Tragikus igazság

51.

Theo Raeken szemszöge:

Amint ki mondtam a barátom nevét szinte hallottam ahogy legördül a szívéről egy szikla méretű kő, ahogy a mellkasában rekedt levegő utat kap és kiszabadul.
Muszály volt mégegyszer rákérdeznem úgy hogy biztos legyek benne, hogy ugyan arra gondoltunk-e.
-Te ényleg azt hitted, hogy meg csalnálak?
Nem válaszolt csak lehajtotta a fejét és a kezeivel babrált. Oda mentem elé, két ujjammal felemeltem kissé fejét, hogy lássam azokat a gyönyörű íriszeket. -Baby nem olyan rég beszéltünk erről. Meg egyébként is, adtam én okot arra, hogy ezt feltételezd rólam?
Válasz képp csak nemlegesen megrázta fejét majd szorosan átölelt. Felmentünk a vendég szobába ami most a mi szobánk gyorsan lezuhanyoztunk majd lefeküdtünk aludni.
Reggel tíz óra után pár percel már fent voltam és a nyuszkóm hajával babráltam. Nem nagyon óhajtott felkelni ezért lementem a konyhába s neki álltam a kávéfőzésnek.
-Jó reggelt! Hát az asszonyt hol hagytad?
-Neked is! Fent van, még alszik mivel éjfél után keveredtünk ide.
-Addig várost jártatok?
Nem válaszoltam, amivel remélem tudtára adtam hogy igaza van. -Kb. Mikor ébred fel, mert mindenképp látni szeretném?.
Rá pillantottam az órára s kb öt perce lehetek lent.
-Még tíz perc!
A kávéfőzőt se szó se beszéd ott hagytam s felmentem a szobánkba. Vissza bújtam mellé és elkezdtem játszani a hajával meg a hátan rajzolgattam apró köröket.
-Jó reggelt, hercegnő!
Imádom amikor reggel köszönök neki s ő ezt a morgásnak nem nevezhető hangot produkálja. Van miért fel kelnem minden reggel és van miért vagyis van kiért élnem minden egyes másodpercben.
-Nem akarok még felkelni!
-Akkor maradjunk!
-Te mióta vagy ébren?
-Olyan háromnegyed órája!
-S itt voltál végig?
-Nem! Lementem egy olyan öt percre tettem fel kávét meg beszélgettem kicsit Kenzo-val.
-Akkor menjünk le had ismerjem meg azt a híres barátodat.
Amint össze készülődött le sétáltunk a konyhába ahol ott ült.
-Áh szóval itt vagytok! Szia Én Kenzo Jeromè vagyok!
-Szia én meg ...
-Zamira McCall! Sokat hallottam már rólad!
Nem tetszik nekem ez a mondat azzal a vigyorral párosítva, meg az hogy nem nagyon engedi el a kezét sem. Zara pedig kissé elpirult a hosszú szemkontaktustól melyet a francia kezdeményezett és a barátnőm szakított meg.
-Na jó akkor üljünk le s egy kávé mellett meg ismerkedtek úgy nagyjából.
Zamira töltött mindkettőnknek kávét én meg figyeltem nehogy túl közel merészkedjen a srác az ÉN barátnőmhöz. Egymás mellett ülve iszogattuk a fekete koffein tartalmú italunk miközben kérdezgettek tőlünk.
-S mik a terveid?
-Hát az érettségi minden képp s valami egyetemet is kellene néznem, de egyenlőre még nem tudom.
Ez az amitől én rettegek. Mind ketten egyetemre vagy fősulira megyünk. Ezt még nem mondtam senkinek de a következő meccsünkre jön egy csomó befolyásos ember a sport bizottságtól amelynek iskolái a világ majdnem minden tályán meg találhatóak és egy sport ösztön dijjat kínálnak fel az öt legjobb játékosnak. S félek, hogy ez szét választ minket.
-Na és neked Theo, mik a terveid??
