Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 11 ~

- Jó lenne, ha nem az órámon flörtölnétek - fejezte be a mondatát Erwin, átlátva a kerti törpén.

Az óra érdekesen telt és nem csak azért mert Levi mellett ültem, hanem azért is, mert Erwin fantasztikus tanár.
Mikor kicsengettek mentünk volna ki a teremből, de Mikasa visszahúzott.
- Eren beszélnünk kell - nézett rám.
- Nyugodtan menj előre, majd utánad megyek - szóltam oda Levinek.
- Tsh, azt csinálsz, amit akarsz - forgatta meg a szemeit.
- Ehhh, tényleg? - vigyorogtam.
- Jobban szeretnéd ha pórázon tartanálak? - vonta fel a szemöldökét, miközben eresztett egy mosolyt felém.
- Ez elég érdekes lenne a magasságunkkal törpe, de alávetném magam - kuncogtam.
- Ha nem akarjátok, hogy elhánnyam magam, befejezitek - vágott a beszélgetésünkbe Mika.
Levi unott képpel megfordult és kilépett az ajtón.
- Kék póráz megfelelne, gazdám - kiálltottam utána, mire megfordult és elvigyorodott.
Az összes ember vagy összesúgott, vagy lesokkolt. Félreértés ne essék. Nem azért a kijelentésért történt, amit az előbb kiordítottam, hanem azért, mert Levi Ackerman, a DÖK elnök, a ridegség hercege mosolygott.
- Levi-senpaiiii - ugrott a karjába Petra.
- Hé, engedj el - morgott a törpe.
- De senpai, igaz, hogy összejöttél valakivel? Senpai, én sokkal jobb választás lennék. Nem próbálod ki inkább velem? - hajolt közel Levihez.
A lábaim maguktól mozogtak. Egyre gyorsabban minden lépés után. Még mielőtt olyasmit tett volna a lány, amiért simán lefejelhetném, elrántottam onnan Levit.
Mikor felfogtam, hogy mekkora jelenetet csináltam, próbáltam menteni a menthetőt.
- Öhm...bocs - engedtem el azonnal el a törpét.
Ő elmosolyodott, megfogta az ingem gallérját és lehúzott. A nyelve dúrván, mégis szenvedélyesen fedezte fel a számat. Azonnal visszacsókoltam és jobb kezemmel beletúrtam a hátul felnyírt hajába, amit annyira szeretek.
Ő elengedte az ingemet és eltávolodott. Ó, bárcsak ne tette volna...
- Ez a helyzet. Ne gyere a közelembe, te...Hogy is hívnak? - morgott.
A lány sokkolva állt ott, még pislogni sem pislogott. Majd pár másodperc múlva rám emelte dühtől szikrázó szemeit.
- Ne hidd, hogy ezzel végeztünk Eren Yeager! - majd elviharzott.
- Hah, egy újabb rivális - dünnyögtem.
- Nekem sem könnyű, szépszemű - utalt a mosdóban történtekre.
- Ugyan - legyintettem - Te vagy a suli mogorva hercege. Mindenki oda van érted.
- Köszönöm - kuncogott - Vége a műsornak, húzzátok a beleteket be az órátokra.
Intézte a szavait azoknak, akik a kis jelenetünket végig nézték. A diákok  azonnal engedelmeskedtek a parancsnak.
- Mi van kölyök? - nézett rám - Ez rád is vonatkozik.
- Igenis, Heichou! - szalutáltam.
Látszólag tetszett neki, mivel egy kisebb mosollyal díjazta a tettemet.
Mikasa odajött hozzám és karon ragadva elindultunk biológia órára.
Nem szólt semmit, de jobb is volt így.
Elkezdődött az óra és Mikasa mellém ült.
- Nem hiszem el, hogy pont azzal a törpével jöttél össze! - motyogott bosszúsan.
Döbbenten emeltem rá a tekintetem.
- Ezt most fejtsd ki rendesen, drága Mikasa - suttogtam erőteljesen.