~Andy~
Másnap reggel a felkelő nap halvány sugarai ébresztettek,miközben még ők is lustán szűrődtek be a reluxa rései között. Komótosan tápászkodtam fel,az ablak felé lépdelve nyújtózkodtam. Egy újabb reggel Los Angelesben...az angyalok városában. Végig néztem a már zsúfolt utcákon,a színesedő falevelekbe öltöztetett fákon,az alig világos égen,s a kocsisoron,ami a távolban kígyózott. Az erkélyajtót kinyitva meglepően friss levegő borzolta fel az amúgy is kócos hajamat. Hideg volt,pláne egy szál boxreben,ami nekem pizsama gyanánt szolgált,de nem igazán zavart. Kezembe vettem egy szál cigit,s rágyújtottam. Az erkélyemre kilépve,a korláton félig kihajolva fújtam messze a füstöt,csendben bámulva a rohanó várost. Még alig van 8 óra,már a lakosok nagy része ébren van,s teszi amit tennie kell. Mondjuk az már más kérdés,ki leli benne örömét. Elmélkedésem közepette lassan tövig égett a cigim,így kénytelen voltam elnyomni majd elkezdeni készülődni. Húsz perc múlva már teljesen felöltözve,belőtt hajjal ügyködtem a konyhában,mondván,éhen halni nem kéne. Éppen vártam hogy elkészüljön a pirítósom,amikor Kim lépett álmos fejjel a konyhába.
-Szerintem odaégett.-szimatolt.
-Bassza meg!-ugrottam a félresikerült reggelim mellé,hátha menthető még.
-Hagyd!-tolt odébb vállával,s pár gombnyomás és csavarás után előugrott a megfeketedett kenyérszelet.-Nyiss ablakot,kérlek! Meg lehet fulladni.
Bólintottam. Igaza volt,gyilkos szag keringett a "mennyei mannám" körül.
-Hogy lehetek ilyen béna?-morogtam az ablak mellett.-Egy pirítóst sem tudok megcsinálni.
-Egyszer majd csak összejön.-vigyorgott rajtam.
-Jó füled van.
-Áldás és egyben átok is,hidd el.-rázkódott össze valószínűleg egy régi emléke hatására. Tetőtől talpig végigmértem,s rádöbbentem,hogy az alvós ruhájában is nagyon csinos...karcsú derekát elrejtette egy hatalmas fekete egyszarvús póló,amire gigászi,fehér betűkkel "unicorn porn" volt nyomtatva egy béna kis figurával. Formás,rövidke lábaira pedig szürke testnadrág passzolt.-Na,akkor maradjunk a pirítós vonalon,vagy hanyagoljuk?-kérdezte.
-Inkább hanyagoljuk.-feleltem fancsali képpel.
-Melegszendvics?
-Jöhet.-mosolyodtam el.-Hogyhogy ébren vagy? Tegnap nem azt mondtad,hogy ma nem melózol?
-De,csak nem volt jó éjszakám. Te hová készülsz?-utalt a gondosan megválogatott szerelésemre.
-Fél tízre kell átmennem Jinxx és CC lakására,ott gyülekezik a banda,aztán együtt indulunk L.A. déli végébe,ahol egy reggeli műsorban fogunk szerepelni,körülbelül 11-kor.
-Melyik csatornán?
-Csak nem megnéznéd?-villantottam egy győztes vigyort. Mindenáron azon voltam,hogy valami jelet csikarjak ki belőle,amiből kiderülhet,hogy érdemes küzdenem érte...
-Talán.-vont vállat és tovább ügyködött.
-A kilencesen.
-Énekelni is fogsz?
-Nem. Ez most csak egy talk show lesz.
-És most van kedved énekelni?-nézett rám reménykedve.
-Legyen?-mosolyogtam.
-Legyen.
Míg ő a reggelimmel babrált,addig én a szórakoztatására,meg egy kicsit hála képpen,belekezdtem az egyik legújabb,még mások által sosem hallott számunkba. Mire a Heart of fire végére értem ő is elkészült.
-Szóval ilyen lesz a Black Veil Brides ötödik albuma...-állapította meg,s letette elém a tányért.
-Igen,bár még egy fél évet minimum várni kell vele,mire elkészül. Eddig csak ezt az egyet írtam,ezen dolgozunk a stúdióban a srácokkal. Tetszett?
-Imádtam. Mellesleg,gyönyörű hangod van.
-Köszönöm.-mondtam lazán,bár belül melegség járta át a mellkasomat. Sokan mondták már,de tőle hallani más volt. Jobban esett.
Megettem a szendvicset,majd már csak megszokásból,neki álltam elmosogatni. Berögződött,mivel eddig egyedül voltam,és értelemszerűen egyedül kellett rendet tartanom magam körül. Hirtelen arra eszméltem,hogy csend van. Túl nagy csend. Elment volna? Megfordultam,hogy megnézzem itt van-e még,s kellemes csalódásban volt részem. Az asztalon ült,és vigyorogva engem bámult.
-Ilyen szép lennék?-incselkedtem.
-Szépségeddel csak a szerénységed vetekszik...-szájalt vissza. Azért őt sem kell félteni.-Jó nézni ahogy szorgoskodsz. Egy férfi,aki elmosogat,szépen,igényesen. Bocsi,hogy úgy nézek rád,mint egy kihaló faj utolsó példányára,de azelőtt nem volt ilyenben részem.
-Semmi baj. Ilyen az,ha sokáig magára van utalva az ember.-fordultam vissza és tovább öblögettem a tányérokat. Mind ketten megnémultunk,váratlanul,szinte gombnyomásra. A beállt csendet csak a zubogó víz és Kim sarkának és az asztalnak néhai ütközése törte meg koppanó hangot hallgatva. Nem volt kínos,inkább kellemes és megnyugtató.
-Andy...-kezdte bátortalan hangon.
-Igen?
-Kérhetek egy hatalmas szívességet?
Összeráncolt szemöldökkel zártam el a csapot,és minden figyelmem neki szenteltem.
-Mi lenne az?
-A szüleimről van szó. Mint tudod,nem végződött túl jól a legutóbbi beszélgetésünk. Sőt mi több,nem túlzok,ha azt mondom,pocsék volt...Szóval,ma rendbe szeretném hozni a dolgokat.-szólt határozottan,majd bizonytalanul hozzá tette:-Veled.
-Hogy jövök én a képbe?-hökkentem meg.
-Segíts kérlek! Együtt könnyebb lenne. Elmagyaráznánk nekik,hogy te csak a lakótársam vagy aki nem akar velem szexuális kapcsolatot létesíteni,-Dehogynem...tette hozzá a fejemben suttogó ördögi hang,ami másra sem vágyott,mint hogy szorosan Kim ajkára tapadhasson.-ettől megnyugodna apám. Aztán bemutatkozhatnál,elővehetnéd a lehengerlő mosolyodat és biztosíthatnád anyámat arról,hogy nincs priuszod, és megbízható,tiszteletteljes és felelősség tudatos állampolgár vagy.
Hunyorogva várta az elutasítást,pedig nem nagy kérés volt,amit szeretett volna.
-Tegyük fel,megteszem. Itt merül fel a kérdés: Nekem ebből mi hasznom?-kérdeztem megenyhülve.
-Jövök neked eggyel. Behajthatod.-mosolygott a győztesek fogsor villantásával.
-Rendben.-egyeztem bele.
-Szuper vagy!-pattant le az asztalról és beviharzott a szobájába.
-Az vagyok...-motyogtam magam elé.
