Tragikus igazság

38.

Sziasztok!
Meg hoztam az új részt!
Remélem tetszik!
Tovabbi szép napot, s jó olvasást!😘🐾😻

Ahogy belépsz az ajtón egy hatalmas ablak tárul eléd, amelynek baloldalán gyönyörű zöld növenyek vannak. A mellette lévő falon van egy ajtó gondolom a fürdő meg a mosdó majd egy kissebb komód. Ezen az oldalon az ajtótól balra szintén egy komód szerűség a nyílaszáró jobb oldalán pedig néhány kórházi cuccos van mellette három ággyal s a legtávolabbin fekszik ő. Az ablak jobb oldalánál van egy fotel meg egy szék. Oda mentem hozzá s meg néztem magamnak közelebbről. Még mindig gyönyörű arca be van esve a szemei vörösek és karikásak, a bal csuklója meg az alkarja pedig be van kötve. Biztos rengeteget sírt, de remélem nem azt csinálta, amire gyanakszom. Elkezdtem simogatni az arcát majd egy apro csókot leheltem ajkaira.
-Miért csináltad, életem? Bárcsak itt lettem volna melletted, akkor még mindig az enyém lennél és tudnám, hogy mi van veled! De most konkrétan semmit sem tudok csak amit látok. Tudod mi a gomd? Nem látom a mosolyod, a szemed csillogását, nem hallom a hangod a nevetésed és hianyzik minden ami te vagy és ami hozzád tartozik. Hiányzik a makacsságod, a kedvességed, az hogy sokszor olyan ártatlanul tudsz nézni mint egy őzike csak kék szemekkel, a reggeli rekedtes hangod és igazából minden egyes tulajdonságod hiánnyzik sőt nem is, mert TE hiányzol!
Mondandómat egy kopogas szakította meg.
-Theo! Most én jövök, aztán Scott majd a többiek. Addig légyszíves távozz.
-Rendben!
Majd szerelmem fölé hajolva adtam egy csókot neki es elköszöntem tőle.
-Remélem eltűnsz az életéből minél hamarabb!
-Csak reménykedjen! Én szeretem a lányát és nem fogom elhagyni, csak azert mert egy bolond így rendelkezik róla!
-Az a bolond börtönbe juttathatna!
-Akkor tegye meg! Gyerünk!
Pár másodperc csönd lett köztünk majd magára hagytam a szerelmemmel az apját.
Azt sem tudom mit csinálhatnék estig. Addig oké, hogy lezuhanyzok pakolok össze pár ruhát a babámnak, de utánna mit csinálok?
Este leváltottam Stilest, aki nem volt nagyon boldog, hogy én maradok éjszakára.
Ugyanúgy  köszöntöttem mint ma reggel, azaz megsimogattam az arcát és adtam egy csókot puha ajkaira. Az éjszaka csendes volt csak pár nőver jarkálása az autok hangja, a babamra kötött gépek hangja és az ő szuszogasa miatt nem volt teljesen csend. Reggel nyolcórakor bejött az orvos és kerdezgetett az állapotáról elmondtam mindent, vagyis semmit es en is kerdezgettem a dokit.
-Hát a kisasszonynak nem szabad majd erőltetni a balkezét csak pár hónappal az után hogy kiengedtük. De utánna is lehetnek fájdalmai. Sajnos megint nem lehettem vele egésznap, de lehet nem is baj, mert már meg bolondultam volna azoktol az idegesítő mégis megnyugtató csipogástól.

A babamnál még mindig ugyan az a helyzet,vagyis semmi. Már hetek óta ez megy. Pont ma váltott le Scott. Én meg itthon sétálgatok mint a hülye gyerek és arra varok, hogy jellezen a telefonom miszerint felébredt.
Már este tízóra elmúlt de én úgy éreztem, hogy az körülbelül ezer év volt. Nem birtam tovább igy bepattantam a kocsimba és szabalyosan vezetve épségben oda értem a kórházhoz. Szerencsere be tudtam úgy surranni, hogy nem vettek észre, de amikor a kórterem ajtaja elé értem elgondolkoztam,hogy be menjek-e. Végül meg tettem. Sajnos meg nem ébredt fel a babám, de ennek örülök is, mert szeretném ha én lennék az első akit meg lát.
-Hát neked nem otthon kellene lenned?
-De! De nem tudok otthon ülni ölbetett kézzel és várni a csodát, hogy felébredjen. Itt akarok lenni vele, itt kell lennem, muszáj itt lennem mellette!
-Nem tudom mit művelt veled a húgom, de ez így jó!
-Nagyon fontos nekem, és tudom, hogy elbasztam mindent, de én csak biztonságban akartam tudni.
-Bármennyire is üldözött téged a természet feletti, Mia-t mindig kihagytad belőle volt, hogy nem is tudott róluk. És csak, hogy tudd szerintem is melletted van a legnagyobb biztonságban.
-Kösz! De szerintem meg pont, hogy nem.
-Ne mond ezt! Oda adnád az életedet a sátannak is csak, hogy Mia jól legyen.
-Na ez igaz! Csak, hogy én már a pokolra jutok így is úgy is.
-Akkor itt maradsz vele?
-Persze!
-Köszi! Én akkor megyek majd be vállalok egy másikat, már ha engeded.
Még mielött kilépett volna az ajtón utána szóltam.
-Scott! Köszönöm!
Ő viszont nem válaszolt csak bólintott egyet.
-Szerelmem, kelj fel kérlek! Gyere vissza hozzám! Rohadtul hiányzol már! Tudom,hogy én basztam el, de jóvá szeretném tenni, de nelküled nem fog menni! Szükségem van rád.
Lehet hogy nem túl férfias de néhány könnycsepp utattört magának, majd ráhullt a babám jobb kézfejére. Pont azt a kezét fogom amelyre ráhullott, tudom, hogy ennek semmi jelentőssége nincs, de nekem fontos hogy fogjam a kezét. Először a számhoz majd a homlokomhoz emeltem.
Egy darabig ott tartottam, de egy hang ezt meg zavarta.
-Theo... Theo te vagy az?
-Igen szerelmem én vagyok!
-Én sajnálom, nem ...
-Shhh! Nem szabad beszélned, meg amúgy is ez az én hibám. Mindjárt jövök keresek egy orvost.
-Kérlek maradj!
-Rendben szívem! Tudod mennyire hiányoztál szerelmem?
-Te is hiányoztál nekem! Kérlek többé ne menj el.
-Rendben! Itt maradok veled és soha nem hagylak el!
-Szeretlek Theo!
-Én is életem!
Majd egy csókot nyomtam ajkaira.