Utcakölykök (Banana fish - Ash Lynx ff.)

20.

-Megpróbáltuk megcsinálni a vacsit. Megtaláltuk a szakácskönyvet, amiben egy oldalnak be volt hajtva a sarka. Átfutottuk a receptet és pont azokat vettük ma reggel. Gondoltuk, örülnél neki, ha nem kellene még ezzel is bajlódnod.-mondta Ben fej vakarva.

-Ezt nem hiszem el.....-sóhajtottam mérgesen. Megálltam a serpenyővel a tűzhely és a kuka között félúton.-Most pedig mentek és vesztek újat minden alapanyagból, amíg még jó kedvemben vagyok.-néztem rájuk gyilkos vigyorral. Éreztem, hogy a bal szemöldököm még rángatózik is.-A kulcs a kis asztalon az ajtó mellett. Haladjatok.-néztem el róluk és visszafordultam az instant katasztrófához. Hallottam, hogy a fiúk fejvesztve kirohannak, majd az ajtó becsapódott. Mellettem két kéz kezdett el matatni.-Te nem mentél?

-Nem. Elegen vannak ők. Én inkább itt maradok segíteni, nehogy a végén még ezért is veszekedj velünk.-kuncogott fel.-Őszintén megmondom, olyankor nagyon ijesztő vagy.-felnevettem.

-A nagy Ash Lynx fél egy mérges lánytól, aki még fiatalabb is nála? Ez új.-vigyorogtam.

-Ne nevess!-vágta be a durcát.

-Jól, van nem kell hisztizni.-simogattam meg a feje tetejét még mindig kuncogva. Erre már ő is elmosolyodott.

-Tudod, nagyon fura tudsz lenni néha.-dobott ki egy adag tojáshéjat, ezzel elfordulva a simogatásomtól.-Egyszer olyan vagy, mint egy pszichopata, utána egy átlagos tinédzser, aztán meg inkább hasonlítasz egy nagytestvérre. 

-Ez azért van, mert mindenkinek más oldalamat kellett mutatnom. A bárban, ahol dolgoztam, nem mutathattam a kislányt, aki voltam. Ott egy érett nőt kellett alakítani. Később a kuncsaftoknak egy kiéhezett vadmacskát kellett játszani. Otthon meg nem muta-nem hagyta, hogy végigmondjam, döbbenten közbevágott.

-Várj egy pillanatot. Kuncsaftok? Milyen kuncsaftok?-a kezem megállt a pult törölgetése közben.

-Pontosan tudod, milyen kuncsaftok voltak. Csak nem akarod elhinni.-néztem rá végül.-Neked és nekem hasonló múltunk van.

-Azt tudtam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.-motyogta. Én csak bámultam magam elé.-Nem akartam feltépni, bocsánat.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá felhőtlenül. Érdekesen nézett rám.

-Most nem tudom, hogy őszinte vagy, vagy megint színészkedsz.

-Ez most őszinte volt. Senkinek nem beszéltem még erről. De jól esett elmondani.-töröltem tisztára a konyhapultot, majd nekiláttam a mikró kitakarításának.-Jézus Isten, ti vajat robbantottatok?

-Na igen. Az is vicces egy sztori. Nos..... Az olvasztásnak indult. Csak felrobbant a vaj.-vakarta a tarkóját zavartan nevetve. Lemondóan felsóhajtottam és elkezdtem lecsutakolni a mikrohullámú sütő falait.

-Ha egy mód van rá, akkor többet ilyet ne csináljatok.-morogtam, mikor már az ajtót tisztítottam.

-Elhiszed, ha azt mondom, hogy megígérem?-kérdezte.

-Most mondanám, hogy persze, de..... Egyáltalán nem. Ezekből a marhákból kitelik.-nevettem fel a mondat végén.

-Jogos. De én voltam a hülye, hogy engedtem nekik.-kuncogott ő is.

-Ezt aláírom.-vigyorogtam rá gúnyosan. Erre elkomorodott, majd odalépett hozzám. Hirtelen megragadta a derekam és magához rántott. Az arcomra fagyott a vigyor, mikor arca már csak másfél centire volt az enyémtől, a pír pedig átfutott az arcomon. Ash nyomott az orromra egy puszit, majd ellépett mellőlem egy gonosz vigyor kíséretében.

-Zavarba jöttünk, Golzine?-nevetett rajtam. Csak pironkodva megcsaptam a karját.

-Fejezd be a röhögést és folytasd a takarítást. Mindjárt jövök.-kaptam fel a pulcsimat. Mivel a legfelső emeleten voltunk, nem kellett többet tenni, hogy kijussak a tetőre, mint, hogy felmenjek három lépcsőfokon és ki egy ajtón. Ott elővettem a zsebemből a kis dobozt, rágyújtottam és rátámaszkodtam a korlátra. Lépteket hallottam magam mögül, mire megfordultam.