𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🅵🅸🆅🅴|

Álom

Gyorsan verdeső szívvel vettem le a cipőmet, majd halk léptekkel léptem be a nappaliba, ahol szétdobált ruháim fogattak.

-Hé, te meg hol voltál? - lépett be hangos dübörgés kíséretével Matheo, majd erősen megszorította alkaromat. Rángatni kezdtem, hogy elengedjen, aminek hatására csak erősödött a szorítás.

-Mit csinálsz? - ujjaimmal kezét próbáltam leszedni, de semmit nem értem el - Engedj el! - kértem remegő hanggal, tekintetem övébe vezettem. Színtiszta düh áradt szeméből, a félelem elárasztotta testem.

-Hol voltál?! - kiabált, a fülem sípolni kezdett, a levegőt kapkodni kezdtem - Válaszolj, ha kérdezlek! - lelökött a földre, mellkasom gyorsan mozgott. Fel, le. Fel. Le.

-Az egyik barátnőmnél - hangom halk volt, légzésem nehézzé vált, szám kiszáradt

-És mi a faszért nem lehetett szólni, hogy elmész?! - hajamnál fogva felemelt, majd a legközelebb lévő falhoz taszított. Ujjai körbefogták nyakamat, kezeimmel övét szorítottam.

-E-engedj el - szólaltam meg rekedt hanggal. Szemei szikrákat szórtak, majd lassan leemelte rólam kezeit. Levegőt kapkodva lecsúsztam a földre, kezeimmel óvatosan megdörzsöltem a fájó területet, tekintetem végig Matheon tartva, aki grimaszolva nézett engem

-Én most elmegyek - hatalmas léptekkel a bejárati ajtónál termett, kinyitotta azt, és vissza se nézve kilepett a házból. Hatalmas megkönnyebbülés árasztotta el testemet, majd nagy nehezen feltápázkodtam a földről. A tefonom ott hevert a szekrényen, ezért felkaptam, és a szobámba rohantam. Gyorsan felhívtam a már ismerős számot, és körmöm rágcsálva vártam, hogy felvegye

-Gyerünk, Manon - lépdeltem a szobában - vedd fel - lehuppantam az ágyra, majd hátradőltem. Nem vette fel. Nagyot sóhajtva letettem az ágyamra a telefont, majd elhunyt szemekkel gondolkodni kezdtem.

Minél hamarabb el kell innen tűnnöm. Én ezt már nem bírom. De egyedül nem fog menni, kellene valami segítség. De honnan? Manon nem veszi fel, a családom utál engem, és mivel úgy tudják, hogy Matheo normális, nem csinálnának semmit. A többi barátnőm cserbenhagyott. Manonon kívül nincs senki, aki tudna segíteni. Most mit csináljak?

Hirtelen csörögni kezdett a telefonom, mire gyorsan utána kaptam, majd kapkodva felvettem.

-Szia Aurore - Anya hangjától meglepődötten emeltem el fülemtől a telefont, és olvastam el a nevét. Anya. Megforgattam szemeim, majd beleszóltam

-Szia anya - hangom csalódott volt, tekintetem a falon logó képre vezettem.

Itt még kisgyerek voltam, és még Julie sem született meg. Minden jobb volt akkor..

-Julieval és apáddal elmegyünk pár hétre Svájcba, úgyhogy majd ne keress minket - tenyeremet ökölbe szorítottam, mikor befejezte mondanivalóját, éreztem, ahogy mellkasom szúrni kezd

-Jó mulatást - nyeltem egy nagyot, próbáltam visszatartani könnyeimet

-Most leteszem, szia - meg sem várta, hogy elköszönjek tőle, letette.

×~§~×

-Szia, édesem - halottam egy rekedt hangot, ajkaimat mosolyra húztam - Mit csinálsz? - két kéz simult derekamra, miközben a rántottát kevertem

-Reggelit főzök - állát vállamra rakta, és onnan nézte tovább, mit csinálok. Hátamnak simult, lehelletét éreztem a nyakamon. Mikor kész voltam a rántottával, kiszedtem két tányérra, majd megfordultam. Nem Matheo állt velem szemben. Nem ő fogta két oldalt a derekam. Aki előttem állt, az Charles volt.

-Hé, te mit keresel itt? - meglepődve figyeltem, ahogy lágyan megcsókolt, majd közelebb húzott magához.

-Tegnap jöttem haza, nem emlékszel? - egy hangos dübörgést hallottam, majd egy barna hajú kislány termett mellettem, és a ruhámat húzogatta

-Nézd, ezt apu hozta haza. Az monda, ezt Hamilton bácsi vette nekem - mutatott fel egy óriási játékbabát.

Hirtelen pattantak ki szemeim, és ültem fel az ágyban. Ez csak egy álom volt. Csak egy álom. Nyugtatni kezdtem magam, miközben a levegőt kapkodni kezdtem. Telefonom mellettem csörögni kezdett, mire nagy levegőket véve megnéztem ki hív. Manon az.

Na sziasztook
Jelen pillanatban épp a vonaton ülök, ha valami elírást, helyesírási hibát vettek észre, akkor jelezzétek nyugodtan! ^^ 🤷🏻‍♀️
Szerintetek ki az a Manon? És mennyire sajnáljátok Auroret? 😏