~Kim~
Sosem gondoltam volna,hogy megélem ezt,de Andrew Biersack oldalán ébredtem,aki szorosan a karjaiba zárt,mintha sose akarna elengedni. Éreztem minden lélegzetvételét,ahogy emelkedik és süllyed mellkasa,hallottam minden szívdobbanását. Az orrából kiáramló levegő csikizte az arcom,művészien "nyitva felejtett" ajkai pár centire voltak tőlem. Elképesztő. Nem tudom mióta fürkésztem tökéletes vonásait,de morgása félbeszakított.
-Kimó. Ne bámulj már! Megijesztesz.
-Tényleg?-néztem tovább a csukott szemű,picit nyűgös Andy-t.
-Nem,kifejezetten élvezem,ha kilesik a vesém alvás közben.-húzódott halvány mosolyra a szája.
-Tudtam én.-röhögtem diadalmasan.-Amúgy hány óra?
-Nem mindegy az? Szombat van Asszony.-motyogta.
Szívmelengető volt nézni békés arcát...várjunk csak.
-Álljon meg az a fáklyásmenet! Ne hívj Asszony-nak!-háborodtam fel.-Degradáló.
Gondterhelten sóhajtott.
-Rendben. Fáradt vagyok én még ehhez...
-Na,jó hozzáállás.-mondtam elégedetten.-Akkor fel is kelhetnénk.-javasoltam,majd kísérletet tettem az ölelő karjaiból való szabadulásra. Akárhányszor lelöktem magamról a kezét,visszarakta,azt,még szorosabban magához húzva engem.
-Andy! Engedj már el!-nyavalyogtam.
-Nem.
-Kérlek!
-Nem.-felelte makacsul,majd a fejét a nyakhajlatomba fúrta.-Nekem jó itt.
-Ne csináld már! Fel kell kelnünk.-kötöttem az ebet a karóhoz. Nem tudtam volna már úgysem visszaaludni,és amúgy is. Égetnem kell...
-De én nem akarok!
-Én meg igen.
-Úgysem szabadulsz ki innen.-dörmögte.
-Dehogyisnem!-kezdtem el ficánkolni,aminek különösebb értelme nem volt,csak felidegesítettem vele.
-Hagyd abba! Nem szólok még egyszer.-hangja érzelemmentes volt.
-Különben?-hergeltem. Nehogy már egész délelőtt itt fetrengjek,csak mert őfensége lusta felkelni!
-Különben nem állok jót magamért.-mondta vészjóslóan.
Végig gondoltam a helyzetet,mérlegeltem,majd miután arra jutottam,Andy úgysem lenne képes bántani,úgyhogy nincs sok veszteni valóm. Újból izegni-mozogni kezdtem.
Szemei kipattantak,és pillanatok alatt felettem termett. Kezeivel a fejem két oldalánál megtámaszkodott,majd kék íriszeivel dühösen meredt rám.
-Szóltam.-hajolt egyre közelebb és közelebb. Egy pár sötét tincse rakoncátlanul az arcába hullott,különös árnyékokat vetve arra.-Nem szép dolog felkelteni azt aki még aludni szeretne.-korholt és tovább csökkentette köztünk a távolságot.
Szívem a torkomban dobogott,arcom valószínűleg a vörös összes létező árnyalataiban pompázott,pupillám kitágult.
-Sa-sajnálom.-nyekeregtem,miközben a fejemben lakozó kicsi Kim minimum háromszor felpofozott,mondván"Remek vagy,most már rohadtul átlát rajtad!".
Belenéztem gyönyörű szemeibe,aztán lecsuktam sajátjaim. Hirtelen az előbbi mámoros érzés helyét rövidesen átvette valami fojtogató és kínzó fájdalom. Emlékképek villantak be életem legszörnyűbb éjszakájáról. Ben lenéz rám,s felettem tartva testét magáévá tesz. Ellenkeznék,sikítanék,de nem tudok. Csak behunyom szemeim,remélve hogy véget ér és egyszer minden jobb lesz. De érzem,hogy bennem van,és nem tehetek ellene semmit. Gyenge vagyok. Legördült egy könnycsepp az arcomon,amit még jó pár másik követett. Egész testemben elfogott a remegés,szemhéjaim még jobban összeszorítottam. Egy roncs vagyok.