-Én már most fősulik és egyetemek után kutatok. Mivel utolsó éves vagyok!
Oldalról rá pillantottam a babámra és láttam, hogy mennyire elment a kedve az utóbbiak miatt.
-Bocsi srácok, de én fel megyek átöltözni.
Amint elment egy szúrós pillantást vetettem a másik félre.
-Ezt most miért kellett?
-Mikor akarod elmondani neki?
-Még nem most!
-Miért?
-Mert még semmi sem biztos!
Azzal fogtam magam s felmentem.
Mikor benyitottam már az ablak alatt lévő leülőn foglalt helyet. Mellé ültem majd a fejét felém fordítva láttam az érzelmeit a szemeiben. Félt!
-Baba! Ne félj, figyelj! Barhogy is van mi mindig eggyüt leszünk s tudom hogy ez az egy év soknak tűnik most így de még van addig időnk és ha már vége lesz annak az egy évnek azt fogod mondani, hogy milyen gyorsan eltelt. Addig is minden nap fel foglak hívni meg irogatunk sőt szünetekben, ünnepekkor és hétvégéken úgyis együtt leszünk. Most pedig készülj le megyünk a partra.
-Akkor átöltözök!
Mielött kimentem volna meg fordultam s ezeket mondtam:
-Nézz bele a lila kistáskába ami fekete bőröndöd elejében van.
Majd kislisszoltam az ajtón. Egyenesen a fürdőbe. Ha jól emlékszem voltak it ilyen hatalmas törölközők s amint meg is találtam őket kivettem egyet meg felfogtam a sajátom is.
-Theo! Sajnálom!
-Nincs harag csak nem akartam elrontani a kedvét. Hisz végül is kikapcsolódni hoztam el, mert annyi szarság történt vele, hogy kezdtem úgy érezni lassan elvesztem végleg.
-Na jó! Ma nem leszek itthon mert dolgom van.
Válaszra má nem méltattam csak bementem a szobánkba ahol a Nyuszkó egy szál bikiniben álldogállt az ágy mellett és a rá kiterített két ruhát nezegette. Oda settenkedtem mögé hátulról át öleltem derekát majd ezeket súgtam fülébe.
-Nem kellenek rád azok a göncök!
-Biztos? De hat akkor látni fo...
Mivel meg csókolni nem tudtam ezért a nyakát s a vállár kezdtem el puszilgatni.
-Akkor indulhatunk?
-I-igen!
Kezen fogtam majd levezettem a partra ahol kicsit sokan voltak ezért direkt magam elé engedtem kezem rákulcsolva övére mutatom hogy ő az enyém.
Vagy fél órája hülyéskedtünk a vízben amikor meg láttam pár eső felhőt. Kivonultunk a partra majd fel vettem a törölközőket.
-Most maradj picit nyugton!
-Miért mit szeretnél?
Nem válaszoltam csak meg fogtam a hatalmas törölközőt köré tekertem, majd gyorsan en is megtörölköztem.
-Theo, ez leér a térdemig!
-Tudom!
-De miért csomagoltál be?
-Mert senki sem láthat így téged rajtam kívűl!
-Nagyon aranyos vagy amikor bedurcizol!
Felkaptam menyasszony pózban és bevittem egészen a szobánkig.
-Tényleg úgy gondolod?
-Hát én...
Nem hagytam hogy befejezze csak a számat az övere nyomtam igy egy vad csók csatába hívtam. Egyik pillanatban az ajtó elött voltunk a másikban pedig már az ágy elött.
-Theo kérlek!
-Bocsi, ne haragudj sze...
Azt hiszem most jobban meglepődtem mivel most ő halgattatott el az én módszeremmel.
-Én is szeretlek és éppen ezért szeretném!
-Biztos?
-Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben!

Hát azt hiszem ezt a részt itt abba is hagyom, a többit pedig a fantáziátokra bízom!😏😉😘🐾😻

Tegnap elfelejtettem, bocsi!😘😻❤