Marvel és Egyéb Oneshotok

Menekülés -Bucky

(T/N) -Te neved

A hátadon fekve bámultad a csillagokat, miközben gondolkoztál. Egy éve már, hogy a polgárháború megtörtént, és azóta bújkáltok Buckyval. Azóta nem láttad sem a bosszúállókat, sem a családtagjaidat. Kezdtek rettenetesen hiányozni. A hülyéskedés Tonyval, az edzések Nattel, és Clinttel. Hosszan kifújtad a levegőt, és lehunytad a szemed. Egy könnycsepp is kicsordult a szemedből, de gyorsan letörölted, nehogy Bucky esetleg meglássa. A szemed továbbra is csukva volt, de még így is tudtad, hogy a férfi közeledik.

A lábai alatt ropogott a kissé száraz fű, így azt is tudtad, hogy már csak egy méterre van. A hangok alapján arra tippeltél, hogy leült.

- Hiányzik, igaz? - simogatta meg a fejed óvatosan. - Mármint, hogy ne kelljen bújkálnod.
- Inkább a csapat hiányzik - motyogtad. - Egy éve nem is láttuk őket.

- Tudom - felelte halkan, és a hajaddal kezdett játszani.

Kicsit fáradtan kinyitottad a szemed, és a fejedet hátrahajtva, rá emelted a tekinteted.

- Csak azt sajnálom, hogy minden hiába volt - sóhajtottál, majd ülő helyzetbe tornáztad magad, és a férfira néztél.

Ő amolyan "nem mondod komolyan" arccal nézett vissza rád, és összevonta a szemöldökét.

-Nem volt minden hiába. T'Chaka király gyilkosa börtönben csücsül, Sharon megúszta, hogy letartóztassák, és Samék is kiszabadultak a börtönből. Mi lehetne ennél jobb?

- Talán igazad van - mosolyogtál halványan Buckyra. - És többé a program sincs a fejedben többé. Szabad vagy.

- Igen, szabad vagyok - ismételte félhangosan a férfi.

Hátradőlt a fűben, és csak nézett felfelé. Először a csillagokat vizsgálgatta, aztán rád nézett, majd ismét az égre tapasztotta a tekintetét. Követted a példáját, és hatradőlve te is az apró, világító pöttyöket kezdted vizslatni. A szemeddel megkerested a tejutat, a Göncöl szekeret, és még néhány csillagképet, amit felismertél. Itt, a  városon kívül nagyon fényesen vilagítottak a csillagok.

- Gyönyörű - szólalt meg néhány perc csend után Buck.

- Igen, tényleg szépek.

- Nem. Nem a csillagok - nevetett halkan.

Lustán oldalra fordítottad a fejed. Eddig észre se vetted, hogy téged néz, most azonban kicsit kezdted magad kényelmetlenül érezni. Attól, ahogyan a szemével szépen lassan végigmér. Mintha minden egyes porcikádat az eszébe akarná vésni. És talán így is volt.

- Öhm, Bucky? - lengetted meg a szeme előtt a kezedet. - Minden rendben?

A férfi gyorsan pislogott néhányat, és bólintott.

- Csak annyira... Csodálatos vagy - motyogta halkan.

- Hm? - emelted fel a szemöldököd szórakozottan.

- (T/N), én - kezdte kissé idegesen, és fészkelődni kezdett a fűben. - én nagyon csodállak. Számomra hihetetlen, hogy végig kiálltál Steve mellett, még úgy is, hogy tudtad, hogy körözni fognak - miközben ezeket mondta nem nézett a szemedbe. Helyette inkább a földet szuggerálta.

Élesen beszívtad a levegőt, néhány másodpercig benn tartottad, majd lassan és nyújtottan kifújtad.

- Én nem Steve mellett álltam ki, hanem melletted Bucky - néztél a kék szemekbe. - Akkor is kiálltam, amikor a Tél katonája voltál, és ezután is ki fogok.

Buck lehunyta a szemét.

- Jaj, ne haragudj - mentegetőztél. - Nem akartam felhozni a témát.

- Ne, semmi baj - tette a válladra a kezét a férfi.

- Inkább bekem kéne bocsánatot kérnem.

- Mire gondolsz? - kaptad rá ismét a tekinteted.

- Ha nem lennék, akkor most talán nem kéne bújkálnod.

- Bucky, ne mondj ilyet. Örülök, hogy vagy - mosolyogtál, majd megölelted a szuperkatonát.

- Én köszönöm, hogy vagy (T/N) - motyogta, és a nyakadba fúrta a fejét.

Itt vagyok egy újabb résszel, köszönöm a kérést stevevajaskenyere
Próbáltam aranyosra csinálni, ahogy kérted, de nem tudom mennyire jött össze.