Marvel és Egyéb Oneshotok

Egész életre -Tony

(T/N) -Te neved
(K/Sz) -Kedvenc szín

Éppen zártad be a kávézót, amikor is egy fura fekete alak suhant el mögötted. Nagyon megijedtél, és inkább sietős léptekkel hazafelé vetted az irányt. Percenként pillantgattál magad mögé, hogy követ- e valaki, de mindig csak egy árnyékot láttál. Idegesen kezdtél rohanni, miközben folyamatosan hátra néztél, és ennek hatására nekiütköztél valakinek, és mindketten a betonon kötöttetek ki.

A férfire pillantottál, aki először furán bámult vissza, majd feltápászkodott, és megszólalt.

-Sajnálom a pólóját. -a ruhádra néztél, és láttad, hogy a (K/Sz) színű pólódon egy kávéfolt díszeleg.

-Az én hibám. Jövök egy kávéval, Mr... -ahogyan a szemébe néztél elöntötte az arcodat a pír.

Meg kellett állapítanod, hogy nagyon helyes férfi. A csokoládé színű szeme, a sötétbarna haja, és borostája nagyon jól állt neki.

-Miss? Figyel rám? -rángatott ki a gondolataim közül egy hang. Megráztad magad, és a betont nézve, csendesen feleltél.

-Elkalandoztam. Megismételné?

-Csak azt mondtam, hogy nagyon örülök hogy, megismerhettem. Miss...

-(T/N).

-Az én nevem Tony. -mosolygott rád, te pedig azonnal lesokkoltál. Tony? Az a Tony? Tony Stark?

-(T/N)? -nézett rád aggódva. -Hívjak egy orvost?

-Te vagy Tony Stark? -néztél rá szájtatva.

A férfi elvigyorodott, két ujjával az állad alá nyúlt, és becsukta a szádat. Végigsimított az arcodon, amit még jobban elöntött a pír.

-Meghívhatom egy kávéra? -mosolygott rád csábosan, majd mikor feleszmélt, hogy te még mindig a földön ülsz, nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.

Te először lefagytál, és minden lassítva játszódott le a fejedben, de aztán megfogtad a kezét, ő pedig felhúzott a földről.

-Most... Inkább.... Átöltözöm. -zavarodba beszélni is alig tudtál, ami Tonynak nem tűnt fel, talán mert minden második lány így beszél vele.

-(T/N)? -hallottad megint a hangját.

-Bocsi, álmodozó típus vagyok. -nevettél kínosan. -Mit mondtál?

-Esetleg feljöhetnél a Stark toronyba. Adok neked ruhát. -nézett rád mogyoró barna szemeivel. Tony Stark meghívott téged valahova. Hogy a fenébe tudtál volna nemet mondani?

Zavartan, és egyre bizalmatlanabbul szálltál be a kocsijába, hiszen elég jól tudtad, hogy neki eddig milyen viszonyai voltak a nőkkel. Nagyon megijedtél, mert nem akartál te lenni az, aki remél tőle valamit, majd egy éjszaka után már semmit nem jelentesz neki.

-Tony. Állj meg, kérlek! -szólaltál meg hirtelen, mire az említett a fékre lépett.

Te sietősen kikötötted az övet, majd kiszálltál az autóból.

-(T/N)! Várj! -kiáltott utánad.

Hatranéztél, és láttad, ahogy közeledik feléd.

-Miért rohantál el? -fogta meg a válladat aggódva.

-Figyelj, Tony -söpörted le a kezét a válladról. -Én nagyon bírlak, de te nem akarsz tőlem többet, mint egy "menetet". -rajzoltál a kezeddel idézőjeleket a levegőbe, majd elindultál az ellenkező irányba.

Elszomorodtál, a döntésedtől, de ez így helyes. A következő pillanatban, arra lettél figyelmes, hogy egy hideg valami ér a derekadhoz. Ijedten néztél hátra, és némileg megnyugodtál, amikor Starkot láttad, ahogyan a páncélon keresztül magához szorít. El akartál szabadulni tőle, természetesen sikertelenül, mivel erősen tartott.

-Felkészültél a felszállásra? -kérdezte, de a válaszodat már nem várta meg.

Átkarolt, és elkezdett fölfelé szállni, te pedig sikítva tudattal vele, hogy nem akarod. Ekkor jött el az a pillanat, amikor tényleg nem akartad elengedni Tonyt, ugyanis ötven méter felett eléggé kockázatosnak találtad.

-Ölelj át szorosan, és ne engedj el. -mondta, és kicsit lazított a szorításán.

-Meg sem fordult a fejemben. -felelted halálra rémülten,és annyira szorosan kapaszkodtál a páncélba, hogy elfehéredtek az ujjaid.

A Stark torony tetején szálltatok le, neked pedig remegtek a lábaid.

-Te beteg vagy! -néztél dühösen a férfira, aki látszólag szégyellte magát.

Kissé megenyhültél, mert hát ki tudna mérgesen nézni egy ilyen emberre. Tony levette a sisakját, és szomorúan belekezdett:

-(T/N), azt akarom mondani, hogy nagyon szeretlek, és egyáltalán nem csak egy éjszakára kellesz, hanem egy egész életre. És szeretném, ha nem hinném rólam a legrosszabbat. Nem tudom mit kéne hozzá tenném, mert még sosem éreztem ilyet, és... -darálta végig zavartan, de te egy csókkal elhalgattattad. Ő átölelt, és folytatta a csókolózást.

-Tökfej. -nevettél, amikor elváltatok.

-De a te tökfejed. -vigyorgott rád.

-Igen, az enyém. -pusziltad meg.

Bár ezt senki sem kérte, de én azért megírtam. Remélem azért tetszik.