Jelen 4

1.5K 105 20
                                    

„Te vagy a napom, az egy és egyetlen ezen a világon,

Érted virágzom, te mégis szomjassá teszel

Már túl késő, túl késő,

Nem tudok nélküled élni..."

Hazaérve gyorsan kiszállok a furgonból, miután egy gyors puszit nyomok Jin arcára és széles vigyort küldök a maradék öt tagnak.

Végre itthon!

Ahogy belökőm a bejárati ajtót életem szerelme azonnal megjelenik a nappaliban.

-Drágám! Megjöttem! – guggolok le és szélesen kitárom a karjaimat? Chimmy-nek se kell több ösztönzés, gyorsan szedi lábait, majd amint közelemben ér, ölembe ugrik.

Szorosan zárom körül testét karjaimmal, míg Ő dorombolva bújik hozzám.

Mindketten lehunyt szemmel élvezzük egymás társaságát. Chimmy halk rezgő hangot kiadva, én pedig kicsit könnyezve.

-Jól bánt veled Jin oppa, amíg nem voltam? Ne haragudj, de megint béna voltam és elestem. – nézek óriási szemeibe. Két mellső lába alatt megtartva arcom közelébe húzom, míg fejét az arcomba nyomja és hangosabb rezgéseket bocsát ki. Orrával finoman érinti bal arcfelemet, mintha puszikat adna, majd finoman, érdes nyelvéve lenyalja sós könnyeimet. Ezért ő az egyetlen igaz társ az életemben.

-Jó voltál, amíg nem voltam itthon? – teszem le a földre és indulok beljebb a lakásomba. Táskámat a kanapéra dobom, majd utána vetődőm. Fejemet hátra hajtva a támlára lehunyom a szememet és emlékezni próbálok.

Mégis mitől ijedtem meg annyira az alaksorban, hogy elestem és bevertem a fejem. Biztos, hogy nem egér volt, mert nem félek tőlük. Lehet, mégis csak volt lent valaki?

-A fenében, miért nem emlékszem? – húzom fel magam tehetetlenségemben és szemeimet kinyitva magam elé meredek. Egy apró nyomódást érzek a combomon, majd még egyet, végül Chimmy összegömbölyödve az ölembe fekszik.

Narancs, fekete, fehér foltos cicám igazán különleges. Nem csak azért, mert néha úgy viselkedik, mintha a pasim lenne, hanem a színei miatt is. Amikor először elvittem állatorvoshoz, a doki döbbenten nézte a csöppséget.

-Ritka fajta macskája van kisasszony. – tekint rám a szemüvege felett.

-Ezt, hogy érti?

-Ez a három szín talán száz évente egyszer jelenik meg cicán egyszerre. Gyakorlatilag ez egy mutáció miatt alakult ki nála. És az, hogy nem nőstény, hanem hím, még ritkább. Életemben nem láttam még ilyen különlegeset. Ezt hívják Kalikónak.

-Ez a mutáció kihat az egészségére is? – kérdem félve.

-Szerencsére nem, csak a színére. Nagyon szerencsés, hogy egy ilyen cica tulajdonosa lehet.

Végig simítok Chimmy-n, aki ezt dorombolással hálálja meg.

-Tudod, Chimmy, volt egy álmom. Ami olyan valóságos volt. De abban sem vagyok biztos, hogy nem e egy emlék volt. Elmeséljem? – hajolok hozzá, és összeérintjük az orrunkat.

-Tavasz volt, egy meleg tavaszi nap. Boldog voltam. De tényleg, sose éreztem azt, mint amit álmomban. De mégis olyan valóságos volt. A cseresznyefák virágoztak és illatuk belengte az egész várost. -fejétől gerince vonalán a farkáig végig simítok újra az ölemben lévőn. – És volt velem valaki. Egy fiú. Együtt futottunk a fák alatt. – szememet lecsukva, próbálom azt az érzést újra átélni. – A fiú előttem futott és én próbáltam elérni, de gyorsabb volt nálam. Nem is csoda, hiszen, sokkal magasabb volt nálam, és hosszú lábai. – elmosolyodok az új részleten. – fekete haja folyamatosan mozgott az arca körül, fehér bőre, rózsaszínes mosolygós ajkai és cuki szemei voltak. – újra simítanék Chimmy-n, de már nincs az ölemben.

Jamais Vu (Jimin) BEFEJEZETTDove le storie prendono vita. Scoprilo ora