Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 23 ~

+16-ra sikeredett ez a rész, aki még nem múlt el, annak nem ajánlom, nem akarom megrontani kicsiny gyermeteg lelkét, de tudom hogy mindenki le fogja szarni, szóval jó olvasást😂😏😍❤️
〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️〰️

- Múltkor eljátszottam a gondolattal... - kezdte.
- Mivel? - döntöttem enyhén oldalra a fejem.
- Srácok, ti már lefeküdtetek egymással?

- Han - vörösödtem el egy szempillantás alatt, közben a tekintetem levezettem a mellettem álló törpére, aki enyhén meglepődött a kérdéstől, ám állta a sarat.
- Pápaszemes - morgott, de még mielőtt szétverte volna, átvettem a szót.
- Han - fogtam meg két kezemmel az előttem álló szeppent arcú lányt - Tudod, hogy szeretlek, de az e-fajta kérdéseket hanyagold...
- Jaj, valaki elvörösödött - kuncogott - Annyira aranyos.
- Han, mint mondtam imádlak, de ha nem hagyod ezt abba, ki foglak nyírni - néztem rá fenyegető pillantással, de mintha semmit se értem volna el, ő a száját még szélesebbre húzta.
- Értem én,értem én... - kacsintott, majd fogta magát és elviharzott.
Komolyan néha tényleg nem értem ezt a csajt.
- Ezt meg mi lelte? - néztem a lány távolodó alakját, Levinek célozva a kérdést.
- Hagyd, nála ez a normális - sóhajtott miközben durván megmaszírozta az orrnyergét - Kölyök?
- Igen? - fordultam felé, bár arra amit kaptam, nem számítottam.
- Ezt miért kaptam? - simítottam végig az arcomon, ahová kaptam egy kisebb puszit.
- Nem tök mindegy? - lépett el mellőlem, de én ráfogtam az alkarjára és visszahúztam.
- Na nocsak, a fagyos herceg, még sem annyira fagyos - kuncogtam, mivel fel mertem fedezni egy enyhe pírt arcán.
- Fogd be - sziszegte.
- A magánjellegű beszélgetészeket iszkolán kívül tartózkodjanak megbeszélni. Ez egy iszkola és nem egy host club. Valamint becsöngettek a tanórára. Volnátok kedveszek és leülnétek a szeggetekre? - jött be a tanár az ajtón.
- A Tanár úrnak elég nehéz napja van, igaz? - vigyorogtam.
- Igen Jeager, szóval jobban jársz, ha ma kivételeszen normáliszan viszelkedsz - morgott rám, azzal a pösze szájával.
Mindenki elfoglalta a helyét és elkezdődött az óra. Esküszöm, hogy próbáltam normálisan viselkedni, de ennél a tanárnál lehetetlen. Nem tudok nem nevetni azon, ahogy próbálja az embereket bevonni a japán nyelv rejtelmeibe.
- Nyughass Szaros - bök meg oldalról Levi - Megint kicsapnak az óráról.
- Sajnálom - tartottam vissza a vigyoromat - Én tényleg próbálom...
A vigyorom hamar leolvad az arcomról, helyette kikerekednek a szemeim és egy enyhe pír ül ki arcomra.
- Mit művelsz? - súgom oda - Észre fogják venni.
- Hmm... mit is? - vigyorgott, miközben a combom belső részét kezdte el kényeztetni.
- Hagyd abba - nyögöm oda neki, mert kezdtem egyre jobban érezni magam az érintésétől.
- Shh - keze áttért egy érzékenyebb testrészemhez, mire egy kisebb sóhaj szökött ki a számon.
- Levi... - fordultam felé, miközben lefogtam a kezét - Ne.
- Nem látja senki, nyugodj le - folytatta tevékenységét.
Leborultam a padra és le sem tudom tagadni, hogy baromira élveztem a helyzetet. Minden egyes érintése lázba hozott és vágytam rá. Ahogy a keze végigszántotta a ruhán keresztül a bőrömet,egyre jobban éreztem, hogy már a végén járok, mígnem pár másodpercre rá elértem az önkívületi állapotot. A nyögésemet próbáltam tompítani úgy, hogy a kezemre haraptam, de még így is jól lehetett hallani. Szerencsémre pont akkor csöngettek ki, még a tanár előtt kiszaladtam a teremből, célirányosan a mosdóba.
- Nem hiszem el, hogy elélveztem - morogtam magamban, miközben bevágódtam az egyik fülkébe valahogy rendbe tenni az alsó felemet - Ráadásul itt, mindenki előtt. Mi vagyok én egy perverz?
Ahj, akkora egy barom vagyok.
- Az a legszörnyűbb, hogy még élveztem is - nevettem fel halkan kínomban.
- Eren, én vagyok az, nyisd ki - kopogott az faajtón.
- Nem - ijedtem meg.
- Kölyök - sóhajtott - Sajnálom.
- Nem kell - nyitom ki nemlegesen rázva a fejem - Nem haragszom.
- Akkor mi a gond? - nézett végig a szemembe, miközben besomfordált a fülkébe, bezárva az ajtót maga után.
- Szégyellem magam - ültem le a wc deszka tetejére.
- Amiért jól érezted magad, miközben a párod kényeztetett? Tényleg szörnyű vagy - ironizált, majd legugolt hozzám - Nem kell emiatt rosszul érezned magad. Bevallom ennek nem itt volt se az ideje se a helye, sajnálom.
- Egy perverz vagyok - nevettem fel.
- Az én perverzem - fogta meg finoman az arcom és döntötte a homlokát az enyémhez.
- Tudod, most olyan deja vu érzésem van - néztem rá kajánul.
- Hát legyen is - nyomult hozzám, kiszorítva az a kis teret, ami eddig köztünk volt.