Együtt

~3~

*fehér Todoroki szemszöge*

-Ajj még mindig kettő van belőlem? - néztem rá vörös énemre aki szintén ruhamentesen feküdt Deku mellett mint én.
Mikor lesz már ennek vége? Sokkal jobb volt amikor még egy volt belőlem, most olyan mintha az ikertesóm lenne..

Lassan kimásztam az ágyból, magamra vettem valami alsót majd kimentem reggelit csinálni. Gofrit csináltam mert az régen ettünk már pedig tudtommal Midoriya szereti.
Már kb. a felével végezzem mikor a másikfelem Dekuval az oldalán kijöttek. Midoriya a púltra ült a vörös énem pedig közelebb lépett majd elővette a tányérokat és az evőeszközöket.

*Midoriya szemszöge*

Valamiért ma a szokásosnál fáradtabb voltam, egy kicsit émelyegtem de fogalmam sincs hogy miért. Kerülget a rosszullét amióta felkeltem, lehet ennem kéne. Igen az biztos segíteni fog.

-Mi jót csinálsz édes? - kérdeztem  a fehérhajút miután a pultra ültem. A vörös ezalatt megterített.

-Gofrit. Tudtommal szereted! - fordult felém majd idejött és megölelt.

-Igen szeretem! Vettünk tegnap hozzá valamit? - Döntöttem oldalra a fejem. Valahogy most megjött a kedvem az édeshez, pedig nem igazán szokott, lehet ez is a suédültségtől van?

A páromelengedett, odalépett hűtőhöz kinyitotta majd kivett belőle egy nutellát.

-Asszem csak ez. Ez jó? - nézett rám egy aprót mosolyogva. Bólintottam, makd ő kikapcsolta a sütőt és leültünk enni.
Nemtudom mi ütött belém, de már az ötödik vastagon megkent nutellás gofrimat ettem mikor a vörös megszólalt.

-Midoriya, jól vagy? Nem szoktál ennyi édeset enni.. - nézett rám furcsán mijir negettem a hetediket is.

-Nem is tudom, ma úgy megkivántam a cukrot.. De lehet azért van mert mikro felkeltem kicsit rosszul éreztem magam- vakartam meg takrómat mire mindhárman elgondolkodtunk.

-Nem kéne orvoshoz menned? - kérdezték egyszerre. Mjre én nemlegesen ráztam a fejem mondván hogy szerintem holnapra elmúlik.

Miután végeztünk az evéssel ők ketten ottmaradtak mosogatni én meg megengedtem a vizet hogy majd megfürdünk együtt. Már félig tele volt a sarokkád mikor kimentem megnézni őket.
Nagy meglepetésemre már csak egy ember állt ott.

-Óh, Shoto! Örülök hogy megint a régi vagy! - sipítottam majd az ölébe ugrottam mire ő csak megcsókolt.

-Én is örülök neki. Nagyon fura érzés volt- erre kicsit megrázkódott. - Megyünk fürödni? - én bólogattam ő pedig fejjebb rakott és úgy vitt be a fürdőszobába.
Letett elzárta a vizet majd levetkőztetett majd magát is megszabadította a fölösleges ruháktól. Beült majd a lába közé rakott így hátammal a mellkasának dőltem. Egy darabig így ültünk aztán elvette az egyik szivacsot amit bevittem, majd nyomott rá egy kis tudfürdőt. Egy darabig gyűrögette majd megmosott mindkettőnket.
Lemostuk a habot majd még ott ültünk kicsit pihenni mikor megszólaltam.:

-Shoto.... Örülnél egy gyereknek? - néztem rá komoly arccal de neki csam kikerekedett a szeme. - Mármint nem kell ha nem szeretnéd, csak olyan jó volt nézni ahogy játszanak a vízben. Olyan jó lehet a saját gyereked boldognak látni, te nem örülnél? - Shoto döbbenten nézett maga elé, hírtelen köpni nyelni nem tudott ahogy látom.

-Ha szeretnéd akkor lehet. Én is örülnék neki! Jó lenne ha nekünk is lehetne de csak örökbe tudnánk fogadni-mosolygott rám majd átölelt.

-Igaz, de akkor ha hazaérünk megnézzük? - néztem rá kiskutya módjára mire ő csak bólintott majd kiszálltunk.
Kimentünk felöltöztünk majd hirtelen megint rám jött a rosszullét így kiszaladtam a mosdóba.

Hát mostmár tényleg nem tudom mi történt velem. Először a reggeli émejgés most meg ez, egy és fél óra eltelt azóta, tehát mégsem az éhség.

-Shoto! - kiabáltam ki mire az említett már itt is termett.

-Jól vagy? - lépett oda hozzám és leguggolt.

-Azthiszem mégis megkéne ejtenünk az orvost. - töröltem meg a számat majd néztem rá.
Kicsit megmosotam a fejem majd indultunk is. Most nem is baj hogy gyalog mentünk, a levegő jott tett msot nekem.
Az orvosok felé a párom végig szorította a kezem.

Mikor odaértünk nagy szerencsémre nem volt ott senki így be is hívtak minket..

Az orvos először egy szimpla fertőzésre gondolt de aztán megnézte valami röntgenes cuccal.
Meglepett arccal lépett elénk majd így szólt.:

-A válaszomon nagyon meg fignak lepődni, először én sem nagyon hittem a szememnek de úgy látszik tényleg létezik. - mondta a férfi majd még jobban meglepődtem. Nem tudom miről beszélhetett. - Szóval, Todoroki Izuku, Gratulálok, ön apa lett. Azt még nem tudom hogyan de teljesen egészséges a kicsi, itt láthatják is a röntgen felvételt-mindta majd a kezünkbe nyomott egy parírt.
Alig akartam hinni a szemnek. A papír amit fogtam, rajta volt egy kép egy apró kis életről amit a szívem alatt hordozok. Már majdnem elsírtam magam a képet nézve de moderáltam magamon.

Az orvos behívta Shotot aki furcsán nézte ahogy könnyezek majd megszólatam.

-Emlékszel mikor azt mondtam gyereket szeretnék? - mosolyogtam rá- Hát, úgy látsuik lehetséges.

-Apuka leszek? - mondta könnyezve és odarihant megölelni- D-Dehát hogy? - kéedezve mire az orvisra nézve elvette tőlem a képet.

-Egyelőre én sem tudom hogy hogyan lehetséges, de lénseg az hogy megtörtént és apák lesznek! - midnta értelenül majd letette a szemüvegét.

Mindketten elsírtuk magunkat az örömtől, egyikünk sem akarta elhivbi amit látott és hallott. Egyszerűen elképesztő érzés volt. Szinte egész hazáig könnyeztünk a boldogságtól.

Egy élet van a szívem alatt. Apa leszek! Shotoval apák leszünk! Elképesztő öröm ez mindkettőnk részéről.

Helló! Új rész!
Kiszámított erre? Igazából ezt az ötletet még Zenia-cha kiribakus könyvéből vettem. (Amit aztán ő kitörölt rip)
Igazából az egész történetet erre akartam építeni, kármint hogy Izukunak családja lesz.

Nektek tetszik az ötlet? Vagy valamjt nég változtassak rajta? Várom a kommenteket erről a könyvemről! :3