-Hé,Kim.-pattant le rólam Andy,és felültetett.-Ne sírj kérlek! Nem akartalak megrémíteni. Annyira sajnálom.
Arcán őszinte aggodalom tükröződött,amivel máris lelkiismeret furdalást ébresztett bennem.
-Nem a te hibád.-szipogtam.-Te nem tehetsz semmiről.
Megkönnyebbülten kifújta a benntartott levegőjét.
-Akkor mégis mi történt?
-Csak egy rossz emlék. Semmi több.
-Szeretnél beszélni róla?
-Nem. Soha.-szuggeráltam a padlót.-El akarom felejteni.-mélyen a szemébe néztem fátyolos tekintettel.-Örökre.
-Ha valamiben esetleg segítség kéne,rám számíthatsz.-mosolygott biztatóan,végig simítva csupasz alkaromon.
Azok az ajkak...Össze kell szednem magam. Nem omolhatok a lábai elé...de miért is,ha egyszer rá van szükségem? Ő az egyetlen,aki elfeledtetheti velem a múltat. Ő,aki itt van tőlem egy karnyújtásnyira. Bizonyára észrevette,hogy a száján bambulok,mert mikor felnéztem,tekintetem összekapcsolódott az övével. Ő is akarja. Közelebb araszoltam,és...
-Jó reggelt Szarcsimbókok!-tépte fel az ajtót CC egy megafonnal(?) a kezében. Azonnal szétrebbentünk és hibernált fejjel végigmértük.-Oh. Úgy jobb muri lett volna,ha még alszotok. Na,de mindegy is. KELJETEK FEEEEL!-ordított bele.
Andy bosszúsan,egyik kezét fájó bal fülére tapasztva megindult a távozó dobos után.
-Baszd meg CC!-visszhangzott mély hangja a lakásban.
Na igen..baszd meg. Morcosan átbattyogtam a szobámba,ahol hál' istennek már nem találtam meg a két szentségtörőt. Indulatosan ágyneműhuzatot cseréltem,majd kitrappoltam a nappaliba és hozzávágtam Ash-hez a régi huzatot.
-Addig a szemem elé ne kerülj,amíg ki nem mosod,és hipózod.
-De miért?-tette az értetlent,de a mellette kuporgó Eva leleplezte azzal,hogy idegesen a szájába harapott.
-Mert nem az én ágyamban kell kicsi Asht gyártani.-vettem elő a legkegyetlenebb pillantásom,mire a többiek vad "húúú"-zásba kezdtek.
Zavartan vakarta meg a tarkóját,majd kínosan felnevetett.
-Lebuktunk.-kacsintott a fülig pirult lányra.
-Le.-motyogta maga elé.
-Reggeli!-üvöltött Jinxx a konyhából,mire mint egy csorda,mind megindultunk a hang irányába. Az asztalon frissen sült palacsinta,tea és egy-egy szem aszpirin várt mindenkit.
-Egy angyal vagy.-öleltem meg a srácot,példámat Eva is követte.
-Tudom.-vigyorgott.
-Haver,-lépett hozzá CC.-én nem érzelmeskedek,de hálám örökké üldözni fog.
-Áldjon meg az ég,Jeremy fiam!-csámcsogott Ash az asztal végéből.
-Ámen!-intett Andy is,a palacsintának ugorva.
-Keblemre!-ölelte meg Jake a döbbent gitárost.
-Skacok igazán nincs mit,jó étvágyat,meg minden,de Jake-nek sürgősen keresnünk kell egy nőt.-lökte le magáról.
-Én csak azt akarom hogy szeressenek!-mondta drámaian szenvedve.
Felálltam és szem forgatva megöleltem őt is.
-Na,szeretve vagy,most tedd le a seggecskéd és tömd a fejed!
