𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🆃🅷🅸🆁🆃🅴🅴🅽|

A ház

-Megjöttünk - leállította a kocsit, a zene pont véget ért.Kipattant az autóból,mire kicsatoltam magam, már kinyitotta az ajtót, rámosolyogva kiszáltam belőle. Elég meglepő látvány fogadott, amint a házra néztem.

-Öö.. Charles - fordultam felé - Nem tévesztetted el a házszámot?

Charles elnevette magát - Nem, egyáltalán nem - intett fejével nemet

-Okéh.. Ha te mondod - vontam vállat - Add ide az egyik bőröndöt - fordultam felé, láttam, ahogy szenved a jet bőrönddel, és az egy táskával

-Elbírom, nyugi - kapta fel gyors a táskát a vállára

-Dehogy bírod el - odamentem, majd kikaptam egyik kezéből a bőröndöt - Nem szeretnék kötekedni, de nem bírtad volna kinyitni az ajtót - nevettem el magam

-Megoldottam volna - nevetett ő is

Az ajtó előtt Charles így is gondban volt, mert a ház kulcsát nem találta, ezért elég sok időt elpazaroltunk ott állva, de egy idő után megtalálta azt a nadrágzsebében.

-Majd válassz magadnak szobát, kettő már foglalt, de az emeleten van egy csomó még - csukta be maga mögött az ajtót

-Biztos, hogy nem baj, hogy itt vagyok? Még elméletek, ha szeretnéd - fordultam vissza kétkedve

-Biztos, hogy nem baj, nyugi - tette le a bőröndöt, meg a táskát a földre - Nézz körbe, én addig csinálok valami ehető ételt - bólintottam egyet, majd néztem, ahogy elsétál feltehetőleg a konyhába.

Először a nappaliban néztem körbe. Hatalmas tv, szekrények, kanapé, ágy. Képeket vettem észre a falakon kíváncsian mentem oda, majd néztem meg őket. Az összesen Charles volt, különböző emberekkel. Az egyiken egy számomra már ismerős emberen akadt meg tekintetem. Szőke haj. Charlotte.

Hatalmasakat pislogva néztem a képre. Charlotte akkor erről a Charlesről beszélt.
Tehát akkor Charles Charlotte miatt engedte meg, hogy itt lakjak. Tekintetem elkaptam a képről, majd enyhén sokkolódva megkerestem a lépcsőt, felmentem az emeletre, majd benyitottam az első szobába, ami szembe került velem. Fantasztikusan nézett ki, pont, mint egy álomszoba. Hatalmas franciaágy, tv, ablakok, szekrény. A fal világosbarna volt, a szőnyeg fekete.

A bőröndöt leraktam az ajtó mellé, majd a másikat keresni kezdtem, de rájöttem, hogy az még lent van. Hatalmasat sóhajtva lementem, majd nagy nehezen felhoztam a táskával együtt.

-Köszönöm Istenem, hogy végre felhoztam - töröltem le a nemlétező izzadságcseppet a homlokomról.

-Hé, Aurore! Gyere le, kéne egy kis segítség! - hangját tompán hallottam csak, de szerencsére minden szót sikerült kivennem. Kínomban nyögtem egyet, majd ismét lementem a lépcsőn.

-Merre van a konyha? - kérdeztem a nappaliban állva Charlestől

-Balra, ahol van az a nagy kép, egy erdőről! - balra néztem, és csakugyan megtaláltam a képet, mellette pedig az ajtót, ami tényleg a konyhába vezetett

-Miben kéne segíteni? - mentem oda mellé. Egy tojás volt a kezében, amit épp feltörni készült. Viszont, ahogy körbenéztem, ez eddig nem jött össze neki, körülötte minden tojásos volt - Mit csináltál? - nevettem el magam

-Rántottát akartam volna csinálni, de most jöttem rá, hogy nem tudok tojást széttörni - nevetett ő is kínosan

-Azt látom - fintorogtam

-Meg tudod csinálni? - ment arrébb, annak reményében hogy én még tudom csinálni

-Rántottát miért ne tudnék csinálni? - kezdtem el törni a tojásokat

Sokszor magamnak kellett főznöm, ami alatt a Matheoval töltött idő se kivétel, hisz nem tudott főzni, úgyhogy sokszor én főztem neki, de volt olyan is, mikor pizzát rendelt.

20 perc múlva már az asztalnál ültünk, és a rántottát ettük, Charles csodálkozva pillantott rám

-Biztos, hogy elég neked annyi? Elég keveset eszel - nézett a tányéromra, amin elég kevés tojás volt

-Ohm, persze, elég ennyi - néztem én is a tányérra

-Nem bízok benne, de ha te mondod - szemét összeszűkítette, majd bekapott egy darab tojást

-Amúgy él itt veled valaki? Elég nagy ház - mutattam körbe

-Igen, a két tesóm, csak ők most nincsenek itt - nyelte le a falatot

-Hol vannak? - néztem rá

-Hát, elvileg nyaralnak - felelte, miközben a tányérját nézte

-Nyaralnak? Nélküled? - kérdeztem, tekintetem nem vettem le róla

-Én nem akartam menni - tette le a villát, hiszen megette a rántottát.

2019, augusztus 27

Sziasztok
Kicsit ritkábban lesznek részek, mivel van egy új Charleses könyvem, és azzal próbálok "felzárkózni", hogy kb ugyan ott tartson a két könyv, remélem megértitek! ^^