Az enyém ~ ERERI ~ Fanfiction

~ 2 ~

- Az enyém vagy, Eren. Azt fogod csinálni amit én mondok, akár akarod akár nem...

- Huh? - rökönyödtem meg.

-Jól halottad kölyök - engedett el - Van hozzáfűzni valód? Nem? Remek. Negyed órát kapsz, hogy összeszedd magad. A suliban pedig ne merj hozzám szólni, világos voltam?

-Nem mindig az van amit te szeretnél kerti törpe.

-Hogy mit mondtál... - jött közelebb, de ekkor nyílt az ajtó és Hanji jött be.

- Oh, megzavartam valamit? - húzogatta a szemöldökét.

-Meg a francokat. Szedd magad pápaszemes, mert különben elkésünk - morogta a megszokott módján.

Én meg ott álltam, hogy mi a fasz, már bocsánat a kifejezésért, de szebb szót nem tudtam kitalálni. Nem is foglalkoztam a dologgal, összekészültem és megreggeliztem....volna, ha valaki...khm hülye kerti törpe...nem kajálta volna be a rántottámat.

-Majd veszek valamit a büféből - motyogtam.

Átaraszoltam a másik épületbe, ahol maga az iskola volt. A bejáratnál találkoztam Jean-nal. A lópofájú, mint mindig most is kötözködött velem.

-Hé Jeager! Miért van még mindig ilyen vészesen randa képed? - röhögött.

-Befoghatnád lófejű - vigyorogtam oda - Még a végén valaki répát nyom a szádba.

Otthagytam a "drágát", majd bementem az osztálytermünkbe. Bent, ment az élet. Hol táskát hol kaját véltem felfedezni a levegőben. Nem nagyon beszélgettem bent senkivel, csak Arminnal,Mikasával és Christával. A többiekkel sem volt semmi bajom, csak nem szoktunk társalogni olyan gyakran. Az én helyem a második sor középső oszlopában volt. Előttem Christa, Jobb oldalamon Mikasa és balomon Armin tartózkodott. Mögöttem meg egy pukkancs. Sejthetitek ki... Szőrnyű.

Mikor végig pillantottam az osztályon, muszáj volt mosolyognom. Imádtam őket. Bár ha az a törpe nem lenne, még tökéletesebb lenne az összkép. Odasétáltam az asztalomhoz és levágtam a táskám.

-Nocsak, nocsak, kit lát szemem - fordult hátra Christa.

-Neked is jó reggelt - morogtam rá.

- Ohohooo. Valami itt történt. Mi lett az én mosolygós Erenemmel?

Sóhajtottam.

-Ackerman-t kaptam szobatársnak - húztam a szám.

-Hát, más örülne neki, főleg a lányok - nevetett.

Hát ja. Hiába volt egy elbaszott gyerek, mégis epekedtek érte a lányok... és a fiúk. Igen.

-De én kibaszottul nem örülök. Nem vagyok se boldog se homo - fújtattam.

Ekkor sétált el mellettem Mr. Tökéletes.

- Sziaaaa Leviii - köszöntötte Christa.

Levi rá emelte acélkék szemeit, majd biccentett. A szemem sarkából láttam, hogy rám mered, ezért ránéztem. És igazam volt, engem nézett.

-Na mi van törpe, szeretnél valamit? - röhögtem.

-Chh de nagy valakinek a pofája - hunyorgott rám.

-Vigyázz még kiesik a szemed - nevettem tovább.

- Oh ne aggódj, neked előbb fog valamid hiányozni - lépkedett felénk.

Christa megijedt és összerezzent, kicsit túlléptük a határt. Az a baj,hogy ezt csak én vettem észre.

-Kölyök...-kezdte de félbe vágtam, nem akartam, hogy szegény lány még jobban megijedjen.

-Rendben, sajnálom - adtam magam fel.

Láttam rajta, hogy meglepődött de nem érdekelt, ugyanis bejött a tanárnő.

-Mindenki üljön le azonnal - kiáltotta az osztályfőnökünk.

~Sziasztok :D

Bocsi ez a rész elég unalmas lett, de a következő, ígérem, hogy izgalomdússabb lesz :)

Azért ha tetszett még így is, kérlek adjatok visszajelzést ;)

Nik_chan_San~