𝙻𝚘𝚗𝚎𝚕𝚒𝚗𝚎𝚜𝚜 ||𝙲𝚑𝚊𝚛𝚕𝚎𝚜 𝙻𝚎𝚌𝚕𝚎𝚛𝚌|| 𝚋𝚎𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝𝚝✓

|🆃🅷🆁🅴🅴|

Csipkerózsika

A nap meleg sugarai égették bőrömet, nagyot sóhajtva nyújtózkodni kezdtem a takaró alatt, majd egy óriásit ásítottam. Szemeimet kinyitottam, és egy számomra teljesen ismeretlen szobában találtam magam. Gyorsan felültem az ágyban, majd tekintetem végigvezettem a hatalmas szobán. Hirtelen eszembe jutott minden, ahogy Matheo megüt, ahogy kint ülök a vihar kellős közepén, majd ahogy az idegen leül mellém, és ahogy kiöntöm neki a lelkem. Majd, ahogy bealudtam, hiszen kimerült voltam. Elhúztam a számát az emlék hatására, majd kikeltem a puha ágyból. Halkan ellépdeltem az ajtóig, majd óvatosan lenyomtam a kilincset, és kiléptem a szobából. Egy halk beszédfoszlány csapta meg fülemet, ezért lassan elindultam a hang felé.

-De hát ezt hogy tudta elhalgatni előled? Jogod volt ahhoz, hogy tudj róla - hallottam meg egy ismeretlen hangot, kikukucskáltam a fal mögül, és az idegen mellett egy másik idegen állt. Az esernyős srác a pultnak dőlve nézte a másikat, szeme alatt kis táskák húzottak

-És most azt se tudják, hol vagy? - szólalt meg a másik, aki kicsit szeplős volt.

-Nem, de nem is érdekel - fonta keresztbe karjait

-Remélem, aztán nem hívják ki a rendőrséget, hogy eltűntél

-Nem érdekel, hívják. Amúgy is, ha megértenek, akkor hagynak pár napig - hangja érzelemmentes volt

-A testvéreid tudnak róla? - kérdezte Szeplős

-Nem tudom, szerintem nem - sóhajtott. Úgy éreztem, nem kéne tovább hallgatózni, ezért kiléptem a fal mögül

-Ó, felkelt Csipkerózsika - pillantott felém Szeplős, mire Esernyős is rám kapta tekintetét, csúnyán néztem rájuk a név miatt

-Hány óra? - kérdeztem, mire Szeplős telefonjához kapott, majd megnézte az időt

-11 óra - rakta vissza a konyhapultra. Hirtelen elsápadtam, majd levegőért kapkodtam. Ezért meg fog ölni!

-Hé, minden rendben? - jött közelebb Esernyős, kezét vállamra rakta

-Haza kell mennem, különben..- haraptan nyelvemre, mielőtt elárulhattam volna, hogy a fiúk bántalmaz

-Különben? - kérdezte a másik fiú, aki még mindig az eredeti helyén állt

-Semmi, nem fontos - próbáltam megnyugodni - haza tudnátok vinni? - néztem fel Esernyősre, aki aggódó tekintettel nézett engem.

-Persze, gyere - ment a konyhaasztalhoz, majd onnan felkapott egy kulcscsomót, és intett, hogy kövessem.

-Szia - néztem Szeplősre, majd válaszát meg se várva Esernyős irányába iramodtam. A bejárati ajtónál megtaláltam cipőmet, ezért gyorsan belebújtam.

Kint várt rám - persze, hogy hamarabb kiért, mint én -, egy szürkés Ferrari mellett. Mikor odaértem, úriember módjára kinyitotta előttem az ajtót, majd amikor beszálltam, be is csukta. Gyorsan átszaladt a másik oldalra, és ő is bepattant. Beindította a kocsit, majd elindultunk, lediktáltam neki a címet.

-Még mindig nem akarod elárulni, mi történt tegnap? Egy kicsit még mindig piros az arcod - tekintetét végig az úton tartotta, miközben vezetett.

-Nem, és ne is faggatózz - dőltek hátra az ülésben. Legalább arról nem tud, hogy az oldalam is fáj

-Oké, ha akarod - sóhajtott

-Na, és akkor veled mi történt? Halottam, a szüleid nem mondtak neked el néhány dolgot, és jah. Mit nem mondtak el? - pillantottam rá, miközben körmömet piszkáltam

-Az titok, és ne is faggatózz - mondta, mire megforgattam szemeimet

Az út további része csendben telt el, minél közelebb értünk, annál jobban féltem. Kezem egyre jobban remegett, amit próbáltam rejtegetni, habár tudtam, nem látja, hisz az útra kell figyelnie.

-Ez az a ház? - pillantott ki a mellettem lévő ablakon, bolintottam egyet, majd kinyitottam az ajtót

-Legalább a neved hadd tudjam meg, ha már semmit nem akarsz elárulni, mi történt - hirtelen kezem megállt, mielőtt becsuktam volna az ajtót, fájdalmas tekintettel néztem rá

-Aurore - csuktam be végül az ajtót, szívem egyre gyorsabban vert, tudva, hogy ki vár rám akkor, ha beteszem a lábam a házba

-És tényleg Csipkerózsika vagy - halottam nevetését, mire vállat vontam, és elindultam a ház felé

- Én Charles vagyok - kiáltott ki az autóból, én pedig vállam felett visszapillantottam rá, mielőtt beléptem volna a házba

2019, agusztus 6