Együtt

~4~

*Midoriya szemszöge miután hazaértek a nyaralásból*

A nyaralás többi napja nagyon jól telt. Mindent megnéztünk és kipróbáltunk amit szerettünk volna, úgyhogy elég sok mindent csináltunk(hát gondolhatjátok mi-mindent 😏).

Most hogy hazaértünk csak egy dolgon gondolkozunk: hogy mondjuk el a barátsinknak a hírt?
Az egész olyan zavaros. Eléjük állunk egy dologgal amit még mi sem tudunj megmagyarázni?

Végülis, a szülőknél bevált, az én anyukám szokásosan sírt, Shotoé.. Hát nos... Még mindig nem örült hogy velem van.. Vagyis inkább az hogy a fia meleg, de úgy voltunk vele hogy azért elmondjuk hátha kicsit elfigadóbb lesz.
És ott van még Shoto apja, neki Fuyumi mondta el, mert mi bem beszélünk vele már nem is tudom mióta.

Visszatérve a barátokhoz, még nem tudjuk hogy fogjuk közölni... Vagyis az meg van hogy meghívjunk mindenki hozzánk aztán valahogy elmondjuk nekik.

Körbe is üzentünk mindenkinek és majnem mindenki rá is ér holnap, csak páran nem,Mineta,Aoyama és Koji. Mineta megint börtönbe került, a másik kettő pedig a munkájuk miatt elutaztak. Na mindegy velük úgysem vagyunk olyan hú de jóban.

*másnap reggel Todoroki szemszöge*

-Shoto, kelj fel! Kikéne néznie valahogy a háznak mire ideérnek, meg aztán valami kaja sem ártana! - nyavajgott rajtam ülve a zöldhajú. Hihetetlen aranyos ilyenkor.

-Mindtam már hogy jól nézel ki mikor rajtan ülsz? - húztam egy kaján vigyorra a szám mire ő csak elpirult-Mondjuk jobban néznél ki hogyha ez a póló sem lenne rajtad!

-Shotoo! Máskor örülnék neki de lassan tíz óra és egyre jönnek hozzánk-fordult el még mindig pirosan majd előkeresett egy nadrágot mire kicsit szomorú lettem de azért én is felöltöztem.

Miután megreggeliztünk Izuku elment pakolni meg takarítani, mondjuk azt nem tudom mit mert két nap alatt nem hiszem hogy olyan túlságosan összekoszoltuk volna a házat... Kivéve talán amikor megjöttünk és a kanapén kötöttünk ki... Meg tegnap délután miatt a fürdőszoba... Meg talán a hálószoba, mert ugye este is csináltuk..... Akkor talán mégis kell takarítani, kicsit talán mégis olyanok vagyunk mint Kaminari...

Mire a párom visszajött a konyhába én már kész is lettem némi kajával és még így is volt egy óránk. Én mindennel megpróbáltam Dekut rávenni egy gyors menetre de egyszerűen nem hagyta magát, már kezdem bánni hogy áthívtunk mindenkit, ha elmennek én száz szálalék hogy nem hagyok neki menekülő utat az biztos.

Éppen javában terveztem miket csinálok majd Izukuval mikor csengettek. Mindketten felálltunk, majd kimentünk és ajtót nyitottunk. Meglepetésünkre Iida volt az egy apró lánnyal az ölében és Ochakoval az oldalán.

-Sziasztok! Rég találkoztunk! - köszöntünk egyszerre majd megakadt a szemem a lányon.

-Hát te meg ki vagy? - mosolyogtunk egyszerre a kékhajú lányra

-Ő itt a lányunk, Ramikou. Most lett három éves. - válaszolt Iida majd bementünk, már majdnem leültem mikor megint csengettek. Izuku ott maradt én meg mentem ajtót nyitni, eléggé türelmetlenek voltak.

-Jólvan megyek már! - nyitottam az ajtót mire vagy hárman nekem ugrottak. Név szerint Kaminari, Sero és Mina. -Sziasztok!

-Szia Todoroki! Apám, de rég találkoztunk, mondcsak a Dekusquad is tartja magát? - ugráltvkörülöttem Mina mire én csak nemlegesen ráztam a fejem.

-Na miért is jöttünk amúgy? - érdeklődött Bakugou teljesen jogosan miközben Kiri oldalát fogta (sorry guys ezt nem hagyhattam ki).
Gyorsan feleszméltem majd be is engedtem őket. Már ületem is volna le amikor megint csengettek,komolyan mondom inkább nyitva hagyom az ajtót.