~Kim~
Andy mellkasa egyenletesen emelkedett a fejem alatt, miközben édes szuszogása töltötte be a szobát. Művészi arcán nyugalom tükröződött, hosszú, ében fekete szempillái árnyékot vetettek arcélére. Gyönyörű volt, akár egy bukott angyal...
-Mióta bámulsz Kimó?-nyöszörögte álmos hangon.
-Oh, csak egy ideje. Nem igazán tudtam aludni.-jöttem zavarba egyből és paprika piros fejem csupasz mellkasába temettem.
Előtörtek a tegnap éjszaka édes emlékei. Ahogy izzó szenvedéllyel csókolt, mint aki szét akar tépni és magába olvasztani minden egyes darabkámat. Ahogy olyan óvatosan érintett, mintha egy porcelán baba lennék. Mámorító volt, felemelő és addiktív. Andy lett az én drogom, amelytől újra kaptam levegőt, és újra önfeledten boldog tudtam lenni.
-Ez esetben, örülök hogy felkeltettél.-mosolygott fel rám csábosan, s az ajkaira húzott.-Még van egy óránk Tökmag. Mit szeretnél addig csinálni?
-Hát...-somolyogtam, majd adtam egy apró puszit a szája sarkába.-Inkább megmutatom.
Lágyan, kiélvezve minden pillanatát a csóknak, csókoltam, majd egyre szenvedélyesebben faltuk egymás ajkait. Édes nyelve bejutásért könyörgött, amit én meg is adtam neki. Andy belenyögött a csókunkba, melyet az én elégedett sóhajtásom kísért. Beletúrtam a puha, illatos tincseibe, így próbálva minél közelebb kerülni hozzá. A csípőmnél fogva magára rántott, majd hatalmas tenyerével bebarangolta a testem. Eleinte a derekamat markolta, majd lágy simítása forró perzselést hagyva kúszott fel a bőrömön, egészen a melleimig. Felült, lekapta rólam elnyűtt atlétám, majd ajkait a mellemre vezetve kenyeztetett. Hangos nyögésekkel díjaztam, valahányszor megszívta az érzékeny bőrt. Nem bírom tovább... Kezeim a hajába téptek, s ajkait újra heves csókcsatába hívtam. Csípőmmel ringatózva éreztem ahogy megkeményedik ott lent. Egy darabig játszadoztunk még egymással, ám rövidesen mindkettönk türelme elfogyott és lekerültek a minket kegyetlenül kínzó, megmaradt ruhadarabok.
Andy egy pillanatra mintha elbizonytalanodott volna, s égszínkék íriszeivel összekulcsolta a tekintetünk.
-Biztos vagy benne hogy szeretnéd? Mármint. A tegnapi. Szóval. Jó...volt?
Láttam rajta hogy nagyon zavarba jött, s ezúttal rajta volt a sor hogy fülig piruljon. Elnevettem magam esetlen arckifejezését látván, majd egymásnak támasztottam a homlokunkat.
-Nagyon jó volt. És akarom. Akarlak.-csókoltam meg újra és hogy minden kételyét elűzzem, a szájába nyögtem "kívánlak".
Több se kellett Andynek, azonnal magára vont és hagytuk, hogy mindkettőnket vezessen a vágy.
Kifulladva pihegtünk egymás mellett, amikor nehány határozott, erős koppogás hallatszott az ajtón.
-Andy, tíz perc múlva legyetek lent a hallban mindannyian, ideje előkészülni a koncertre!-morogta ellentmodást nem tűrő hangon Samuel, s valószínű tovább is állt.
-Azt hiszem fel kéne öltöznünk.-sandított rám vívódva.-Akármennyire is tetszik a látvány.
Nevetve csókoltam meg utoljára, aztán a fürdőbe siettem.
Magamra kaptam a már előre kikeszített ruhám, átszántottam barna fürtjeimet a hajkefémmel, aztán arcot és fogat mostam. A sminkkel nem bíbelődtem, hisz tudtam a koncert előtt Eva majd alkot valamit.
Tíz perc múlva rövidesen mindannyian a díszes előtérben várakoztunk a managerre. Bár ez előtt is lett volna időm megcsodálni a hotelt, de valahogy csak most jutottam el odáig hogy szájtátva bámészkodjak a luxus berendezéseken. Selymes, krémszínű kárpitos kanapék voltak a szoba közepére helyezve, a falon hatalmas kijelzőjű LCD TV csillogott. A csillár gyönyörű, rusztikus stílussal csüngött alá, mondanom sem kell, hatalmas volt és fényűző. A bútorok és a recepciós pult valószínű mahagóni fából volt faragva, a padlón vöröses kárpit terült el lábaink alatt.
Elképesztő volt.
