BORN TO BE YOURS - kygo ✓

43

- Istenem, te nő! - hallottam a fiú fújtatását a szobából nyíló fürdőből, aminek az ajtaja nyitva volt. Hamarosan Kyrre kisétált, kezében egy törülközővel, csupán egy boxeralsót viselve, ami valljuk be, eléggé megnehezítette a dolgomat. Oké, mondjuk én sem voltam jobb egy melltartóban meg bugyiban, de én legalább magam elé fogtam a felvenni szánt pólómat. - Miért csinálsz ebbőle ekkora ügyet? - jött oda hozzám.

- Justin halálra fog szekálni. Egyértelmű, hogy sejtik, és...

- Miért, Vegasban ő meg Mads mit csináltak aznap éjjel? - vágott a szavamba. Szóra nyitottam a számot, de egy részben igaza volt. - Erről ennyit.

- De akkor én nem tudtam, hogy Mads ott van - érveltem aztán mégis.

- Te mindenre tudsz válaszolni? - sóhajtotta, mire csak kiöltöttem a nyelvem és hátat fordítva azon voltam, hogy felhúzzam a pólómat, de Kyrre enyhén a fenekemre csapott. Tátott szájjal fordultam vissza.

- Hogy te mekkora egy...argh, inkább nem mondok semmit - dünnyögtem. Kyrre ennek ellenére is vigyorogva vont magához, a törülközőt a mögöttünk levő ágyra dobva.

- De-de, mondd csak. Hallani akarom - nézett rám magabiztos mosollyal az arcán.

- Néha annyira gyerekes és utálatos tudsz lenni! - közöltem, de nem bírtam - nem haragudtam rá, így vele együtt nevettem el magam, a mellkasának döntve a fejemet. - Olyan bolond vagy - kuncogtam.

- Te teszel azzá - jött a válasz, mire mosolyogva néztem fel rá, és lábujjhegyre állva megcsókoltam őt.

...

- Hali! - intettem a többieknek, ahogy a konyhába értem. Kyrre még készülődött, én meg nem szándékoztam megvárni. Igazából mindenki otthon érezte magát, még Mads is, aki fogalmam sincs honnan, de a kávéjához előszedett egy csomag Oreot. - Myles hol van? - érdeklődtem, mikor feltűnt, a menedzser nincs itt.

- Telefonál, de már vagy fél órája - felelte Mads.

- Ahaaam - mondtam, majd a konyhapulthoz mentem, hogy egy karamellás kávékapszulát betegyek a gépbe.

- Akkor most megint okék vagytok, ugye? - kérdezte meg Sandro, és nem kellett név; egyértelmű volt, hogy Kyrre-re gondol.

- Szerinted miért voltak fent idáig? - vágta rá Justin, a szemöldökét vonogatva, szélesen vigyorogva.

- Olyan barom vagy te is, komolyan mondom! - mondtam, majd megfogtam az első dolgot, amit megpillantottam, és az asztalnál ülő Justinhoz dobtam. Jelen esetben ez egy zsepisdoboz volt a pultról - a fiú röhögve kapta el.

- Ki gyilkolja Jessot? - jelent meg Kyrre a lépcsők felől igyekezve. Egy térdnél szaggatott fekete farmert viselt egy világosszürke kapucnis pulcsival, és szokás szerint zokniban mászkált.

- Haver, a csajod egy igazi vadmacska - röhögött Justin továbbra is.

- Ó, tudok róla - válaszolta vigyorogva Kyrre, majd rámkacsintott. Ő, Sandro meg Justin egyszerre röhögtek fel.

- Én ezt nem hiszem el! - emeltem a plafon felé a tekintetem, és már kínomban nevettem el magam. - Borzalmasak vagytok - néztem rájuk a fejemet ingatva, és fájdalmasan néztem össze Madssel, mikor leültem mellé. - Jesszus, Myles, mondd kérlek, hogy te normális maradtál - pillantottam a lépcsőfordulónál meglátott személyre.