss Marx ellopta a nyakláncát a tesi szekrényéből."

Estella bólintott, hatalmas zöld rágóval a szájában.  "Láttam az egészet." Mondta.

"Mit láttál pontosan?"

"Nos, tesi óra alatt kikéredzkedtem a mosdóba, és láttam Janet Ava szekrénye előtt, "Mondta, egy szőke tincsét tekergetve ujjai között. "És láttam, hogy kivette a nyakláncot, majd a zsebébe tette. Közeledett az óra vége, és azt hittem csak hamarabb ment el átöltözni." Rántott vállat Estella.

Leesett az állam. "Mi? Nem! Ez egy...." Nagy levegőt vettem, próbáltam lenyugtatni magam.

"Jane" Mondta Ms. Hansen. " Még egyszer megkérdezem. Elloptad a nyakláncot?"

"Nem," Mondtam gyorsan és határozottan.

"Akkor hogy került hozzád?"

"Már mondtam neked, hogy vettem." Mondtam,  utalva a hazugságomra, amit első nap mondtam neki, amikor angol  órán megkérdezte. Természetesen nem mondhattam el neki, hogy a halott exétől kaptam.

Ava szemeit forgatta gúnyosan. "Estella látta, hogy te voltál. Nincs szükség rá, hogy hazudj."

Milyen ironikus állítás, attól aki ezt az egész helyzetet egy hazugsággal kreálta.

"Nem tettem." Mondtam Ms. Hansennek. "Nem lophattam el. Nem ismertem Avát az első napig."

Mr. Hansen összepréselte ajkait. "Sajnálom, Jane, de van egy tanunk." Mondta szkeptikusan.

"Hazudik." Mondtam határozottan. "Ava vette rá..."

"Kérlek add ide a nyakláncot." Mondta Ms. Hansen.

A nyakláncra kulcsoltam a kezem, szúrt a mellkasom. Ez nem csak én nyakláncom, Harryé. Harry a nagymamájától kapta, a halálos ágyán. Nem az Aváé, nem is enyém. Ez Harryé, és Ms. Hansennek adva ő  Avának fogja adni, elárulom Harryt, pedig bízott bennem.

Ava önelégülten nézett rám.

Hogy mondjam el Harrynek, hogy nincs meg a nyaklánc? Hogy Ava mit tett?