Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 26 ~

Leültem és farkasszemet néztem a csodálkozó kertitörpével.

- Ha harc, hát legyen harc -bólintottam.

Van amikor csupán meredsz magad elé, úgy, hogy észre sem veszed tetteidet. Amikor mindenen egyszerre gondolkozol és a külvilág már nem is létezik számodra, csak Alec Benjamin szól a fülesedből maximális hangerővel és a szövegen gondolkozol, hogy ez a srác tudott valamit, amit mások nem. Ami a legviccesebb az egészben, hogy észre sem veszed, amikor már dúdolod a dallamot és suttogod Alec hangjára a szöveget. Felemelő érzés , beleveszni egy számba, ami mond is valamit számodra. Csak nem éppen most, ebben a helyzetben, a világ legidegesítőbb személlyel a bal oldaladon a legjobb döntés.

- Fejezd már be - meredt rám Jean.

- Mi? - húztam ki a fülhallgatóm a fülemből.

- Dugulj el, nem hallom a saját gondolataimat sem.

- Ahha...Neked van olyanod? Ezzel most megleptél - nevettem fel.

- Valaki nagyon jó hangulatban van - dünnyögött - Csak kérlek maradj csöndben.

Ez volt az a pont, amikor nagyot pislogtam. Ezzel a patás állattal, valami nem stimmel. Sose kedves(már ha ez kedvességnek számított) sőt, sose mondja azt, hogy 'kérlek'. Valami egész biztosan történt vele. És ekkor ötlött a fejembe valami.

- Hívjam vissza Marco-t? Látom, magányosan érzed magad nélküle...

- NE -vágott közbe - Mármint nem lényeg. Most jó ez így.

Akartam még erről kérdezni, de jobbnak láttam, a jelenlegi helyzetben, most még nem firtatom.

- Kell? -nyújtottam felé a kis műanyagdarabot, az If We Have Each Other következett a lejátszási listán.

Bólintott, majd óvatosan elvette, amit felé tartottam, majd belehelyezte a fülébe.

Csöndben hallgattuk Alec hangját, de Istenemre esküszöm ezeket a számokat képtelenség nem énekelni, én is a második refrénig bírtam visszatartani, mit eddig kikívánkozott.

- The world's not perfect, but it's not that bad If we got each other, and that's all we have - énekeltem halkan.

- I will be your lover, and I'll hold your hand You should know I'll be there for you - folytatta a mellettem ülő.

Erre a cselekedetére nagyot néztem, nem hittem volna, hogy a zenei ízlésünk bármennyire is hasonlítana. Persze ez nem volt rossz, sőt...Még örültem is neki.

A szám további sorait együtt énekeltük, egyre bátrabban és hangosabban. Később vettük észre csak - legalábbis én biztosan - , hogy a legtöbb ember hátra fordult felénk és érdeklődve figyelték 'előadásunkat'. Volt aki csak csillogó szemekkel nézett, volt, aki beszállt a karaoke-ba. Egyszóval, jól éreztük magunkat az egész buszút alatt, kialakítottunk egy éneklős brigádot.

Mikor már kezdett álmosodni a hangulat(amit meg is értek, mivel már három és fél órája úton voltunk) úgy döntöttem alszok én is, követve a többiek példáját.

- Nem is énekelsz olyan szarul - 'dicsért' meg Jean.

- Mit mondtál? Csak nem képzelődőm? A Kapafogú Zabfaló Jean most megdicsért volna? - tettettem enyhe megilletődöttséget.

- Hogy mondtad? Minek neveztél, te kis buzi?

-Hát végülis...Egyikőnk sem tévedett nagyot...

Ennyi kellett, kitört belőlünk egy jóleső nevetés.

-NE NYÚLJ HOZZÁM TE SZEPLŐSKÉPŰ - ordítottak valamivel előrébb.

Nem kellett tudnom, szinte azonnal felismertem, kitől származhat e jóleső mondat.

- Ez ki volt? - ráncolta a szemöldökét.

- A pasim - fogtam a fejem nevetne.

- Eren, meg akar ütni Levi - jött oda hozzánk Marco, szinte már sírógörccsel.

- Biztos volt valami, ami miatt ezt váltottad ki.

-Csak...csak meg akartam fogni a haját, olyan selymesnek tűnt...

- Ezt nem mondod komolyan - tört ki belőlem a röhögés -Gyere, megmentelek.

Felálltam, de pont akkor fordult a busz, és ennek köszönhetően telibe ráestem Jeanra, aki nem díjazta ezt a véletlent. Gyorsan fogtam magam és visszaköltöztem az eredeti helyemre, otthagyva a két srácot.

- Hey - dobtam le magam mellé.

- Csak nem befejezted a flörtölést? - nézett ki az ablakon.

- Ugyan, Jean-nal? Ezt te se mondod komolyan.

Erre csak egyet hümmögött, tudtomra adva azt, hogy igenis rosszul érzi magát.

Felé nyújtottam a kezemet és beletúrtam óvatosan a hajába, mit ő azzal fogadott, hogy lassan felém fordította a fejét. Acélszürke szemei az enyémeimet pásztázta és ajka kisebb mosolyra húzódott, amit csak egy bizonyos távolságból lehetett látni csak. Nekem szólt ez a kisebb gesztus, de nem is bántam, hogy másnak ez nem adatott meg. 

- Ha arra készülsz, hogy abbahagyod, megütlek - motyogta, mikor megérezte, hogy venném el a kezem.

- Tényleg nagyon selymes a hajad - hajoltam rá, hogy elérjem a fülét.

- Ennyit a versenyünkről - orra súrolta az enyémet.

- Nem mintha bánnám - vontam meg enyhén a vállamat - Gondoskodom, hogy egy szobában helyezzenek el minket.

- Awwwwww, de cuki!

- Szia Hanji - egyenesedtem ki.

- Szólt Szemöldök, hogy készüljünk mert tíz perc múlva leszállunk. Ugye nem zavartam meg semmit?

- Oh, ugyan semmit - mosolygott Levi - Pápaszemes, amint leszálltunk megkeresel és elbeszélgetünk.

-De...

- Ha véletlenül ez nem történne meg, én kereslek meg - mosolygott tovább.

Hát...Nem szeretnék egy ilyen helyzetbe kerülni az biztos...

- Mit szólnál ahhoz, hogyha összecsomagolnánk a leszálláshoz - néztem a törpére - Szia Han, majd lent találkozunk.

Egy hálás biccentést kaptam a lánytól, aki elég hamar kapcsolt és elhúzta a csíkot.

- Imádnivalóan tudsz másokat halálra ijeszteni - ráztam a fejem.

- Ugyan, neked is tetszett, látom ám a szád szélén a mosolyráncokat.

- Most azt mondtad, hogy öreg vagyok?

-Igen, hogyne, és az öregedés alatt még az agyad is összemehetett - nevetett.

- Nem vagy vicces - tettem karba a kezem.

-Nem? - vonta fel egyik szemöldökét, miközben egész testével az ölembe ült.

- Kicsit sem - ráztam meg a fejem.

- Hogyne - adott egy gyors csókot a szám szélére.

- Többet kéne megsértődnöm... -gondolkodtam el.

~Sziasztok, bocsánat,hogy ennyit késtem, csak lekötött a tanulás, de igyekszem visszatérni :D

Idebiggyesztem a számot :3 ~