-Kösz.-nevetett fel.-Amúgy tényleg kéne egy csaj.-húzta a száját.
-Ötlet.-tette fel a kezét CC az ő megszokott halálos nyugodtságával rágás közben.-Vasárnap úgyis mindenki csak döglődne,menjünk le a partra. Jó lenne fürödni,meg végre kimozdulni egy kicsit. Talán még Jake is talál valakit magának...
-Nem is rossz. Én benne vagyok.-szólt Ash.
-Tetszik.-bólogatott Jake,de szerintem már gondolatban a szerencsés hölgyet vetkőztette.
-Támogatom.-dőlt lazán a konyhapultnak Jinxx.
-Én is.-csatlakozott Andy,majd válaszra várva rám nézett.
-Nekem is oké. Eva,te jössz?
Láttam,még mindig zavarban van a reggeli eset után,szégyenlősen vörös lobonca mögé bújt.
-Nem akarok alkalmatlankodni,úgyis a nővérem aznap utazik le hozzám. Bunkóság lenne lerázni...
-Hozhatod őt is Pöttöm.-mosolygott kevesen Ash. Szemei furcsán csillogtak ahogy az arcát pásztázta.
-Biztos?-játszadozott a hajával.
-Tuti.-vágták rá egyszerre hárman.
-Rendben.-ívelt felfelé a szája.
Miután megvitattuk a kirándulásunk részleteit és befejeztük a reggelit(ami már inkább ebédnek számított) Evával észrevétlenül elvonultunk a szobámba.
-Mi volt ez az egész Ashley-vel?-támadtam le.
-Csak kieresztettük a fáradt gőzt.
-Bővebben?
-Nincs bővebb verzió. Alig rémlik valami tegnapról.
-Ilyen könnyen nem rázol le! Tetszik neked legalább,vagy csak a pia miatt történt ami történt?-faggattam.
-Az lényegtelen.-gyűrögette a pulcsija ujját. -Ő úgysem néz rám úgy. És én sem rá. Már az elején tisztáztuk,hogy ez csak alkalmi,kötöttségek nélküli szex. Kellenek a fasznak az érzések! Halál rájuk!-magyarázott indulatosan kezével hadonászva.
-Rendben,oké,értem én.-visszakoztam. Jobb nem felhúzni...-Inkább evezzünk nyugodtabb vizekre. Mi a terv mára?-nyúltam el az ágyamon.
-Igazából. Nos. Nem maradhatok örökké a nyakatokon,bármilyen aranyosan is marasztalnátok Andyvel. Szóval nem tudom. Haza kellene mennem.
-És mi lesz a továbbiakban? Mármint melyikőtök lakásán éltek?-puhatolóztam.
-Az enyémen. Lassan másfél éve bérlem.
-Szuper.-csaptam össze a tenyerem.-Akkor csak pozitívan! Kibaszhatod,mint macskát szarni azt a kis pudvát!
Tudom,tudom. "Nem áll jól egy nőnek a csúnya beszéd..." Viszont ha a barátnőmnek kell a védelmére szállni akár szájkaratéban,akár máshogy,én ott leszek. Azért mert tudom milyen az,amikor nem számíthatsz senkire. Kellin előtt már megtapasztaltam.
-De. Én. Ahj.-nyögött fel kínjában.-Nem lennék rá képes.
Annak ellenére mekkora szemét volt Josh,Eva még mindig szereti. Piszok egy dolog ez a szerelem...
-Szükséged van esetleg támaszra?
-Megtennéd?-meredt rám kék szemeivel döbbenten.
-Persze. Örömmel.-vigyorogtam. Értek ahhoz hogy kell kiosztani másokat. Talán túl jól is...
-Esküszöm nem tudom hogy érdemeltelek ki,de soha nem akarlak elveszíteni.-feküdt mellém és vörös tincsei szétterülve keveredtek az én barnáimmal.
-Ha rajtam múlik,nem fogsz.
-Köszönöm.-suttogta.
-Nincs mit.-feleltem.
